– Mert évek telnek el, mire a magyarok reagálnak a változásokra, mire igazodnak a trendekhez. Öt éve kérünk például teljes, úgynevezett all inclusive szolgáltatást a vendégeink részére, de eddig ez csak két szállodánál vezetett eredményre: a füredi Marinánál és a földvári Három hattyúnál. A családos, gyermekes vendégek igénye ma az, hogy kapjon meg mindent az árban, ne kelljen itt, a nyaralása alatt állandóan a pénztárcájához kapkodnia. 

– Ezért is van az, hogy aki még eltalál a Balatonra, az sem a gazdagabb réteg?

– Minden ország olyan turistákat kap, amilyet megérdemel. A felsőbb köröknek nincsen balatoni ajánlat. Golfpálya kéne például, ez is vagy tízéves igény, s csak nemrég nyílt a balatonudvari. Repülővel sem tudunk jó árú csomagot kínálni, bár dolgozunk rajta. Sármellék, mint nemzetközi repülőtér szerintem tévedés, nem tud megélni, hiszen például a klagenfurti kis reptér is állandó gondokkal küzd, holott évi félmillió vendége van és heti hetven repülést tud felmutatni. Talán jobb a Maldív-szigeteki példa, ott egy helyre viszik a nagy gépek a turistákat, aztán onnan kis járatokkal mennek tovább. Graz, Bécs, Budapest lehetne itt az elosztó repülőtér. Németország messze van, a benzin meg ugye drága. Nem Ausztria a Balaton konkurenciája, hanem Törökország meg Tunézia. Ott olyan családos kedvezményekkel várják a turistát (s nem csak a németet, hiszen osztrák, lengyel, cseh, holland és belga utasaink is vannak), amilyennel itt nem. Nem mellékes, hogy a gazdasági válság mindenkit érzékenyen érintett, az átlag német család is kevesebbet költ nyaralásra, mint korábban. 

– Azt állítja, hogy a törökök a balatoni árak alá tudnak menni?

– Nagyon sokan gondolják még azt az említett országokban, hogy a Balaton olcsó, ide kell jönni nyaralni. Aztán itt meg kiderül ennek az ellenkezője és többet nem jönnek. Az adataink ezt támasztják alá. Az ár-érték arány nincs egészen rendben. Ez a visszaesés egyébként előre látható volt, sok éve mondogatom én már, annak persze, aki meg is hallgat.

– Nem kíváncsiak a tapasztalatára?

– Nem bánom én, hogy nem zaklatnak, de azért szívesen beszélnék akár döntéshozókkal is. A szállodásoknak meg azt ajánlom a figyelmükbe: nem szégyen tanulni akár a törököktől sem. Azt is tudom persze, hogy a Balaton nagyon szezonális még ma is, néhány hét a nyár, míg például Ausztriában télen is van turizmus, vagyis nyáron könnyebben tudnak olcsók lenni. 

– Mit gondol a balatoni vagy ha úgy tetszik, siófoki buliturizmusról?

– Siófokról valóban kialakult egy ilyen kép. De még a buliturizmus is jobb, mint a semmi, legyünk optimisták, talán a mai német fiatal idősebben, pénzesebben is visszajön a Balatonra. Régebben egyébként kirándulások, helyi kulturális információk, látnivalók érdekelték az ide nyaralni érkezőket, ma már leginkább csak pihenni, szórakozni akar a turista a szabadsága alatt, elfeledni a napi problémákat. Játék, vidámság, sport, ez a jelszó. S ehhez kell alkalmazkodnia a vendéglátásnak is.

Josef Wimmer az év négy hónapját tölti ádándi házában, egyébként Ausztriában él. Turisztikai tanácsadó az osztrák nemzeti parkoknál. Korábban több üdülő-szórakoztató klubot vezetett, így két évig Szenegálban is. Részt vett annak idején a sármelléki Balaton Airport létrehozásában is. Több mint húsz éve képviseli nyaranta a Balatonnál a Neckermann céget.