Amerikában az elmúlt néhány évben a jelzáloghitelezés forró pénzt vonzott magához, amelynek egyik jellemzője, hogy rendkívül profitérzékeny, és az első, számára kedvezőtlen pénzügyi folyamatok láttán menekülni kezd az adott piacról, és ha ezt sokadmagával teszi, akkor komoly pénzügyi válságot, tőzsdekrachot tud előidézni. Hasonló történt az amerikai jelzálogpiacon, amikor fedezeti alapok kezdtek beszállni az értékpapírosított lakáshitelezésbe. Ez addig jó üzletnek bizonyult, amíg a kamatok alacsony szinten voltak, és egyre többen vettek fel jelzáloghitelt, azaz a hitelezés csak bővült. Ez az alacsony kockázatúnak hitt befektetés addig működött jól, amíg az amerikai jegybank szerepét betöltő FED nem kezdte el emelni a dollár alapkamatát. A magasabb kamatok magasabb törlesztőrészleteket hoztak, és lassan elkezdett csökkenni az amerikai lakosság újotthon- teremtési kedve. Egyre többeknek nehézségbe ütközött a korábban kedvező feltételekkel kapott hitelek törlesztése, egyre többen csődöltek be. Nemcsak az új jelzáloghitelezés csökkent, de a régiek is egyre kockázatosabbak lettek. A korábban jó üzletnek hitt másodlagos hitelezés (a lakáshitelt kibocsátó bankoknak is hiteleztek) is kockázatosabbá vált, ergo egyre többen igyekeztek megszabadulni ilyen jellegű értékpapírjaiktól. A folyamat ettől kezdve a szokásos forgatókönyv szerint zajlott. Először a jelzáloghitelező bankok kerültek nehéz helyzetbe, majd a másodlagos hitelezésben részt vevő fedezeti alapok kezdtek komoly veszteségeket kimutatni. A hitel alapja, a bizalom kezdett megingani, hiszen senki sem tudta, ki megy csődbe, és kit ránt magával. A befektetők szerte a világon elkezdték csökkenteni kockázatosnak ítélt kitettségüket. Először a részvényárfolyamok kezdtek el zuhanni (ezen belül is főleg a pénzügyi társaságoké), majd a fejlődő piaci devizák kezdtek el gyengülni (hiszen fejlődő piacokba befektetni mindig kockázatos). Sokan a magasabb kamatozású devizák vételét az olcsóbb japán jen és svájci frank eladásával finanszírozták. Ezeket a spekulatív pozíciókat is nagymértékben felszámolták a befektetők. Ennek magyarországi következménye lett a sokak által kedvelt svájci frank alapú hiteltörlesztőrészletek emelkedése, hiszen magasabb svájci frank/forint árfolyammal voltak kénytelenek a magyar kereskedelmi bankok is számolni.

Mitől gyengült valutánk a nyáron?

Érdemes megvizsgálni, a forint árfolyamát hogyan érintették a fent leírtak, és a forró nyár alatt milyen belső okok gyengítették a hazai devizát. A forint 2006-ban is viharos évet tudhatott maga mögött, de annak oka kizárólag belső, specifikusan magyar gazdasági, államháztartási okokra volt visszavezethető. A 2006-os év második felében már kezdett visszaállni a bizalom a forintbefektetések iránt, és a 2007-es év a Gyurcsány-csomagnak köszönhetően jelentős forintárfolyam-erősödéssel és állampapírhozam-eséssel (egyre alacsonyabb kamatfelárral lehetett kibocsátani magyar állampapírokat) kezdődött, és folyt mindaddig, amíg a fentebb leírtak alapján a külföldi befektetők nem kezdték el csökkenteni mindenfajta (ezen belül a magyar) kitettségeiket. A sokáig 245–248-as árfolyam környékén tanyázó euró/forint árfolyam hamar áttörte a 250-es, majd a 260-as árfolyamszintet, végül 263 körüli csúcson tetőzött. A 260 feletti árfolyamokon kötött üzletek valójában már a pánik számlájára voltak írhatóak, nem is tudott tartósan 260 euró/forint felett maradni devizánk árfolyama. A pánikot követő hetekben a forint tovább követte a nemzetközi folyamatokat: valamelyest visszaerősödött, és stabilizálódott a 255-ös szint környékén, ami még jóval elmarad a kiindulási 245-ös árfolyamtól. Ennek oka a már említett nagymértékű tőkekivonás és a friss befektetések késése. Az új befektetők még nem találtak vissza a magyar eszközökhöz, szemben a régiós devizákkal. Ez két okra vezethető vissza. Az egyik a Mol-részvényekből való külföldi kiszállás volt. Olajvállalatunk komoly összegért vásárolta fel saját részvényeit, amivel szemben 70-80%-ban mindig külföldi eladó állt. A külföldi részvényeladó a papírért kapott forintot euróra váltotta, és kivitte az országból. Ez felfele hajtotta a forint euró elleni árfolyamát. A forintbefektetésekbe való visszatérés másik oka a Gyurcsány-csomag több negatív mellékhatása volt. A gazdasági növekedés többéves mélypontra került, mértéke (1,5%) alulmúlta az elemzői várakozásokat (2–2,5%). A csomag okozta inflációs sokk is lassabban múlik, mint azt előre jelezték, elhúzódik a havi infláció esése, a nyár végére már élesen 8% alatti fogyasztóiár-növekedést várt a piac, ez késik, és az esés sem lesz 5%, hanem 5,5% körül alakul majd. Ráadásul az európai szintű élelmiszeráremelkedés hatása még nem ismert. Az infláció alakulásának azért van jelentősége, mert a magyar állampapírba fektetők azt lesik, mikor tud újra és tendenciózusan kamatot csökkenteni a Nemzeti Bank. Amint az MNB elkezdi csökkenteni a forint alapkamatát, a külföldi befektetők nagyobb kedvvel fogják venni az államkötvényeket, ez erősítheti a forintot.

Középtávú kilátások

És itt át is térhetünk a középtávú előrejelzésre. Várhatóan az amerikai FED és az Európai Központi Bank kamatemelési ciklusa véget ért, és látva a másodlagos jelzáloghitelezés összeomlása okozta pénzügyi sokkot inkább a kamatcsökkentések ideje következik. Lapzárta után derül ki, hogy a FED megkezdi- e a vágást, amit a piacok nagyon várnak. Az alacsonyabb kamatok okozta likviditásbőség helyreigazíthatja a fejlődő piacokat, így a forintot is. Ezért, ha a jelenleg nagyobb eséllyel jósolt forgatókönyv valósul meg, a forintárfolyam középtávon nem gyengül a 260-as szint felé, de a 245-ös árfolyam is szélső értéknek tekinthető. A legnagyobb valószínűség szerint az euró/forint 250–255- ös árfolyamsávban fog stabilizálódni, és kitörés inkább lefelé várható. Egy komoly hazai pénzügypolitikai döntés azonban radikálisan kimozdíthatja a forintot. Ez pedig a forint jelenlegi 240–324,70-es árfolyamsávjának eltörlése lenne. Erre irányuló piaci vélekedés és hivatalos nyilatkozat volt bőven az év első felében, de végül is a piac hitt az ország pénzügyi vezetésének, és a kérdés lekerült a napirendről. Mind a Pénzügyminisztérium, mind az MNB úgy nyilatkozott, hogy rövid távon nem fog változni a forint jelenlegi árfolyamrendszere, és marad a sáv. Na, de mit jelent a rövid táv? És a jelenlegi nem éppen antiinflációs környezetben nem jönne-e jól az MNB-nek, ha nagyobb mozgástere lenne a monetáris politika alakításában? Azaz a szabadabban mozgó forintárfolyam kedvezően tudná befolyásolni az inflációs számokat, és így a Nemzeti Bank is előbb kezdhet el kamatot vágni. Sok érv szól a sáveltörlés mellett, de ennek az időzítése a kulcs. Senkinek sem áll érdekében, hogy a forint túl erős, az euró/forint árfolyam pedig túl védtelen legyen. A piac ma nem számít erre a lépésre, az első reakció erőteljes forinterősödés lenne (túl a 240-es árfolyamon). Összefoglalva: az amerikai másodlagos jelzálog-hitelezés összeomlása okozta sokk még nem múlt el teljesen, de várhatóan nagyobb megrázkódtatások már nem lesznek. A forint ugyan gyengébb fundamentumokkal rendelkezik, mint az év elején, de a meglepetés inkább erősíteni tudja devizánkat. Azoknak, akiknek devizabevételük lesz az elkövetkezendő hónapokban, azt tudjuk ajánlani, hogy határidőre adják el az eurót. Akiknek devizakifizetésük lesz, inkább várjanak ki.