A NAGYNYÁRÁDI KÉKFESTŐ

A túra a magyar oldalon fekvő Nagynyárá­don, a horvát-magyar határ és a mohácsi csata emlékhelyéhez közeli Árpád-kora­beli magyar-német nemzetiségű telepü­lésen indult, amely kékfestő műhelyéről messzeföldön híres. Zsifkovics Józsefné falusi vendéglátó, a Nagynyárádi Vendég­váró Kör elnöke mutatta be a családjával közösen működtetett, négy napraforgós, a Dél-Dunántúli Ökoporta hálózat kereté­ben vendégeket fogadó Muskátlis házat. Mint elmondta, az ország minden pontjáról fogadnak vendégeket. Éveken át nagycsa­ládosok is üdültek náluk, sőt vannak olyan német és osztrák családok, akik évről évre náluk töltenek több napot.

Kitért arra is, folyamatosan bővítik tu­ristacsalogató rendezvényeik körét, ennek részeként idén első alkalommal, hagyomány­teremtő szándékkel rendezték meg a Horvát- Sváb-Magyar Egybesült Fesztivált, amelynek keretében volt főző-sütő verseny és helyiter­mék-bemutató is.

A faluban tett séta utolsó állomásaként a csoport felkereste a 94 esztendős Sárdi János kékfestő mester műhelyét, aki ízes szóval, sok humorral vezette be őket e kéz­műves mesterség rejtelmeibe.

A SOKÁC BALDACHINOS

A horvát oldalon, Topoljén a múlt század húszas éveiben épült, eredeti állapotában megtartott, a sokácok életét bemutató tájházban, horvát anyanyelvű, sokác fel­menőkkel büszkélkedő idegenvezető se­gítségével ismerkedtek meg e népcsoport népviseletével, életmódjával, hagyományaival és tárgyi emlékeivel. Többek között a csak rájuk jellemző egyedi berendezési tárggyal, a tisztaszobában felállított baldachinos ág­gyal, amelyben a fiatal házasok vagy a beteg családtagok aludtak.

A települést elhagyva a Batina felé ve­zető úton egy rövid pihenőt tartottak a 18. században épült, torony nélküli templomnál. A legenda szerint ugyan többször építettek mellé újabbat, de minden alkalommal villám csapott bele, ezért végül már nem próbál­koztak, feladták. A batinai csata emlékére állított II. világháborús emlékművet is fel­keresték, ahonnan különleges kilátás nyílik a Dunára, ellátni egészen a Ferenc csatorna torkolatáig s jó idő esetén a Kelet-Mecsekig. Innen Batina másik nevezetessége, a Zöld Sziget felé vezetett az útjuk, ami a hozzá vezető híd megépítése előtt csak úszva és csónakkal volt megközelíthető, ezért a Sze­relem Szigetének is nevezik. A több mint száz méteren elhúzódó homokos parttal rendelkező üdülőtelepet mind többen keresik fel, s töltenek ott hosszabb-rövidebb időt az idegenforgalmi szálláshelyként is működő hétvégi házakban.

A fáradt utazókat itt helyi termékekből álló finomságokkal – sajtokkal, húsokkal, kulennel –, valamint a csúzai Pinkert Borászat nedűivel várták.

,,Házunk építéséhez csak olyan anya­gokat használtunk fel – öreg gerendákat, raklapokat -, amelyeket az ár sodort magá­val, ugyanis háromévente kilép a medréből a Duna,, mondja vendéglátónk, Ginder Ferenc, a Horvátországi Magyar Vállalkozók Szövet­ségének elnökségi tagja, aki Pécsett tanulta ki a vendéglátós szakmát. Ők is fogadnak vendégeket, egyszerre akár harmincat. A Zöld Szigeten sátrazni is lehet.

A VÖRÖS HAJÚ VÁRÚRNŐ

A következő állomás Vörösmart, a Duna holtága mellett fekvő drávaszögi falu, ahol a Baranyai Júlia nevét viselő Bormúzeum előtt a település polgármestere, Bisztricán Hajnalka fogadta a tanulmányút résztvevőit.

Mint elmondta, Vörösmart a nevét a legenda szerint a kiskőszegi vár hajdani úrnőjéről kapta, aki egy vörös hajú zsarnok volt. Az országot álruhában járó Mátyást is magas révpénz megfizetésére kötelezte volna. Ám az inkognitóban utazó király megtagadta a fizetséget, erre arcul csapta és háromna­pos szőlőkapálásra ítélte. Azonban időben megjelentek az igazságtévő király poroszlói, s a vörös hajú úrnő a vár erkélyéről szé­gyenében, a folyóba vetette magát. Testét a vörösmarti révnél halászták ki.

A település lakói szőlészettel, borászattal és halászattal foglalkoztak.

,,A falu a Báni-hegy lankáin terül el, az itt élő családoknak mindig is volt legalább egy hold szőlőjük, s elsősorban kiváló minősé­gű fehérborokat készítettek. Ma is két borút található a településen – a Katolikus és a Re­formátus Szurdok –, amelyeket a dombtetőn lévő út köt össze,, mondta a polgármester.

PEKA ÉS PIROS CSIZMA

A Go Green projekt keretében Vörösmarton épülő Ökoturisztikai Látogatóközpont befeje­zés előtt áll. Az interaktív kiállítótér – amely­ben egyaránt jelen lesznek a hagyományos és a multimédiás elemek – lehetőséget te­remt majd az idelátogatóknak a térség ál­lat- és növényvilágának, valamint kulturális értékeinek megismerésére.

Vacsoraidőben a csoport tagjait Gerstmajer Mihály borász látta vendégül, aki egy helyi különlegességet, pekát készített. Ez egy vastag falú, harang alakú edényben, kemencében, parázsban készülő húsétel.

,,A családi gazdaságunkban elsődlege­sen szőlőműveléssel, borászattal foglalko­zunk – mondja. – A falusi turizmus csak egy kis részét adja a bevételeinknek, de nagyon fontos része a tevékenységünknek. A sze­mélyes kapcsolat egyik legjobb eszköze, aki megszáll nálunk, megkóstolja a borainkat, az általunk készített ételeket is.,,

A hosszú és sok látnivalót tartalmazó nap után Csúzán, a Piros Csizma panzió­ban hajthatták álomra fejüket a résztvevők. A horvátországi szálláshelyek között előkelő helyet elfoglaló panzió a vad- és hal­ételeket kínáló konyhájának, valamit annak köszönheti népszerűségét, hogy a náluk megszálló vendégeknek kétnapos progra­mot is kínálnak, ami a Kopácsi-rétről indulva mutatja be horvát Baranya gasztronómiai és ökoturisztikai értékeit. Egész évben folyama­tosan vannak vendégeik, nyolcvanszázalékos kihasználtsággal működnek.

A HATSZÁZ HEKTÁROS BIRTOK

Másnap Hercegszőlősön a Horvátország legnagyobb területén, mintegy hatszáz hektáron gazdálkodó Beljei Pincészet bor­turisztikai központjában kezdődik a nap. A háromszintes pincerendszer rendezvény­termében folyamatosan tartanak kóstolókat, s a húszezer palackból álló, muzeális értékű borokat is tartalmazó bortrezort is nyitva áll a vendégek előtt. Itt őrzik a pincészet egyik legrégebbi, az 1940-es évekből származó borát is.

A közelében található református temp­lom a maga nemében szintén különleges. Az épület maga évszázadok örökségét őrzi, hiszen egyes részei, fennmaradt freskói a különböző korokban épültek a középkor­tól kezdődően az 1900-as évekig bezárólag. Tornyának alapjait állítólag a rómaiak rakták le Krisztus után 300 körül. Annyi bizonyos, hogy a településnek a 16. században tá­gas temploma volt, mert 1576. augusztus 16-án és 17-én itt gyűlt össze az a negyven prédikátor, akik zsinatjukon fontos egyházi törvényeket alkottak. A három stílust ötvö­ző – román, gótikus, barokk – református templom felújítása már a vége felé közeledik.

,,Az öko- és a borturizmus az, ami munkalehetőséget jelenthet a jövőben az itt élőknek – hangsúlyozza Sója Dénes, Her­cegszőlős Járás elöljárója. – Elsődleges cél éppen ezért, hogy minél több, magyar nyelven működő intézmény és természeti, kulturális értékkel rendelkező emlék várja a turistákat.,,

ÉLET A VÍZEN

A zöldút a Kopácsi-réten folytatódik, amely előtt a helyi termelők által létrehozott szövet­kezet pálinka- és likőrfőzdéjébe térünk be. Az építészetileg egyedül álló, különleges formájú szeszfőzde része a kóstolók megtartására alkalmas lovagterem s a kilátóként működő külső bástya is.

A Baranya Zöldút gasztronómiai és kul­turális örökségének megismerése mellett annak természeti szépségének felfedezése szintén a célok között szerepelt. Erre kiváló alkalmat teremtett a Duna–Dráva torkolatá­ban elterülő Kopácsi-rét, Európa egyik legna­gyobb természetes mocsárvidéke. Területé­nek több mint fele tavasszal, nyáron víz alá kerül, ami nem csupán a burjánzó növény­világnak, de a természetes szelekciónak is kedvez. Az itt élő állatok ennek köszönhetően kiváló génállománnyal rendelkeznek. E belső területek kishajóval, csónakkal közelíthetőek csak meg.

A Kopácsi Természetvédelmi Park köz­pontja Tikvesen található. E csöppnyi tele­pülés környékét a történelem során híres vadászterületként tartották számon. Az itt létrejött erdőből, parkból és számos épü­letből álló kastélykomplexum felújításra vár. A szebb napokat látott vadászkastélyt a Habsburgok építették még a 19. század­ban. Az egykori Jugoszlávia idejében pedig számos ország első embere fordult meg falai között, s nem egy fontos döntés helyszíne volt. A kiskastély – vadászház –, ahonnan egykoron indult a vadászat, s terítették ki a lelőtt vadakat, szintén omladozik. A kápolna azonban már eredeti állapotában fogadja a látogatókat.

A régitől alig néhány kilométerre már az új látogatóközpont cölöpökön álló fahídjai és útjai engednek betekintést a Kopácsi-rét különleges vízi világba.

S mire a Kopácsi-rét végére ér a csapat, a kopácsi kempingben, Baka Béla vendéglá­tós irányítása mellett készülnek a helyi külön­legességek, a csiptetős ponty, valamint a ko­pácsi halpaprikás. Szemet gyönyörködtető a bográcsban fortyogó halpaprikás és a tűz mellett egymás mellett sorakozó, nyársra csíptetett halak látványa.

A bemutatóút utolsó állomása Eszék volt, ahol rövid sétát tettünk az óvárosban.

A túra résztevői egyetértettek abban, hogy a természet szépségeire, a vidéki élet hagyományaira, a helyi gasztronómiai kü­lönlegességekre nyitott turisták számára ideális programlehetőséget biztosít a Ba­ranya Zöldút.