Nem csalódtam, a szűk egy hét alatt bőven volt alkalom megkóstolni az itteni nedűket: mindenütt folyt a bor, kóstolók, pincelátogatások, bemutatók és fogadások követték egymást.

Azért rögtön az elején szögezzük le azt is, hogy az Atlanti-óceántól alig hatvan kilométerre, a Garonne folyó két partján fekvő Bordeaux és környéke bőven tartogat érdekes látnivalókat azoknak is, akik nem rajonganak a szőlő erjesztett levéért. A megközelítés egyszerű: mind a párizsi Charles de Gaulle, mind az Orly repülőtérről jóformán óránként indulnak járatok a városba, de az 500 kilométeres utat három óra alatt TGV-vel is megtehetjük.

Az agglomerációval együtt 800 ezer, anélkül viszont csupán 250 ezer lakosú városban kényelmes tempóban zajlik az élet: az óváros felőli oldalon, a folyóparton több kilométer hosszú sétányon andalognak a szerelmesek, bicikliznek, gördeszkáznak, kocognak a helybeliek.

Rengeteg gyönyörű virágágyás és büszke, öreg platánok végtelen sora díszíti a város legszebb útvonalát. A folyópartra néz számos jelentős történelmi épület, élükön a tőzsdepalotával.

A város egységes építészeti arculata a XVIII. században alakult ki, a borászat és borkereskedelem fellendülésével.

Mészkővel borítva

A jómódú kereskedők, illetve városvezetők a borkereskedelem központjának számító Chartrons negyedben szinte minden épületet halvány tojáshéjszínű mészkővel borítottak.

A kőzet ugyan az évszázadok alatt a füsttől megszürkült, de az utóbbi néhány év során óriási munkával az egész belvárosban megtisztították a falakat, így ma Bordeaux szebb, mint valaha. A világ UNESCO világörökségi címmel ismerte el 2007-ben a település egyediségét és a helyiek áldozatos munkáját. Hogy érdemes volt ezért dolgozni, nem kétséges, ezt bizonyítja, hogy a világörökségi cím elnyerése óta 20%-kal nőtt a turisták száma. Bordeaux 1810 hektáros történelmi városrésze egyébként a legnagyobb kiterjedésű városi terület, amely a címet kiérdemelte. A város területének fele áll védelem alatt, ahol a műemlékek száma több mint 350.

Ugyanakkor, mivel a város nem túl nagy kiterjedésű, gyalogosan, villamossal vagy bérelhető kerékpárral is könnyedén felfedezhető. Városnézés közben érdemes betérni a Bordeaux-i Bortanács borbárjába, ahol a kóstoló mellé finom falatokat – osztrigát minden mennyiségben, kiváló kecskesajtokat és a canele nevű helyi süteményfélét – is kapunk. Ezután megtekinthetjük a gyönyörű és hatalmas színházat, majd beülhetünk ebédelni a közelmúltban felújított Regent Grand Hotel egy Michelincsillaggal díjazott Pressoir d’Argent éttermébe, ahol Pascal Nibaudeau tengeri finomságokkal, homárral, kaviárral kényezteti a vendégeket.

Merlot és cabernet minden mennyiségben

Bordeaux környékén minden a borról szól: minden negyedik ember a borászatban vagy ahhoz kapcsolódó ágazatban dolgozik. Az évszázadok óta működő kisebb-nagyobb családi borászatokat errefelé Chateau-nak nevezik, ezekből a borvidéken több mint 7000 található. A legtöbb esetben nem hatalmas kastélyokat kell elképzelni, hanem egy-, maximum kétszintes kis kúriákat, vidéki házakat a szőlőültetvények közepén. De lássunk néhány beszédes adatot a borvidékről: 2009-ben 117 500 hektáron termesztettek szőlőt, így ez a legnagyobb kiterjedésű francia borvidék. A borászkodás errefelé még az utóbbi időben is kifizetődő tevékenység volt, ezt bizonyítja, hogy 1980-ban alig 100 ezer hektáros volt a szőlővel betelepített terület. A borvidék borainak csoportosítása a külső szemlélő számára már kevésbé egyszerű dolog: hatvanféle ún. apellationt (eredetvédelmi besorolást) tartanak nyilván, ezeket hat kategóriába sorolják, amelyek közül négy területi egységekhez kötődik (bordeaux-i vörös, rosé és szuperior, Cotes, Medoc és Graves, St. Emilion/Pomerol/Fronsac), míg a régióban kevésbé elterjedt fehérborok esetén a száraz és az édes fehérbor minősítés terjedt el.

A legfontosabb tudnivaló a borvidékről mégis a termőhely, vagyis a „terroir” mindenhatósága.

Ezért kiemelt jelentőségűek a Chateau-k, hiszen minden dűlő más adottságokkal van megáldva. Bordeaux-ban és környékén a szőlőfajták jóval kisebb változatosságot mutatnak, mint mondjuk Magyarországon. Az óriási terület 89%-án vörösszőlő-ültetvények vannak, ezek 64%-án merlot terem, 24%-án meg cabernet sauvignon. A cabernet franc 11%-os arányával még jelentősnek mondható, de az összes többi vörösszőlő-fajta összesen is csak egyetlen százalékot ad ki. A fehérszőlők esetében 52% a semillon aránya, 39% a sauvignon blanc, 6% a muskotályos, a maradék 3%-on osztozik az összes többi fajta.

A híres bordói vörösborok többsége mégsem merlot-ként vagy cabernet sauvignonként kerül a világ asztalára, hanem bizony házasításként.

A házasítás pedig errefelé művészet, amelynek célja a két legnépszerűbb fajta különböző dűlőkből származó borainak legideálisabb arányú vegyítése. Az is kétségtelen, hogy az angolul „Estate bottled”-nek nevezett Chateau-borokba csak a legjobb minőségű alapborok kerülnek (az összes évi bormennyiségnek a 49%-a, további 9%-ot borkereskedők palackoztatnak a borászatokban), ami nem üti meg a borászok szigorú kritériumait, azt folyóborként adják el. Ezek házasításával aztán a borkereskedő cégek létrehozhatnak bordói bort, amelynek adott esetben kiváló lehet a minősége, de a Chateau elnevezést erre már nem használhatják.

Középkori csodák

E rövid borászati kitekintés után lássuk, milyen látnivalókat és programlehetőségeket tartogat a város környéke. Kihagyhatatlan mindenkinek, aki a környéken jár, Saint Emilion, az elbűvölő középkori kisváros. Mintha egy mese elevenedne meg előttünk: kis templom a dombon, körülötte girbegörbe, meredek utcácskák, háromméteres sövények, óriáskaktuszok, csönd és nyugalom. Órákat lehet eltölteni a városka utcáin sétálgatva, vagy kiülve valamelyik kávézó teraszára. A templomdombról gyönyörű kilátás nyílik a városkára és a környék szőlőültetvényeire, az egész terület az UNESCO világörökségének a része. Az egyik legérdekesebb látnivaló azonban a föld alatt vár minket: a mészkőbe vájt hatalmas, őskori barlangok egyikében szentély működött, majd remeték is lakták.

Útközben érdemes betérni Franciois Despagne birtokára, a Chateau Grand Corbin Despagneba, ahol a birtok hetedik generációs tulajdonosa elmagyarázza a borkészítés helyi fortélyait, majd fantasztikus hidegtállal – articsóka, sült padlizsán, krémek, füstölt sonka, sajtok, saláták – látja vendégül a betérőket. Utunkat innen érdemes a Dordogne folyó völgyében folytatni.

Az 1001 kastély országaként is emlegetett vidéken, Bergerac mellett találjuk a mesébe illő Monbazillac kastélyt. Egy jó órát eltölthetünk a kastély körül, de ne hagyjuk ki a borkóstolást: itt érdekes módon a mi tokajinkra hasonlító édes fehérborokat állítanak elő, a botrythis itt is ugyanúgy támadja meg a szőlőt ősszel, mint a Bodrog partjára rúgó lejtőkön. A boruk mellé libamájat, diót, szarvasgombát kínálnak…

Aki némi testmozgásra vágyik, a közeli Relais des Vigiers szállodában felfedezheti a hatalmas golfpályákat.

Osztriga és homokdűne

Egy kiadós vacsora után másnap folytassuk utunkat az óceán, közelebbről az Arcachonöböl felé. Siessünk, mert osztrigafarmok, sós mocsarak, hatalmas fenyőerdők és homokos tengerpartok várnak minket! Arcachon valódi négy évszakos üdülőhely: négy városrészét a négy évszak után nevezték el, és az évszakok színei is visszaköszönnek az utcákon a kéktől a zöldön és a piroson át a sárgáig. Csak egy ugrás a városból Európa legmagasabb homokdűnéje, a Dune du Pyla. Mezítláb vágjunk neki a 120 méter magas, meredek domb megmászásának, és készüljünk fel rá, hogy útközben meg kell állnunk egyszer-kétszer levegőt venni.

Fentről a kilátás majd kárpótol mindenért. A dombmászás után üljünk be egy kishajóba, és a túlparton fekvő halászfaluban együnk meg egy tál friss osztrigát némi friss citromlével nyakon öntve – ennél frissebb nem is lehetne!

Négy nő és egy férfi a Medoc-vidékről

A Gironde-folyó és az óceán között keskeny csíkban húzódik a borvidék egy másik különleges területe, a Medoc, ahol másfajta talajon, több tízhektáros birtokokon más típusú vörösborokat készítenek. A régió sajátosságairól például a négy Medoc-vidéki borászhölgy által alapított „Les Medocaines” workshopjain tanulhatunk. A négy pincészet szervez szüretet, „borházasító” programot, sajt-bor párosítást, mi több – nem hölgyekről lenne szó egyébként – a bort a szépészettel kombináló műhelymunkát is. Errefelé egyébként a nagyobb birtokméret miatt a Chateau-k többsége valódi, többemeletes kastély, hatalmas park közepén. A bor élvezetére oktat egy másik különleges borászat a környéken: a Le winery építésekor nem kis vihart kavart a szomszédos szőlősgazdák körében, mivel a borászati bemutatóközpont modern betonacél-üveg kombinációja meglehetősen szokatlan látványt nyújt a szelíd szőlősdombok között. Philippe Raoux borász és borkereskedő itt, a borbolt és a kóstolóhely szomszédságában egy érdekes kétórás programot is kínál a látogatóknak: kóstolás közben az ügyfelek egy számítógépnek jelzik, mennyire tetszik nekik az adott bor. A végén a számítógép összeállítja az illető „borprofilját”, és ajánlásokat is tesz: különböző árkategóriákban mely borászok milyen évjáratú borai fognak garantáltan ízleni az illetőnek.