'

Nem egyszer kellett átélnem ezt a beszélgetést a feröer-szigeteki utam elött. Ha a térképre tekintünk ez a Dániához tartozó pici szigetcsoport valóban csak nagyítóval látható. A Budapestnél alig 2,5-szer nagyobb területű szigeteket 48ezer feröeri lakja. A kis terület ellenére rendkívül szabdalt ország. A 18 szigetből egy kivételével mind lakott, bár van ahol csak egy-két család él. A feröeriek országukat a lehető legnagyobb mértékben fügetlennek tekintik. Politikailag a Dán Királyság autonóm területe, de a gyakorlatban egyre nagyobb önrendelkezést vívnak ki maguknak, a védelem és a külügyek vezetése Koppenhágában történik, minden egyébb minisztérium Tórshavnben található. Azonban nem szabad elfelejteni, hogy az anyaország a mai napig gálánsan támogatja a feröeri népet, akik az időjárás viszontagságai ellenére skandináviai színvonalon, tehát jól élnek.

Aki a kontinentális Európából érkezik annak bizony fel kell készülnie a nedves éghajlatra. A Feröer-szigetek a Golf-áramlatban fekszik, ennek megfelelően kicsi az éves átlagos hőingadozás (0-15 Celsius fok), ellenben a csapadék összes formája előfordul, óceáni szelekkel kísérve. Bizony bármikor jöhet eső, hó vagy köd és jön is. Ottjártunkor egy csep eső sem esett, sőt három napig sütött a nap, ezt a feröeriek úgy kommentálták, hogy idén ez volt a nyár. A nyár pedig tényleg elég rövid ezen az északi szélességi körön.

A feröeri szárazföldi mezőgazdaság lényegében a juhtenyésztésben merül ki. Ez viszont az egyik a legjobb minőségi húst és gyapjút állítja elő, köszönhetően a rendkívül tiszta környezetnek és a dús legelőknek. A szigetek szinte minden pontján találkoztunk szabadon legelésző, magányos birkákkal. Természetes ellenségük nincs, betegség sincs, hacsak nem esik bele az óceánba szabad életet élhet amíg asztalra nem kerül. A feröeri gazdaság kizárolagos alapja a halászat. Az ország szinte egyetlen megélhetési forrása a halászat és a halfeldolgozás. A Golf-áramlatnak köszönhetően egész évben halászható a tenger és a feröeriek mesterei a mélytengeri halászatnak. Izlandhoz hasonlóan a Feröer-szigetek sem tagja az EU-nak és ennek oka pont a halászati területek védelme. Amíg az EU 100 mérföldben határozza meg a nemzeti területet addíg a feröeriek és az izlandiak ezt 200 mérföldre terjesztik ki. Az EU-n kívüliségnek köszönhetően találkoztunk régi kedves ismerősünkkel, a „Tax-Free” papírral, ami vásárlás után az országot elhagyva ÁFA visszaigénylésre jogosítja a külföldi vásárlót.

Feröer nemzetközi repülőtere a fővárosból egy óra autózással érhető el. A mérnökök az egyik középső szigeten találtak megfelelően sík terepet a kifutó pálya építésére. A tájat a jégvájta U alaku völgyek, meredek bazalt sziklák, hegyek uralják. Fa, bokor nincs csak fű, moha, zúzmó és a tundravilág megszokott látványa. Ennek ellenére a feröeri táj semmiképpen nem mondható unalmasnak. A rutinosabb utazók Norvégia és Írország keverékének mondják. Az Atlanti-óceánból meredeken kiemelkedő vulkanikus szirtek, jégkorszaki gleccserek vájta völgyek és szintén a jég csiszolta fennsíkok váltják egymást. Mindezt úgy, hogy a szigetek karnyújtásnyira vannak egymástól és a legváltozatosabb formában néznek egymással farkasszemet. Amíg az egyik szirt megakaszt egy felhőt addig a másik a napsütésben csillogtatja apró tavait. Feröer faunáját a tenger határozza meg. A meleg áramlatnak köszönhető halbőség rendkívüli madárvilágot éltet.

Szinte az összes észak-atlanti madárfaj megtalálható itt. A vízekben sok a fóka és a bálnák, delfinek is gyakran látogatnek erre. Sajnos a feröeriek jeleskednek a bánavadászatban is. Bálna-szezon idején több hajóval a sekélyebb vízek felé szorítják az áldozatot, majd amikor az a part közelében megfeneklik a falu aprja és nagyja a keze ügyébe kerülő tárgyakkal felaprítja Moby Dicket. Ennek ellenére magasan iskolázott népnek ismertük meg a vikingek késői leszármazottjait. A hétköznapokban használt feröeri nyelv mellett mindenki beszéli a dánt és nem találkoztunk angolul nem beszélő feröerivel sem. A tórshaveniek nyíltak és barátságosak, pár nap elteltével percenként ismerős arccal találkoztunk akik előre köszöntek.

Az elzártabb szigeteken élők érthető módon zárkozottabbak, főleg azokon a vidékeken ahol korábban sok idegen az egzotikus madarak tojásának rablássával ásta alá a feröeri farmerek bizalmát. A szigetek között és a szigeteken belül rendkívül jól szervezett a közlekedés. Látszik, hogy az ország vezetése nagy hangsúlyt fektett az összeköttetések pontos üzemeltetésére. A szigeteken belül kényelmes menetrenszerű buszok járnak, a szigetek között pedig komp illetve hajó járatok üzemelnek. A szárazföldi és vizí járművek menetrendje összehangolt. Az esetleg késő buszt a komp bevárja, majd a másik oldalon menetrendszerűen közlekedő újabb busz is igazodik a komp vagy hajó érkezéséhez. A felszíni közlekedés mellett létezik menetrendszerinti helikoprter járat is. A helikoptereket a nemzeti légitársaság üzemelteti, akik több skandináv (elsősorban dán) célpont mellett Skóciába és Londonba is heti rendszerességgel repülnek.

Maga Tórshavn (teljesen magyar fonetika szerint ejtendő) az egyik középső szigeten helyezkedik el. A főváros természetesen egy kikötőt ölel körbe, aminek zegzúgos utcáin keresztűl könnyen bejárható. A városi buszok ingyenesek, de ennek ellenére a tórshavniek imádnak autóval járni. Egy dán mondás szerint a feröeriek nem esőkabátot viselnek, hanem autót hordanak. Ennek ellenére forgalmi dugó sehol nem alakul ki, nagyobb forgalom is csak a kontinensről érkező hajók környékén van. A kikötő által körbe ölelt sziklán helyezkedik el a kormányzati negyed, ami inkább egy skanzen benyomását kelti az utazóban. Ha nem lenne kiírva a kis fűtetejű házakra, hogy ezek bizony kormányhivatalok akkor egy felújított ófalunak vélné a gyanutlan nézelődő. A fűtetős épület elég jellemző Feröerre. Ennek láthatóan nagy hagyománya van az országban. Az egyik legérdekesebb magyarázat az volt, miszerint a fűtetőn keresztűl nem hallani a szél suhogását és az eső kopogását.

-Na, hát a világhírű foci válogatottan kívül ez van még a Feröer-szigeteken.'