Malajzia második számú üzleti központja a kiváló fekvésű Penang szigete, amelyet a szárazfölddel fantasztikus híd köt össze. A Malakka-szoros északi bejáratánál fekvő Penangot a Kelet gyöngyének nevezték egykor gazdagsága és kulturális sokszínűsége miatt, és a nevet ma is joggal viseli. Az akkor még lakatlan szigetet a XVI. század elején portugál hajósok „fedezték fel”, itt vettek fel ivóvizet útban a Távol-Kelet felé. Ők nevezték el az akkor még a kedahi szultán fennhatósága alá tartozó területet „Pulo Pinaom”-nak. A szultán 1771-ben a burmai és sziámi támadások elleni védelemért cserébe a szigetet felajánlotta a briteknek. Francis Light kapitány 1786- ban húzta fel a brit lobogót a szigeten, és megalapította a III. György brit uralkodóról elnevezett Georgetownt, amely a mai napig a terület központja.
EZÜSTPÉNZ AZ ÁGYÚKBAN
Nem könnyen győzte meg Light kapitány hajója legénységét, hogy telepedjenek meg a mocsaras, maláriától fertőzött területen, ezért ezüstpénzekkel töltötte meg az ágyúkat, és a dzsungelbe lőtte az érméket. Az elsőként kialakított négy utca mentén alakult ki a város mai szerkezete. Az angol örökség a mai napig szembetűnő: a sziget óvárosa, Georgetown tele van a gyarmati időkből származó, történelmi épületekkel, palotákkal, a tengerparton még mindig ott áll a Fort Cornwallis erőd. A történelmi városmag hangulatát akkor tudjuk a legjobban magunkba szívni, ha egy riksában ülve galoppozunk végig a sokat látott utcákon.
AZ INDIGÓKÉK KÚRIA
Penang történetéhez azonban a britek mellett a kínaiak is jelentős részben hozzájárultak. A történetüket egy helyi kínai család sorsán keresztül ismerhetjük meg, ha ellátogatunk a Georgetownban található Cheong Fatt Tze kúriába. A világhírű, indigókék színre mázolt, lenyűgöző faépítmény az 1880-as években készült. Tulajdonosa a város prominens kereskedője és kínai személyisége volt a XIX. század során. A kúria építéséhez Kínából hozatott mestereket Cheong Fatt Tze, akik 38 szobát, öt gránitborítású udvart, hét lépcsőt és 220 ablakot alakítottak ki az épületben. Fatt Tze pásztorfiúból lett nagybirtokos, bankár és kereskedő, és olyan óriási vagyont halmozott fel, hogy a britek és a hollandok a „Kelet Rockefellere” névvel illették.
Kész csoda viszont, hogy most eredeti pompájában láthatjuk a kúrát, mivel az 1990-es években a várost elérő őrületes tempójú ingatlanfejlesztési hullám majdnem a földdel tette egyenlővé az addigra erősen leromlott állapotú házat. Egy maroknyi lelkes örökségvédő azonban minden követ megmozgatott, hogy a buldózer helyett a restaurátorok kezére jusson a történelmi örökség. ami pedig nem akármilyen, mivel az egykori kereskedő ázsiai és európai különlegességekkel zsúfolta tele rezidenciáját. Kínai porcelánok és keményfa faragványok, szecessziós festett üvegpanelek, angol téglafalak, brit padlócsempék és skót kovácsoltvas csodák bukkannak elénk a szobákban és a folyosókon, amelyeket szigorúan a feng shui elve alapján rendeztek el.
Az épület restaurálása 2000-ben fejeződött be, és közel 8 millió ringgitbe került. A színvonalas helyreállítást az UNESCO az ázsiai és a csendes-óceáni térség „Legkiválóbb projektje” díjjal ismerte el.
KLÁNOK HÁZA
Szintén a kínaiakhoz kötődik Penang másik különleges látványossága, a Khoo Kongsi klánház. Nekünk, európaiaknak először persze meg kell értenünk, hogy mire is való egy ilyen építmény. Természetesen a házban berendezett színvonalas interaktív kiállításon mindez kiderül: a Kína Hokkien tartományából érkező bevándorlók Penangba való megérkezésük után (1890) azonnal elkezdték építeni közösségi házukat. Egy klán tagjai általában ugyanabból a kínai faluból származtak, és ugyanazt a család- (klán)nevet viselték, jelen esetben ők mindannyian Khoo-k voltak. A klán ma is aktív, vezetőt választ, ünnepségeket tart, jótékonykodik, és nagy becsben tartja elődeit.
A Khoo Kongsi elkészülte után egyes beszámolók szerint felvette a versenyt a kínai császári palotával. A hivalkodás nem szült jó vért, alighogy elkészült, tűz martalékává lett az épület. Így aztán új közösségi házat épített a Khoo klán 1902-ben, ezt az épületet láthatjuk ma is. A klánházban sárkányokkal, főnixekkel és más képzeletbeli lényekkel találkozhatunk, miközben a közösség több mint százéves története elevenedik meg a falakon. Georgetownban egyébként nem ez az egyetlen klánház, négy másik is működik még: a Cheah, a Yeah, a Lim és a Tan Kongsi alapítói szintén Hokkien tartományból érkeztek.
Penangon a történelmi emlékek gazdagsága mellett kiváló szállodákat is találunk, mi több, fürödni is tudunk a tengerparton. Jó választásnak tűnik a városközpont nyüzsgésétől néhány perc autózásra fekvő Batu Feringgiben a Hydro Hotel, amely ugyan nem új, de szépen felújított. A büféasztal választéka igen meggyőző, ugyanakkor a tengerparti strand közelsége is nyomós érv mellette. A hotelből ráadásul könnyen elérhető a penangi botanikus kert és a trópusi fűszerkert, ahol „élőben” láthatunk borsot, fahéjat és szegfűszeget. Aki valami igazán modernre vágyik, az próbálja ki a G Hotelt, ahol a büféasztalok roskadásig teli vannak tengeri herkentyűkkel, maláj, kínai és európai finomságokkal.
VÁMMENTES PARADICSOM
Egy malajziai körutazást érdemes néhány napos tengerparti lustálkodással befejezni. Ennek kiváló helyszíne lehet az ország legészakibb részén, Thaiföld közelségében fekvő Langkawi. A nagy északi rivális erős versenyre készteti Malajziát, amely immár jó ideje vámmentes területté nyilvánította Langkawit, ennélfogva a Malajzia más részein kifejezetten drágán mért szeszes italok a szigeten fillérekbe kerülnek, ráadásul zavarba ejtően széles a választék az üzletekben és a rengeteg szórakozóhelyen. Penangról négy óra alatt juthatunk el egy szárnyashajóval Langkawira, az utazás általában kellemes, leszámítva a 17 fokra lehűtött kabint, ellenben vihar idején inkább félelmetesnek mondható. Szóval ha valaki nem óhajt órákon át több tucat útitársával együtt az életéért imádkozni, válassza inkább a repülőgépet, az alig 25 perc alatt átrepül egyik szigetről a másikra. Azt is fontos tudni, hogy Kuala Lumpurból óránként indulnak légi járatok mindkét szigetre.
Langkawin aztán mintha tényleg egy teljesen más világba érkeznénk, sokkal lazább a hangulat, mint az utóbbi egy évtized során egyre határozottabb muzulmán jelleget öltő Maláj-félszigeten. A tengerparton hippinek, rasztának és rockernek öltözött malájok keverednek európai társaikkal, és boldogan iszogatják sörüket a nyugati zenét játszó beach-bárokban. Az éjszaka élet általában kora reggelig tart.
Bár a fehér homokos partoknak, a kiváló konyhának, a színvonalas szállodáknak és a szórakozási lehetőségeknek köszönhetően eleve ideális üdülőhelynek számít a sziget, a terület természeti adottságai is egyedülállóak. Langkawit kisebb-nagyobb mészkőszigetek és -zátonyok veszik körül, amelyek élővilága egyedülálló. A part közelében fekvő mangroveerdőket kajakkal vagy csónakkal is felfedezhetjük, számos barlangba is bepillanthatunk, láthatunk egzotikus madarakat, rovarokat és denevéreket.
A KÁNYA, AMIT SASNAK HÍVNAK
Igazi különlegességnek számít a Kilim River Nature Parkban a sasok etetése nevű program. Két nagytestű ragadozómadár él a szigeten, az egyik a fehérhasú halászsas, a másik a Brahmin-kánya. Ez utóbbi lett Langkawi jelképe, annak ellenére, hogy tulajdonképpen nem is sas. Az etetés valóban látványos program: a motorcsónak megérkezik egy hatalmas öbölbe, a hajósok pedig húsdarabokat dobálnak a ragadozóknak. Azok zuhanórepülésben buknak le a falatokért, majd húznak újra a magasba. Az etetés után a kirándulóknak is jár néhány finom falat az egyik vízen lebegő étkezdében. A furcsa ponton haltenyészetként is szolgál, kis medencékben ráját, gömbhalat és mindenféle más vízi élőlényt láthatunk, simogathatunk. A természet felfedezése önfeledt fürdőzéssel is kombinálható Langkawin. Az egyik túra naplemente előtt két órával indul. A hajó tesz egy kört a lenyűgöző mészkősziklák között, közben kezdődik a sütögetés a fedélzeten. Rákocska és csirke kerül a nyársra, mellé friss saláta készül. Közben korlátlan mennyiségű sör és mindenféle koktél oldja a feszültséget, ráadásnak a naplemente a fedélzetről olyan élmény, amelyet kár lenne kihagyni. A tengeri jakuzzi a legnagyobb élmény, a közepes tempóban haladó hajó végéről erős hálót engednek a vízbe, amelyre ráfekve a víz tetején lebegve élvezhetjük a hűsítő habokat, kezünkben egy rumos kólának becézett kólás rummal.
Köszönjük az Ázsiaspecialista, a Maláj Idegenforgalmi Hivatal és a Turkish Airlines meghívását.
