'

Az elsőként a Singapore Airlines részére leszállított 500 férőhelyes gép első útjára Szingapúr és Sydney, illetve Sydney és Szingapúr között került sor. A történelmi jelentőségű repülésre internetes árverésen lehetett lefoglalni a jegyeket. A bevételt jótékonysági célra fordítja a légitársaság. Volt, aki több millió forintnak megfelelő összeget fizetett azért, hogy ott lehessen az első járaton.

Október 26-én 23 óra 52 perckor, 471 utassal a fedélzetén, némi késéssel földet ért a Singapore Airlines SQ380-as járatszámú, első Sydney – Szingapúr járata. Az első járat érkezése igazi ünnep volt Sydney-ben. A Sydney Morning Herald különszámot jelentetett meg, amelyet a járat landolása után már 30 perccel rikkancsok terjesztettek a belváros utcáin. A helyi sajtó vezető hírként számolt be a járat érkezéséről. A gép indulását 16 órára tervezték, de az ünnepi előkészületek miatt a boldog utasok már 12.30-kor elkezdhették a beszállást.

A Sydney repülőtér 100 millió ausztrál dolláros befektetést hajtott végre, hogy fogadhassa a világ legnagyobb szuperjumbóját. Az első osztály utasait két, a business osztály utasait négy, a turistaosztály utasait pedig 16 jegykezelő pultnál fogadták. A hölgyeknek orchideakitűzővel, a férfiaknak csokoládéval kedveskedtek. A világ minden részéről érkezett, mobiltelefonnal, fényképezőgéppel, videokamerával felszerelkezett ismeretlenek már itt elkezdtek barátkozni egymással.

A Singapore Airlines és a Sydney repülőtér az A380-as repülőgép fogadására kialakított 57-es kapunál fogadással köszöntötte a történelmi eseményt. Beszédet mondott Sydney város kormányzója, a Sydney Nemzetközi Repülőtér vezérigazgatója, a Singapore Airlines részéről pedig Lee Stephen, az igazgatóság elnöke szólt néhány szót.

Az új repülőgéppel kapcsolatosan az egyik kulcskérdés volt, hogyan tudják az utasok fogadását és a várakozást kényelmessé tenni. Sydney-ben ezt kiválóan megoldották, hiszen fotelek, asztalok és bárpultok állnak a közel 500 fő rendelkezésére.

A gép alsó szintjére – az úgynevezett main deck-re – két beszállítókapu csatlakozik, a felső szintre – upper deck – pedig egy. Mindannyiunk számára különleges élmény volt az a pillanat, amikor a superjumbot a kapuhoz húzták. Érezni lehetett, hogy egy pillanatra minden megáll a repülőtéren. Láthattuk, amint a felszállásra várakozó repülőgépek személyzete és utasai, a földi kiszolgálók döbbent tekintettel és tisztelettel egy pillanatra megállnak a szép lassan guruló óriás előtt.

Az utasok között különleges embereket lehetett felfedezni. A gépen tartózkodott Marie Mariani, azaz Madame Concorde, egy monacói hölgy, aki az első hivatalos Concorde-járatnak is utasa volt, továbbá egy úr, aki 38 évvel ezelőtt az első Boeing 747-es járatán is repült.

A várakozás percei izgatottan teltek el, és végre megkezdhettük a beszállást. Szinte hihetetlen, de a 471 utast kevesebb mint fél óra alatt beszállították. 17 óra 32 perckor megkezdtük a gurulást a kifutópálya felé. A szuperjumbó minden járat előtt elsőbbséget élvezett. A felvezető kocsik kíséretében értük el a kifutópályát. Amikor Robert Ting kapitány bemondta, hogy 22 másodperc van a felszállásig, az adrenalin-szint nemcsak bennem, hanem mindannyiunkban a maximálisra emelkedett.

Egészen eddig kiváló PR-fogásnak gondoltam azokat a sajtóhíreket, amelyek arról szóltak, hogy ez a gép sokkal csendesebb, biztonságosabb és környezetbarátabb, mint elődei. Az már biztos hogy sokkal csendesebb. Szinte nesztelenül gurultunk egyre gyorsabban a kifutópályán, majd hatalmas taps, ujjongás és eufória kíséretében a levegőbe emelkedett az óriásgép. És még mindig semmit nem lehetett hallani a négy hajtóműből.

Alig vártuk, hogy elérjük a repülési magasságot, kialudjanak a lámpák, és végre mindenki elindulhasson saját felfedezőútjára. Már a pezsgőt is alig tudták a légiutas-kísérők felszolgálni, hiszen mindenki jött-ment, ismerkedett, fényképezett. Pedig az ünnepi járat személyzete különleges kulináris menüvel készült erre az útra. A szingapúri Sam Leong és az ausztrál Matthew Moran – mindketten többszörös, díjnyertes mesterszakácsok – készítették a menüsort, mindhárom osztály utasai számára. Az már csak természetes, hogy ők is a fedélzeten tartózkodtak, és az amerikai filmsztárok is megirigyelhetnék azt a népszerűséget, amelyben ők, valamint Robert Ting, a járat kapitánya és a Singapore Airlines elnöke, Lee Stephen részesültek. Volt, aki a menükártyáját, volt, aki a beszállókártyáját, de akadt olyan utas is, aki az ingét dedikáltatta. Ki gondolta volna, hogy egy ilyen alkalom sztárt tud csinálni a világ egyik legnyereségesebb cégének első emberéből? De ami igazán megdöbbentő, az a kedvesség és közvetlenség, ami a légitársaság munkatársaiból – az elnöktől az utaskísérőkig – áradt. Az elnök órákon keresztül beszélgetett az utasokkal, Ting kapitány pedig – amikor csak tehette – szintén csatlakozott hozzánk. Számomra talán ez volt a legkülönlegesebb élmény a technikai csodák mellett.

Leszállás előtt fél órával Ting kapitány közölte, hogy újabb történelmi pillanat részesei lehetünk, hiszen a világon először fog a szuperjumbó utasokkal a fedélzetén, Szingapúr Changi repülőterén teljesen automatizált, pilóták közreműködése nélkül leszállást végrehajtani. 23 óra 52 perckor ugyanolyan csendben, nesztelenül és szinte észrevétlenül ért földet a Singapore Airlines SQ380-as járata. Utasai egy életre szóló élménnyel lettek gazdagabbak. Az SQ380-as járat október 25-én indult először, és 26-án érkezett utoljára. A történelmi pillanatra való tekintettel ugyanis ezen a járatszámon több járat nem indul már. Október 28-án, vasárnap este viszont a szuperjumbó SQ221 és SQ222-es járatszámmal, menetrend szerinti forgalomba állt a Szingapúr – Sydney útvonalon.

A cikk utánközlése (részleteiben is) kizárólag a Turizmus Trend kiadója, a Professional Publishing Hungary Kft. írásos engedélyével történhet.

Kapcsolódó híreink:

Egy hét múlva útnak indul az első A380-as

Az Airbus leszállította az első A380-ast

További képek az A380-asról:

 

'