– Alig jelent meg az új Budapest kiadás, máris újabb feladata van?
– Igen, a kiadó megbízott, hogy készítsem el a Blue Guide Hungary harmadik kiadását. Gondolom, a piac növekvő igénye és a körülmények gyors változása miatt csökken az egyes kiadások közötti intervallum. Az első kötetet 1990-ben írtam, a másodikat 1998-ban, s a harmadiknak egy éven belül készen kell lennie. A Budapest kötet első kiadása pedig még 1996-ban jelent meg.
– Elolvastam az új Budapest útikönyvet, s meglepődtem: hihetetlenül alapos munka, még nekem, született pestinek is tudott új információt adni.
– Örülök, hogy ez a véleménye. Nekem az útikönyvírás elsősorban szerelem és hobbi, nem ebből élek. Megjegyzem, ebből nem is lehetne megélni. A kiadó semmit nem fizet, csak utólag, az eladott példányszám alapján. Viszont egy kiadás nagyjából 7000 példányban jelenik csak meg, s ráadásul Magyarországon kevesebb, mint a felébe kerül a könyv, mint Nagy-Britanniában.
– Hogyan tudott ennyi információt összegyűjteni külföldiként, egy idegen országban? Egyáltalán, hogy került ide?
– 1982-ben jöttem először Magyarországra, mint újságíró. Előtte könyvkereskedéssel foglalkoztam, de váltani akartam. Angliában nem lett volna túl sok lehetőségem, Magyarország viszont a kaput jelentette számomra a média világába. Magyarszakértő lettem, 1986-ban költöztem ide, aztán családot is itt alapítottam, s rendszeresen küldtem innen tudósításokat. Később, ahogy egyre jobban megismertem az országot, jött az ötlet, hogy írjak egy útikönyvet. Ez a rendszerváltás idején még kuriózumnak számított, akkor még alig néhány kiadvány létezett csak erről a régióról.
– És miért pont a Blue Guide kiadót kereste meg?
– A Blue Guide sorozat talán a legrégebbi, legnagyobb hagyománynyal bíró angol útikönyvsorozat. A vevőköre is elit: ez nem az átlagturistának íródik, nem a backpackerekhez szól, mint mondjuk a Lonely Planet sorozat. Tele van történelmi ismertetőkkel, kulturális információkkal. Azt mondhatom, hogy ez a másik véglet, az úgynevezett Gentleman Traveller ideális kézikönyve, s az összes többi útikönyv az e két kiadvány közötti skálán helyezkedik el. De azért a Blue Guide is változik, alkalmazkodik az egyre változó piac igényeihez, s egyre több praktikus információt tartalmaz, hiszen ahogy változnak az idők, ennek is alakulnia kell.
– Nehéz egy Magyarországról szóló útikönyvet megírni?
– Az első volt a legnehezebb, különösen azért, mert a kiadótól semmilyen támogatást nem kaptam. A saját költségemen jártam be az országot, bár a Magyar Turizmus Rt., a MÁV és a BKV is a rendelkezésemre állt. A Tourinform irodák ugyancsak sok hasznos anyagot adtak, de napokat töltöttem a Parlament könyvtárában és a Széchenyi Könyvtárban is.
– Mit gondol, mennyire befolyásolja az útikönyv tartalmát az író személyes ízlése?
– Nyilván igen erősen, s ez alól én sem vagyok kivétel. Leginkább éppen a kiemeléseken látszik, például a most megjelent Budapest útikalauzban. De szerintem ez a város önmagáért beszél: hihetetlen menynyiségű, csaknem száz múzeuma már önmagában kuriózum. Én azt szoktam mondani: ha beteg vagy, ne orvoshoz menj, csak sétálj le a Margit hídra, és nézd meg onnan a várost. A látvány többet ér, mint bármilyen orvosság.