A város első utcája a Wine Street volt, amelyet később, 1877-ben Olvera Streetre neveztek át, Augustine Olvera első megyei bíró tiszteletére. Az Olvera Streeten több történelmi épület is található, ezek közül a legrégibb az Avila Adolbe, amelyet még1818-ban Don Francisco Avila építtetett. Az Olvera Street dugig van mexikói butikokkal és bódékkal, mivel itt minden turista megfordul, aki csak L.A-be látogat, ezért az ajándéktárgyaknak gondolt dolgok tárháza e boltok mélyén szinte kiapadhatatlan.

Első fecske, bevállalós nagyi, mandolinozó nagypapa

Ahol sok turista megfordul, ott sok a vendéglő is. Több mexikói étterem található a nevezetes utcában, közülük most látogassuk meg a város első mexikói vendéglőjét, a La Golondrinát. Maga az épület (ez a Pelanconi house) az első téglaépülete volt Los Angelesnek, 1855-ben épült fel. Itt nyílt meg 1924-ben a La Golondrina. A vendéglő neve fecskét jelent, ugyanis a mexikóiak körében az a hit kering, hogy az az épület, amelynek eresze alá egy fecske fészket rak, a tulajdonos számára nagy szerencsét hoz. A jelenlegi tulajdonos Vivian Bonzo, akinek a nagymamája, Consuelo Castillo De Bonzo nyitotta meg annak idején a vendéglőt. A nagymama gyerekkorában, ötévesen érkezett szüleivel Mexikóból, majd felnőve feleségül ment egy olasz emigránshoz, John Bonzóhoz, aki az olaszországi Piedmontból származott. A bevállalós nagyi elképzelése az volt, hogy kizárólag Mexikóból származó, hagyományos ételeket kínál. (KIEMELÉS) Míg a nagymama főzött, férje, senor Bonzo mandolinjátékával szórakoztatta a vendégeket. Karácsonykor betlehemes játékokat is bemutattak a vendégtérben. A vendéglő egyre sikeresebbé vált. Pedig a berendezés sosem volt hivalkodó, és ma sem az. Tradicionálisan mexikói: a dekoráció primitív, paraszti kézi faragásokból áll, amelyek egyszerűek, mégis szemet gyönyörködtetők. A teljes belső design egy mexikói hacienda vendégházára emlékezteti a vendéget. Több kisebb helyiség van, ahol a hűvösebb napokon nyitott kandallóban ropog a tűzrevaló.

Fiesta, sombrero kalap, megbízható személyzet

A vendéglő teraszán, a különböző helyiségekben az év 365 napján tart a fiesta, a partizás, bulizás. Hölgyek és urak énekelnek, táncolnak tradicionális mexikói viseletben, dalaikat Mariachi zenekar kíséri. Az együttes 3-10 tagból áll, persze mindannyian színes mexikói viseletben pompáznak, a nagy sombrero kalap gyakorlatilag kötelező mindannyijuknak. Borravalóért az asztaloknál külön is szórakoztatják a vendégeket.
Az üzlet vezetéséért Sonya Rodrigez general manager és egyben mesterszakács a a felelős. Munkájában fő támasza Anna De La Vega, a helyettese. A bárt pedig a fő bártender, Adrian vezeti, aki immár fél évszázada (!) a „Fecske” alkalmazottja. Az étteremben a kiszolgálás mindig előzékeny, precíz és hibátlan. Természetesen ültetés van itt is, de azt a vendég dönti el, hogy a teraszon vagy valamelyik belső helyiségben akar-e helyet foglalni.

Mexikó Los Angelesbe költözött

Miután a vendég letelepedik, megjelenik a muchacho (segédpincér) salsákkal (finomra vágott hagyma, paradicsom, paprika, cilantró) és egy nagy tál kukoricachipsszel. Utána a pincér felveszi az italrendelést. A ház különlegessége a margarita (tequila, cointreau , friss citromlé ), amelyet nagy, öblös, sózott szélű pohárban, jéggel szolgálnak fel (15 dollár). Különböző kaliforniai borok (chardonnay, merlot, cabernet sauvignon) poharaztatva 7 dollárba kerül,nek üvegekként 28-30 dollárba. Mexikói és amerikai sörök is kaphatók, poharanként 4,50-6 dollárért. Az előételek közül a legjellegzetesebb a Guacamole, amely finomra vágott zöldhagyma, paprika, paradicsom, cilantró és passzírozott avokádó keveréke, ehhez kukoricachips való. Ebből a családi, nagyméretű adag 13 dollár. A levesek közül tradicionális választás az Albondigas (mexikói zöldségleves húsgombóccal) 6,95-ért. Ha pedig valaki későn kelő, és ebédidőben inkább reggelizne, mexikói Huevos Rancherost kérhet, amely melegített salsaszósz két tükörtojással. Kenyér helyett inkább tortillát adnak mellé, ennek két változatát készítik: lehet fehérlisztből vagy kukoricalisztből sütött lepény.
A főételek közül jellegzetes a Carne Asada (mexikói beefsteak), a pikáns fűszeres szószban pácolt marhaszelet grillen sütve mexikói körettel (paradicsomos fűszeres lében főzött rizs és úgynevezett freholes sült babfőzelék) 19,45-ért. Chile Relleno (zöldpaprika sajttal, hússal vagy rákkal megtöltve, majd egy tojásos lisztes panírban kisütve) mexikói körettel 16 dollárért. Enchiladas de Mariscos (két, fehérlisztből készült tortilla királyrákkal töltve, tomatillosalsával leöntve) mexikói körettel szintén 16 dollárért. Borrito Especial (nagy, fehérlisztből készült tortilla dinsztelt rákkal és sajttal töltve) mexikói körettel 14 dollárért. Cochinita Pibil (malachús, 24 órát achiote-val fűszerezett, friss citruslében pácolva, banánlevélben sütve) 15 dollárért. Carnitas (húsos disznószelet egzotikus físzerekben pácolva, zsír nélkül kisütve) mexikói körettel 13 dollárba kerül. Cuisado de Puerco (nagy tál finomra vágott erős zöldpaprika, disznópörkölt, apróra vágott kaktusz – tüskék nélkül – és paradicsom sütve) 14 dollárért.
A ház jellegzetes desszertje a házilag készített Flan (custard) 6 dollárért és a Platanos Con Salsa (banán, forró eperszósszal leöntve), ez 7 dollárba kerül.
A bőséges ebéd vagy vacsora után jólesik a séta a város eme forgalmas utcáján, ahol egymást érik a mexikói árusok. Érdekes, hogy a mexikói folk art bizonyos mértékben hasonlít a magyarra, például abban, hogy a mexikói zászló színe szintén piros, fehér, zöld, akárcsak a miénk. Ha pedig valaki séta közben még folytatná a falatozást, annak sincs akadálya, ilyenkor például kérhető Churo, amely egy hosszúkás, cukrozott sült tészta. A tésztája hasonlít a mi csörögefánkunkra.
Ha tehát nem jutnánk el valaha Mexikóba, semmi gond: csak egy kiadós séta a Los Angeles-i Olvera Streeten, és máris bárki úgy érezheti, kicsit Mexikóban járt.

Győri Róbert (Hollywood)
Vendég & Hotel / 2012. június