Emlékszik arra, hogyan és miképp tudta meg, hogy munkájának következő állomása Budapest lesz?

– Ez még Tel-Avivban történt. Amikor 2002 májusában megtudtam, a következő hétvégén felültünk nejemmel egy gépre, és Budapestre repültünk. A tomboló tavasz kellős közepébe érkeztünk. Az állandóan rekkenő hőségben és izzó napsütésben fürdő Tel-Aviv után nagyon tetszett Budapest.

Mennyit tudott akkoriban Magyarországról?

– Bevallom, nem túl sokat.

És most?

– Annál többet: egy igazán szép országba érkeztem. Szeretem, hogy kedvesek, barátságosak, nyitottak az emberek, és az izraeli évek után azt is nagyra értékelem, hogy itt nyugodt a környezet.

Mi az a három fő ok, ami miatt a légi közlekedésben dolgozik, ha jól számolom, lassan 15 éve?

– Tulajdonképpen gyerekkorom óta ebben a szakmában „nőttem fel”, hiszen édesapám 37 évig dolgozott a légi közlekedésben. Kissrácként imádtam vele a repülőtereken mászkálni, ha pedig egy gép fedélzetére mehettem, az külön boldogsággal töltött el. A második ok a nemzetközi üzletek kérdése. Az is motivál, hogy ez a szakma rendkívül dinamikus, sok a nemzetközi vonatkozása, folyton változik.

Sokáig élt Amerikában. Mesélne az ott töltött évekről?

– Ötéves koromban költözött Németországból a tengerentúlra a családunk, és tulajdonképpen 1989-ig, amíg Tel-Avivba nem kerültem, ott laktam. Addig akár tipikus amerikait lehetett volna rólam formázni: jártam baseballozni, amerikai futballt játszottam. Hamburgert ettem, és folyton farmerban jártam. Ami talán „rontott” az összképen, hogy otthon kizárólag németül beszéltünk...

Erős váltásként Amerikából Izraelbe került. Hogy érezte ott magát?

– Élveztem az ott töltött éveket. Bár ez pont az az időszak volt (az intifáda kezdete – a szerk.), amikor veszélyes helyzet alakult ki, a légi közlekedés terén különösen. Az állandó feszültség, a félelem összehozta az embereket. Olyan volt az egész, mintha folyton tesztelnének bennünket, hogy mit tudunk, mire vagyunk képesek vészhelyzet esetén. A média különben nagyon erős abban az országban, állandóan nyilatkoztam. A repülés, a repülőterek biztonsága örök téma volt az újságok hasábjain.

Megfogalmazná röviden cége filozófiáját?

– Az első, hogy magas szintű, igazi minőségi hálózati légitársaság, amely jól ismert korszerűségéről, biztonságáról, fejlesztéseiről és kifogástalan kiszolgálásáról. Igazi nemzetközi cég vagyunk, hiszen bevételeink 70 százaléka Németországon kívülről érkezik. Amiben különbözünk egyes más légi közlekedési cégektől, hogy híresek vagyunk megbízhatóságunkról, valamint arról, hogy erős és biztos anyagi háttérrel rendelkezünk.

Ismertetné a magyarországi forgalommal kapcsolatos adatokat?

– Hetente 96, naponta 14 járatunk közlekedik Budapest, illetve Frankfurt, München, Düsseldorf között, kitűnő csatlakozással a világ 90 országának 354 városába, ahol mindenütt jelen vagyunk. Az utasaink száma 2004 első háromnegyed évében Magyarországon 2,6 százalékkal nőtt az előző év adataihoz képest, a járatok számát is bővítettük 6,1 %-kal. Így piaci részesedésünk 2004-ben 23,4 százalék volt, ami 0,9 százalékponttal magasabb, mint az előző évben. Ez a low cost járatok tömeges elindulásához képest nagyon jó eredmény.

Mi a Lufthansa véleménye a fapados járatokról?

– Más-más pozícióban dolgozunk: mi egy hálózati légitársaság vagyunk, míg a fapadosok két pontot kötnek össze egymással. Azonkívül rendkívül sokat tanulhatunk tőlük, elsősorban a folyamat menedzselése és a termelékenység terén. Meggyőződésünk, hogy mindkét üzletágban van még bőven lehetőség.

Mennyire számottevő önöknél az ebusiness?

– A német és a brit piacon egyre erősebbé válik, de összességében ez nem több, mint 5-6 százaléka a teljes értékesítésünknek.

Végül hadd kérdezzem meg, tudja, meddig marad még nálunk? És hová menne a legszívesebben tovább?

– Ez nem rajtam múlik, talán még 4–5 évig maradok. Egyébként mindenütt szeretek élni, feltéve, ha ott a feleségem is jól érzi magát. A világon két hely a legkedvesebb számomra: az egyik a Maldív-szigetek, ahol mindig elámulok azon, hogy milyen magas színvonalú a kiszolgálás, lakni pedig Arizonában szerettem a legjobban, engem egyáltalán nem zavart a sivatag. Nem tudom, hová küldenek legközelebb, de ha lesz ott sok repülő, jó futball, szép táj, nagy baj már nem lehet, élvezni fogom a munkát.

Született

1965. október 2-án, Offenbach am Mainban, a Mérleg jegyében.

Család

Nyolc éve nősült, kettesben él feleségével, most éppen a magyar fővárosban. („Én vagyok a nejem 39 éves kisgyereke” – teszi hozzá nevetve.)

Iskolák

A gimnáziumot Philadelphiában (USA) végezte, majd a Delaware-i Egyetemen szerzett diplomát nemzetközi kapcsolatok területen. 1989-től egy kétéves menedzsment tréning programon vett részt a Lufthansánál New Yorkban. 1993-ban MBA diplomát szerzett az amerikai Thunderbird Egyetem marketing és nemzetközi pénzügy szakán.

Munkahelyek

1991 – Lufthansa, USA keleti régió – teherfuvarozási üzletág marketingkoordinátor

1993 – account menedzser a cég Los Angeles-i képviseleténél

1994 – a latin-amerikai térség marketingmenedzsere

1999 – a tel-avivi Lufthansa iroda igazgatója, ahol egyben cége és az United Airlines személyszállítási üzletágának marketing- és kereskedelmi tevékenységét felügyeli

2003 – a budapesti Lufthansa irodát vezeti, amely egyben a német légitársaság közép- és kelet-európai régiójának központja

Nyelvismeret

Német, angol, spanyol, és saját bevallása szerint „kicsi magyar”.

Hobbi

Futball, kosárlabda, futás. („Most legszívesebben és leggyakrabban a budai hegyekben futok”.)