A TDM világszerte terjedő modell a desztináció turizmusának a szervezésben. Nálunk azonban még sokat kell tenni ahhoz, hogy általánosan elterjedjen – fejtette ki kérdésünkre Lengyel professzor. Az állami akarat ehhez megvan, hiszen a TDM-szervezetek kialakítása célként szerepel a Nemzeti Turizmusfejlesztési Stratégiában és az ÚMFT Regionális Operatív Programjaiban is. A megvalósításhoz azonban alulról építkezésre van szükség, hiszen a TDM-et először helyileg kell megszervezni. Elsőként a település szintjén kell partnerséget kialakítani a magánés a közszféra között. A TDM négyszereplős modell, melyben egyformán fontos a turista, a turisztikai ágazat, a helyi közösség és a környezet. Hosszú távon csak az a turizmus tartható fenn, amely mind a négy szereplő érdekeit szem előtt tartja. A TDM-szervezettel kapcsolatban fontos elvárás a cselekvőképesség. Ehhez kompetencia, szakértelem és önállóság (pénz) szükséges. Anyagi áldozatot kell vállalniuk a résztvevőknek: a TDM-szervezetben tagdíjat kell fizetniük a vállalkozóknak és az önkormányzatnak is. A források ezzel a módszerrel megsokszorozhatók, ugyanis sok célra lehet pályázni, amihez viszont önerő szükséges.

Jó példa erre Gyenesdiás, ahol 2003 óta működik TDM-szervezet (a Gyenesdiási Turisztikai Egyesület), amelyet az önkormányzat kezdeményezett, átadva az idegenforgalmi adó egy részét és felajánlva számára a települési Tourinform-iroda szolgáltatásait, miközben a vezetőség hét helye közül ő maga csak egyet tölt be, a többit a szintén tagdíjat fizető vállalkozók és a lakosság képviselői. Lengyel Márton felhívja a figyelmet, hogy a szállodáknak is fontos és előnyös aktívan részt venniük a helyi TDM-szervezet munkájában, hiszen vendégeik élménye az egész desztinációtól függ. A vonzerő általában a kapun kívül esik, a környező települések közbiztonsága, tisztasága, a kinti szolgáltatások színvonala és az emberek viselkedése mind latba esik az ő megítélésüknél is. Az összefogás növeli a desztináció és az egyes szállodák versenyképességét is.

A TDM-modell magasabb szinteken is alkalmazandó. Több helyi TDM szervezet alakíthat (mikro-) térségi TDM-szervezetet. Így jött létre Gyenesdiás és Keszthely környékén a Nyugat-Balaton Térségmarketing Kht. Ezen a szinten alapfontosságú a márkaépítés, amihez elengedhetetlen a kutatás. Először mi is kutattunk – hangsúlyozza Lengyel Márton. Kiderült, hogy a Balaton-parttól 10-20 kilométerre ugyan vannak vonzerők, még sincs sok helyen turizmus. A háttértelepüléseket is be kell azonban vonni a térségi együttműködésbe, hiszen ők is a turisták útjába eshetnek. Ha nincs még turizmusuk, akkor célszerű, hogy megfigyelőként vegyenek részt a térségi szervezetben.

A TDM harmadik szintje a régió. A Regionális Idegenforgalmi Bizottságok (RIB-ek) ugyan most is decentralizált szervezetek, de nincs megfelelő kompetenciájuk, önállóságuk és professzionális operatív szervezetük sem. Ez utóbbi szerepet az alulról építkező TDM-szervezettel együttműködve lehet majd betöltheti. A TDM-rendszer szakmai elfogadottságának növelése és a rendszer bevezetésének sikere szempontjából kulcsfontosságú, hogy a turisztikai szakemberek megfelelő felkészültséggel rendelkezzenek. A Heller Farkas Főiskolán már 2001-ben elindult a desztinációsmenedzser-képzés. Ezzel az volt a célunk, hogy ne a túlképzést növeljük a szakmában – magyarázza Lengyel professzor. 2005- ben végzett az első évfolyam, azóta évi 20-25-en kapnak diplomát ezen a szakon. A Heller Farkas Főiskola (HFF) Turizmus Kutatóműhelye és a Magyar Turisztikai Egyesület (MATUR) a gyakorlatban is részt vesz a TDM-rendszer kiépítésében, például a Balatoni Partnerségi Program workshopjain, és tanfolyami továbbképzést is szervez a térségi menedzserek számára. A főiskola megszerezte az első hazai master szintű turizmusdiploma akkreditációját, és 2008 szeptemberére tervezi a TDM-mesterszak beindítását.