"Történetüket soha sem mondták el" - magyarázta az AFP-nek Piet van Winden, a Grachtenhuis magánmúzeum igazgatója, aki szerint pedig "alighanem ez volt a világon a legsikeresebb program egy városi terület bővítésére".    

A 17. század, az Aranyszázad kezdetén Amszterdam példátlan fellendülést élt át, ezrével érkeztek az új betelepülők. Cölöpökre épített tengeri kikötője, amelyet egyik oldalán tengeri gátja, a másik oldalon egy régi csatorna félkörös íve, az úgynevezett Singel védelmi vonal határolt, szűknek bizonyult.   

Ekkor a városi hatóságok elhatározták, hogy a Singellel párhuzamosan három új csatornát ásatnak, hogy így lecsapoljanak mintegy száz hektárnyi mocsaras területet és házakat, boltokat és raktárakat építsenek az így nyert területen. 1613-tól mintegy 14 kilométernyi új, 2,4 méter mély csatornát ástak ki és ezeket mintegy 80 híddal kötötték össze.   

A Herengracht (A polgárok csatornája) 386. szám alatt rendezték be a nagyszabású hidraulikai és városépítészeti vállalkozás előtt tisztelgő múzeumot, egy olyan hajdani bankár palotájában, aki a maga idején részt vett az amerikai függetlenségi háború finanszírozásában. A múzeum megtekintése félórát igényel, aztán mindenki maga fedezheti fel a párhuzamos csatornák varázsát, kerékpáron vagy hajón.   

A látogató hangoskalauzzal a kezében kap eligazítást a multimédia-prezentációkról, amelyek nem valamiféle kurzusként tálalják a történetet, hanem úgy adják elő, ahogy a kávéházakban szokás. Így hallhatja a korabeli közreműködők, szereplők - a polgármester, az építész vagy a mérnök - szavait, ahogy megvitatják, módosítják vagy törlik a terv részleteit, amíg eljutnak a végső formához: a középkori várost félkörívben övező négy szimmetrikus csatornához.   

"Mindenre gondoltak" - mondja lelkesen Winden -, " a város védelmére, ellátására, a közlekedésre, a higiéniára, az esztétikai megjelenésre és a költségekre is".    

A múzeum egyik további termében a csatornák menti élettel és eseményekkel foglalkoznak, így például a panorámaképernyőkön látható a Meleg Büszkeség amszterdami parádéit megörökítő videó, a városnéző hajók szüntelen mozgása vagy az, hogy miként kutatja fel a rendőrség az ellopott kerékpárokat.    

"A csatornagyűrű nem alvóváros" - hangoztatja Paul Spies, aki könyvet írt a "grachtokról". "Az emberek ott élnek, ott dolgoznak, vannak hátrányaik, de ezeket mindenki vállalja, mert büszke arra, hogy ott lakhat." Több mint hatezer csatornaparti házat minősítettek történelmi emléknek. Téglából épültek, keskeny homlokzatuk három-négy emelet magas. "Egységes a struktúra, a szépség, de minden ház más" - mondja Spies, aki kiemelte, hogy a csatornagyűrű és az egész negyed kivitelezése figyelemre méltóan magas színvonalú.   

"Ez komoly dolog, mindent beleadtak, nem spóroltak az eszközökön. Az egész együttes azért rendkívüli, mert kiváló állapotban konzerválták" - fűzi hozzá Spies.

Amszterdam csatornái 2013-ban lesznek 400 évesek.