Az ENSZ Világturisztikai Szervezete, az UNWTO globális etikai turisztikai kódexe alapján megfogalmazott egy sor praktikus tanácsot arra vonatkozóan, miként válhat az ember felelős turistává. Az útmutató szerint az erkölcsös turista először is nyitott az idegen kultúrákra, szociális és kulturális hagyományokra, tiszteletben tartja az emberi jogokat, sem közvetve, sem közvetlenül nem vesz részt a fogadóterületen élők – különösen gyermekek – anyagi, fizikai vagy szexuális kizsákmányolásában. Segít megőrizni a természeti környezetet, védi a növény- és állatvilágot; sem közvetve, például az azokból készülő ajándéktárgyak felvásárlásával, sem pedig aktívan nem vesz részt elpusztításukban, vagyis nem töri le a korallt, vagy szedi össze a kagylókat, tengeri csillagokat. Az etikus turista tiszteletben tartja az épített örökséget és a szent helyeket. Arra törekszik, hogy utazása révén gazdasági és szociális előnyökhöz jutassa a fogadóterület lakosságát. Ennek érdekében az importcikkek helyett helyi kézműves terméket vásárol, és családi vállalkozásban üzemeltetett szálláshelyen száll meg. Tanulmányozza és igyekszik elfogadni a célterületre jellemző szokásokat, normákat, hagyományokat. Kerüli a helyiek számára sértő viselkedésmódot, öltözködést. Ismerkedik a felkeresni kívánt ország jog- és egészségügyi rendszerével, tartózkodik az illegális drogfogyasztástól.

Az etikus turizmust népszerűsítő, legismertebb brit utazási iroda, a Responsible Travel, akárcsak a világ egyik legkedveltebb útikönyv sorozata, a Lonely Planet rendelkezik saját etikus kódexszel, amelyben a felelős turista számára kikötik, hogy tanuljon meg néhány szót a célország nyelvén, hogy kifejezze tiszteletét és igényét a helyiek bizalmára. Úgy vélik, kerülni kell a nyugati civilizációknak azt a rossz szokását, hogy minden jelenségre magyarázatot igyekszünk találni.

Rómában, mint a rómaiak

A Responsible Travel ahhoz is tanácsokkal szolgál, miként csökkentheti az utazó minimálisra környezetre gyakorolt hatását a bőrönd csomagolásakor, túrázás, WC-zés, állatmegfigyelés, mosás, illetve fürdés közben. Az utaztató arra buzdítja honlapja olvasóit, hogy tájékozódjanak utazásszervezőjüknél, milyen szociális és jótékonysági munkában vehetnének részt a helyszínen. Arról is kiokosít, milyen fogós kérdésekkel járhat utána az ügyfél, vajon a magát etikusnak nevező turisztikai szolgáltatója valóban felelősen jár-e el üzletvitele során.

Azok a magyar utazásszervezők vagy utazásközvetítők, amelyek fontosnak tartják a felsorolt értékek népszerűsítését, akár saját készítésű, a pulton elhelyezett szórólapokon is hirdethetik a felelős turizmus alapelveit. A figyelemfelkeltő tájékoztatással talán olyan incidensek is megelőzhetők, amilyen tavaly történt Egyiptom egyik bazárjában, ahol azért késeltek meg egy magyar nőt és egy férfit, mert az iszlám vallás szerint elfogadhatatlan módon összeborulva csókolóztak. A honfitársainknak talán azt a tanácsot is alaposan meg kellene szívlelniük, hogy ne mérjék folyton a fejlődő országok közé tartozó fogadóterületek szolgáltatásainak színvonalát az otthon megszokottakéhoz. Próbálják meg ésszel felérni, például azt, hogy nem könnyű kifogástalan minőségű vizet biztosítani a sivatagban a napi háromszori zuhanyozáshoz. Lehet, hogy kevesebb lenne a reklamáció is, ha a programfüzetek elején egy szemléletformáló bevezetőben az utazásszervezők megpróbálnák felnyitni az érdeklődők szemét az ilyen és hasonló különbözőségek okaira.

Önkéntes üdülők

Az etikus turizmus egyik válfajával, az ökoturizmussal is foglalkozó novemberi számunkban beszámoltunk az önkéntes vadonvédő programokról. Védelemre és gondoskodásra azonban nemcsak az állatok szorulnak, hanem az emberek is. Ezért jött létre 1984-ben a Global Volunteers, azaz a Globális Önkéntesek névre hallgató autonóm, non-profit, amerikai szervezet, amely az egykori Békehadtesthez hasonlóan a segíteni igyekvőket kiközvetíti olyan országokba, amelyek lakói rászorulnak a jószolgálatra. Tavaly 165 önkéntes csapatot küldött a szervezet 6 kontinens 20 országának 100 közösségébe. Voltak, akik Afrikában gondoskodtak beteg és éhező gyerekekről, vagy Costa Ricában építettek egészségházat egy kis falu számára, mások Jamaicában alakítottak ki vízvezetékrendszert, illetve Tanzániában tartottak felvilágosítást az AIDS-ről, vagy éppen Hódmezővásárhelyen tanították angolul az ifjúságot. Ha már párhuzamot vonunk a Békehadtest és az önkéntesek között, fontos megemlítenünk azt az alapvető különbséget, hogy míg az előbbi állta a költségeket tagjai számára, az utóbbiak esetében a résztvevő fizet. Ráadásul nem is keveset. Egy amerikai önkéntesnek 2500 dollárjába kerül, ha ellenállhatatlan vágyat érez arra, hogy délalföldi városunk kiskorúit tanítsa anyanyelvére három héten keresztül.

Ennél drágábbak az utazásszervezők hasonló jellegű programjai, mégis nő irántuk a kereslet. Az önkéntes üzletágra specializálódó amerikai Global Service Corps például 2005-ben 30 százalékkal növelte forgalmát 2004-hez képest. Számos jóléti országban, köztük az Egyesült Államokban is a részvételi díj jelentős része leírható az adóból.

Élményekre vágyva

A már említett brit Responsible Travel, négy hetes kenyai programjért közel 1500 angol fontot fizet ki a 18-35 év közötti célközönség. Az összegből, amely nem tartalmazza a repülőjegyek árát, 680 font jut az utazás középpontjában álló projekt támogatására, ez esetben homokgátak építésére és fásításra, amellyel az önkéntesek igyekeznek felvenni a harcot a vízhiány és a talajerózió ellen. Az all inclusive luxusrezervátumokra ráunt, autentikus utazási élményekre szomjazó jóléti önkéntesek a helyi közösségeket a munka során ismerhetik meg. Ez a lehetőség a társaság marketingjében komolyabb hangsúlyt is kap, mint maga a jószolgálat. A program ráadásul magában foglal egy hétvégi kirándulást Nairobiba, kétnapos ökoszafarit és egy pár napos tengerparti nyaralást is. A Responsible Travel utasaira Guatemalán és a Seychelles szigeteken családsegítő programok, Srí Lankán cunami utáni újjáépítés, az USA-beli Baltimore-ban pedig a leromlott lakóövezetek, úgynevezett „rozsdavárosok” parkosítása vár. Úgy tűnik, a brit tour operátor szerint a felelős turizmusra való nevelést nem lehet elég korán elkezdeni, bár valószínűleg a piaci igények minél tökéletesebb lefedése is szerepet játszik abban, hogy a társaság még családoknak is kínál önkéntes csomagajánlatokat, többek között Kenyába, ahol kis közösségek életébe nyerhetnek betekintést a résztvevők. Itt nem kell fizikai munkát végezni, az önkéntesség kimerül abban, hogy az utazásszervező a programok bevételeiből egy helyi alapítványt támogat. A családi túrákon csak 12 évesnél idősebb gyerekek vehetnek részt.

Törvénytelen vonzerő

Számos gyermek él a világon, akiknek nem adatik meg az utazás öröme. Inkább hozzájuk érkeznek egyesek távoli országokból, hogy szexuálisan kihasználják őket. Sajnos szoros a kapcsolat a turizmus iparága és a gyermekek szexuális kizsákmányolása között. A jóléti államokból közvetlen repülőjáratokkal viszonylag olcsón és könnyen megközelíthetők azok az elmaradott és fejlődő országok – elsősorban Ázsiában, Afrikában és Latin-Amerikában, illetve Kelet-Európában –, ahol a pedofil hajlamú szexturisták fillérekért és biztonságos anonimitásban vehetik igénybe kiskorúak szexuális szolgáltatásait, akik a szegénység, az oktatási és a munkalehetőségek hiánya, a lakhatási problémák és családjaik anyagi összeomlása miatt kényszerülnek, vagy erőszakosan kényszeríttetnek erre az útra. Az ENSZ 2004-ben 2 millióra becsülte a szexturizmusban résztvevő gyermekek számát világszerte. A kiskorúak jogaiért küzdő UNICEF és az ECPAT becslései szerint Ázsia tavaly több mint egymillió gyermekprostituáltat számlált. Csak Thaiföldön 300 000 kiskorút foglalkoztattak szexuális munkásként.

A gyermekszexturizmus elleni etikai kódex (The Code of Conduct for the Protection of Children from Sexual Exploitation in Travel and Tourism) 1999-ben született meg az UNICEF, az ECPAT svéd szervezete, a Turisztikai Világszervezet és svéd utazásszervezők közreműködésével. Az összefogás célja megakadályozni az idegenforgalmi célpontokban a kiskorúak prostitúcióját, kereskedelmét és a gyermekpornográfiát. A rövidebb nevén csak The Code-ként emlegetett projekthez tavaly nyárig már 21 ország 200 turisztikai vállalkozása, köztük az Accor Hotels, a Carlson Wagonlit Travel és a Virgin Atlantic légitársaság csatlakozott. A kódexet aláírók vállalták, hogy kialakítanak egy vállalati politikát a gyermekek üzletszerű szexuális kizsákmányolásának megakadályozására, hogy egyaránt felkészítik a személyzetet a küldő- és fogadóterületeken, miként álljanak a kérdéshez, a szolgáltatókkal való szerződéskötésben pedig feltüntetik, hogy mindkét szerződő fél elutasítja a gyermekek szexuális kizsákmányolását. Az egyezményt aláíró szolgáltató vállalja továbbá az utasok tájékoztatását a témában brosúrák, honlapok, fedélzeti információs filmek, valamint a helyi idegenvezetők, kísérők, partnerek segítségével. Legutóbb a Marriott International szállodalánc kapcsolódott közvetve a programhoz: bejelentette, hogy ezentúl minden foglalását visszaigazoló e-mailjében feltünteti az UNWTO internetes weboldalának linkjét, ahol a felelős turista és utazó ismérvei között megtalálhatók a gyermekszexturizmusra vonatkozó passzusok is. A hotelhálózat visszaigazolásaival naponta 6800, évente pedig 20 millió potenciális turistát ér el.

Az ECPAT az összefogásra nézve komoly veszélynek tekinti, hogy vannak olyan társaságok, amelyek csak marketingcélokból kívánnak csatlakozni a kódexhez, azt a látszatot keltve, hogy tartják magukat a felelős turizmus irányelveihez. Londonban nemrég nem is titkoltan abban igyekezett tanácsot adni egy konferencia, miként építheti fel brandjét egy társaság az etikus irányelvek reklámértékére alapozva.

Szállodák szégyene?

Jóllehet sem az önkéntes programokban, sem a gyermekszexturizmusban való részvételünk a magyar kiutazó piac volumenénél és összetételénél fogva nem jelentős, hazánkban is akadnak teendők az erkölcsös turizmus fejlesztésének terén. Ilyen például az orkánerejű vihar miatt tömegkatasztrófába torkolló idei, augusztus 20-ai tűzijáték. Az esemény kapcsán a szemtanúk egymásnak ellentmondó hozzászólásokat jelentettek meg internetes fórumokon. Többen voltak, akik azt állították, hogy a Duna-parti szállodasor egyes házai nem engedték be a vihar elől menedéket keresőket. Akadtak, akik ugyanarról a szállodáról az ellenkezőjét állították, azt, hogy befogadták őket az ítéletidőben. Megkeresésünkre mi is az utóbbi választ kaptuk. Szerencsére akadtak egységek, ahol nem érte szó a ház elejét, mégis az lett volna a legjobb, ha egyáltalán nem kellett volna kételkedni a fórumozók igazában. Az mindenesetre nem kérdés, hogy ha a hírbe hozott szállodák először mérlegelik, az árt-e jobban presztízsüknek, ha beengedik elegáns falaik közé a csuromvizes, pánikba esett embereket, vagy az, ha megtagadják tőlük a menedéket abban a viharban, amely fákat csavart ki emberek halálát okozva, mindenképp az elsőt választják. És az sem baj, ha nem erkölcsi megfontolásból, hanem jól felfogott üzleti érdekből, marketingfogásként nyitják meg kapuikat a rémült tömegek előtt, csak tegyék...

Hajléktalanmentes övezet turistáknak

Az, hogy az idei és az elmúlt évben három olyan önkormányzati rendeletet is elfogadtak – Kaposváron, Szegeden és Budapest 13. kerületében –, amelyek kifejezetten az utcán kéregető hajléktalanok szem elől való eltüntetésére irányulnak, azt jelzi, hogy komoly társadalmi problémává nőtte ki magát a hajléktalanság Magyarországon. Azzal azonban, hogy a szőnyeg alá söpörjük a problémát, és igyekszünk a hajléktalanoktól és a látható szegénységtől megtisztítva – elsősorban a turisták kedvéért – szebb színben feltüntetni városainkat, csak tüneti kezelést hajtunk végre, és valójában konzerváljuk a gazdasági, társadalmi és szociális problémákat. A két vidéki rendelet kifejezetten arra törekszik, hogy a forgalmasabb, turisták által is gyakran látogatott belvárosi utcákból kizsuppolják a kéregetőket. A kaposvári intézkedés világosan meg is említi a rendelet városképi, kereskedelmi és idegenforgalmi céljait.

Jóllehet, a turizmusban résztvevő szolgáltatóknak az az érdeke, hogy az úti cél rendezett és tiszta legyen, ugyanakkor az sem mindegy, hogy milyen eszközökkel teremtjük meg ezen, az utasok számára vonzó feltételeket. A koldusrendeletek alkotmányosságát a Társaság az Emberi Jogokért (TASZ) mellett több civil szervezet is megkérdőjelezte, és közös indítvánnyal fordultak az Alkotmánybírósághoz, visszavonásukat követelve. Úgy vélik, a kezdeményezések sértik az érintettek általános cselekvési szabadságát, emberi méltósághoz és szabad mozgáshoz való jogát. Alkotmányellenesnek tekintik továbbá, hogy a helyi rendeletek pontatlanul és tágan, a jogbiztonságot sértő módon jelölik meg, mit is kell koldulás alatt érteni. A testület egyelőre még nem tárgyalta a TASZ egyik beadványát sem. Kunz Péter, Szeged egyik legelismertebb, ma már nyugalmazott szállodás szakembere, a szegedi Novotel egykori igazgatója lapunk kérdésére elmondta, a német vendégekkel folytatott beszélgetéseiből kiderült számára, hogy nem irritálják a külföldieket a hotel előtt időző hajléktalanok. Jelenlétükhöz hozzá vannak szokva, hiszen a hajléktalanság globális probléma, az pedig nem jellemző, hogy az utcán élők erőszakosan kéregetnének. A szakember szerint vajmi keveset érne, ha a szakma lobbitevékenységbe kezdene a hajléktalan emberek lakhatásának, illetve foglalkoztatásának megoldásáért, mivel úgy véli, az érintettek közül sokan most is kerülik a menhelyeket, attól tartva, hogy meglopják őket, illetve nem éreznek késztetést a munkavégzésre.

Ugyanakkor a tiltó rendeleteket sem tartja járható útnak. Indiában mérhetetlen a szegénység, a turistákat elkeseredett koldusok serege rohamozza meg minden sarkon, mégis emberek milliói választják úti célul az ázsiai országot, valószínűleg azért, mert számtalan kulturális, építészeti és spirituális értéket is képes felmutatni. Érdemes lesz róla példát venni az értékteremtésben. Kezdhetnénk mindjárt azzal, hogy tiszteletben tartjuk a periférián élő hajléktalan emberek jogait, elutasítjuk kriminalizálásukat, az idegenforgalomra is hatással lévő életkörülményeikért pedig a mindenkori legfelsőbb döntéshozókat vonjuk felelősségre, rájuk gyakorlunk nyomást a pozitív változtatás érdekében.

Ego- vagy ecoturizmus?

Novemberi, ökoturizmusról szóló cikkünkben utaltunk arra, hogy világszerte vannak olyan szolgáltatók, amelyek nem tartják magukat az ökoturizmus által kitűzött célokhoz, pusztán marketingcélokból igyekeznek meglovagolni az egyre jobban csengő „öko” szócskát. Erre már 2002-ben felhívta a figyelmet a brit Lancaster University előadója, Rosaleen Duffy, aki kritikus hangvételű A Trip Too Far - Ecotourism, Politics & Exploitation címmel megjelent írásában kapitalista, neoliberális gazdasági koncepciónak nevezi az ökoturizmust, amely nemcsak hogy profitál a beruházásokból és természetvédő programokból, hanem még a fogadóterületek hasznát is lefölözi. A tanulmány írója szerint a legtöbb ökoturista nem meggyőződésből, hanem sznobizmusból, a tömegturistáktól való különbözni vágyás miatt választ felelős utazást, ezáltal alig jelent kisebb terhelést környezetére, mint az átlagos turista.

Mondj nemet a táncoló medvére!

2004-ben a környezetvédelmi tárca több civil szervezettel karöltve kampányt indított az egzotikus országokba és a mediterrán térségbe utazó turisták felvilágosítására arról, hogy a veszélyeztetett állatokból vagy növényekből készült ajándéktárgyak vásárlásával hozzájárulnak az élővilág rombolásához, és sok esetben egyben bűncselekményt is elkövetnek. Az akkori akcióban is résztvevő WWF Magyarország egyik idei közleményében arra igyekszik felhívni a turisták figyelmét, hogy az emléktárgy-kereskedelemben való részvételen kívül azzal is kárt okozhatnak, ha szűk ketrecekben, ellátás nélkül tartott élőállatot vásárolnak egzotikus országok piacain, vagy agyonnyugtatózott, karmaik és tépőfogaik eltávolításával ártalmatlanná tett állatkölykökkel (pl. csimpánz, tigris, koala) fotózkodnak. A mutatványos állatok, mint például az óceanáriumokban tartott delfinek, a cirkuszi állatok és „táncoló” medvék tartási és ellátási körülményei sem felelnek meg természetes igényeiknek - véli a legnagyobb nemzetközi állatvédő civil szervezet hazai képviselete, amely arra is felszólítja a turistákat, hogy kerüljék azokat a szórakozóhelyeket, amelyek vadállatok bemutatásával igyekeznek minél nagyobb forgalmat bonyolítani.