Az Európa Kulturális Fővárosa programot 1985-ben a Kulturális Miniszterek Tanácsa indította el Melina Mercouri görög kultuszminiszter kezdeményezésére, aki akkor úgy vélte, hogy a kultúra nem kapja meg a neki járó tiszteletet és odafigyelést. 1997 óta már több várost is jelölniük kell a tagországoknak, amelyek jellemzően fővárosukat, történelmi, kulturális vagy regionális központjaikat és nagyvárosaikat nevezik be. A jelölt városok fele jelentős turisztikai úti célként definiálja magát. A kulturális fővárosokat 2000-ig kormányközi megegyezés alapján választották ki, 2005-től azonban rotációs kiválasztási rendszer lépett érvénybe, amely a várost jelölő tagállamok sorrendjének meghatározásán alapul. Ennek a folyamatnak azonban máig nincsen igazán kialakult és intézményesített rendje, az egyes évek „lefoglalása” elsősorban a Brüsszelben működő állandó képviseletek vezetői, esetleg a tagállamok miniszterei közötti egyezkedések eredménye. A korábbi szabályok az uniós bővítés következtében módosultak, a 2009–2019 közötti időszakban egy régi és egy új uniós tagállam városa szervezi egy időben az eseményt. Hazánk európai uniós elnökségének évében, 2010-ben szervezi az évadot egy német várossal, Essennel vagy Görlitzzel közösen.
A program 1999-ben megfogalmazott célja még az európai kultúrák megismertetésére, népszerűsítésére korlátozódott. Mára előtérbe kerültek a jelölt városok pozicionálására, gazdasági fellendítésére irányuló törekvések. Napjainkban már a versengés tétje az, hogy mely település valósíthatja meg több tízmillió eurós értékű fejlesztési stratégiáját. Így különösen meglepő az a tény, hogy a mai napig nincs általános előírás arra nézve, hogy egy adott ország miképpen hozzon döntést a város kijelöléséről. Bár az utóbbi években egyre népszerűbb a pályáztatás, a 2010-es cím elnyeréséért küzdő német városok között spontán volt a versengés, ami a pályázók körében némi feszültséget keltett. Hazánk ezzel szemben a brit modellre támaszkodva európai kritériumokon nyugvó, országos pályázatot írt ki. A két ország pályázó városai közt egy éven át tartó tapasztalatcserék eredményeképpen fővárosunkban megszületett a kiválasztási szempontok újrafogalmazását sürgető, úgynevezett Budapest Nyilatkozat, amely többek között egy egzakt pályázati modell kialakításáról szóló ajánlást tartalmaz. Fontos kritériumként a fenntarthatóságot jelöli meg, és követelménynek tekinti a hosszú távú fejlesztési és gazdasági koncepciót. Az Európai Bizottsághoz és az Európai Parlamenthez júniusban benyújtott tervezet várhatóan 2007-re érik szabályozássá, annyi azonban már biztos, hogy a nyilatkozat kedvező fogadtatásra talált az unióban. Olyannyira, hogy az Európai Bizottság a magyar eljáráson alapuló pályáztatási rendszert kívánja kötelezővé tenni.