Az Ausztria és Svájc által közösen megrendezett idei kontinensviadal hatalmas üzletet jelent a szervezőknek. Az előzetes becslések szerint (végleges adatok csak lapzártánk után várhatóak) az UEFA egymilliárd 250 millió euró tiszta bevételre számít az Európa-bajnokságtól. Ez az összeg nem függ alapvetően a meccsekre érkezőktől, hiszen mindössze hét százalék a jegyeladásból származó bevétel. Főként a tévé-, illetve a kereskedelmi jogdíjakból (84 százalék) folyik be pénz. Azonban a fociturizmus üzlet a fogadó országoknak is, hiszen csak Ausztriában az elmúlt három hét leforgása alatt mintegy kétmillió pluszvendéget regisztráltak a szállodákban, panziókban és más szálláshelyeken. A hollandok körében például a legnagyobb divat e három hét alatt (pontosabban amíg ki nem esett a szintén holland szakvezető irányítása alatt játszó oroszok miatt a tulipános válogatott) a sátorozás, illetve a narancssárgára festett lakókocsiban táborozás volt. A svédek sem adták alább: ők skandináv módra, minden kényelemmel felszerelt lakókocsikkal szállták meg a tiroli Natterer See kempingjét, a festői tavacska partján volt, hogy egyszerre két és fél ezer svéd táborozott.

De nemcsak a szállás, minden más is jó üzlet lehet a futball háza táján. Hiszen háromezerre rúg azon ajándéktárgyak száma, amelyeket az UEFA licencével hoztak forgalomba, és akkor még nem említettük azokat a precíz hamisítványokat, amelyeket az Eb ideje alatt lépten- nyomon árusítottak a meccseknek otthont adó városokban, a stadionok környékén.

Partizóna a város közepén

De térjünk vissza a bázeli St. Jakob Stadion gyönyörűen ápolt, zöld gyepéhez, ahol a nyitómecscsen a csehek elpáholták az egyébként kiválóan játszó és semmivel sem rosszabb focit bemutató piros-fehér mezes házigazdákat. A svájci szurkolótábor különleges látványt nyújt: aki nem tehénjelmezben ül a lelátón, kolomppal a nyakában, minimum sajtnak öltözik. Hatalmas parókák, piros-fehér kalpagok mindenütt, és a legjobb az egész mérkőzésben – előtte, alatta és utána –, ahogy a város ünnepel. A helyiek kedves mosollyal konstatálják, ahogy a csehek és saját focituristáik fenekestül felforgatják meseszép városuk nyugalmát, a villamosokon ellenőrnek híre-hamva sincs, mindenki mindenütt ingyen utazik. Tulajdonképpen Bázel összes kávézója, étterme, pizzériája és török vendéglője hatalmas partizónává alakul. Fergeteges a hangulat, a két csapat hívei nem verekednek egymással (nem úgy, mint később a lengyel és a német szurkolótábor Bécs utcáin), itt mindenki együtt ünnepel. Folyik a sör, fogy a virsli, a kolbász, az üdítő. Igaz, a vendéglősök szerint nem úgy, ahogy kellene. Legalábbis a bécsi vendéglátók egy emberként lázadtak fel, és panaszt tettek, mert ugyan csillagászati összegeket fizettettek velük a szurkolói övezetben, ám szerintük a szervezők nem biztosítottak elég programot ahhoz, hogy a vendégek náluk költsék el euróikat. Ehhez persze lehet, hogy nem kellett volna horribilis összegeket elkérni egy pár virsliért vagy egy pohár sörért a stadionon belül, hanem annyiért kellett volna kínálni az ételt-italt, amennyiért a szurkolói övezeten kívül tette a többi árus. Ebben az esetben náluk is hasonló lett volna a tülekedés.

Csavaros végjáték

De nemcsak a svájci és a cseh szurkolók voltak annyira leleményesek, hogy kifigyelték, merre olcsóbb a sör, az osztrák vendéglátók sem mentek a szomszédba némi furfangért. Hiszen Ausztriában, azokban a szállodákban, ahol az Eb idején a versenyző csapatok laktak (és ahonnan idővel vert seregként indultak haza), interneten meghirdették, és ma is lehet az e-bayen licitálni azokra a szobákra, ahol például Ruud van Nistelrooy, Luca Toni, Thierry Henry vagy más futballistenség lakott. A lelemények tárháza tehát végtelen. A mi Puskás Öcsink nem véletlenül mondta annak idején: „Nagy pénz, nagy foci.” Ő ráadásul még futballozni is tudott…