Az étterem és a főzés azonban idő- és helyigényes foglalkozás, így aki napközben akar gyorsan enni valami jót és megfizethetőt, nehezen talál magának megfelelő helyet.

Olaszországgal, Spanyolországgal vagy akár Franciaországgal szemben ugyanis Magyarországon nem igazán alakult ki az utcai étkezés kultúrája. A mára szinte teljesen eltűnt restikben ugyan állítólag nagyon jókat lehetett enni, és az óbudai és pesti kisvendéglők borozgatós, kolbászozós világát pedig a háború előtti irodalom számos nagyágyúja megénekelte, Krúdy Gyulától egészen Karinthy Frigyesig. A kommunizmus évei alatt szépen lassan eltűnő világból pedig a rendszerváltásra semmi nem maradt, a Kárpátokra hirtelen rászakadó kapitalizmusban pedig az emberek hirtelen rájöttek, hogy a negyven perces ebédidőkben nincs idő a szötymörgésre - gyorsan, olcsón kell kajálni.

A teljes cikket az eredeti oldalon olvashatja.