Tízen kaptak meghívást a versenyre – ebből nyolcan jelentek meg. A feladat azonos volt: pontyból előételt, majd tanyasi csirkéből főételt kellett készíteni. Olajat, alaplét bárki hozhatott magával, minden más alapanyagot a helyszínt adó házigazdák biztosítottak.

Az ötlet egyébként – hogy hazánkat felkészült, profi szakácsok képviseljék a különböző külföldi állomáshelyeken – a Magyar Konyha gasztronómiai magazin támogatta, segítségükkel korábban már szerveztek szakácstréninget a magyar nagykövetségeken dolgozó séfeknek.

A verseny még javában zajlott, amikor Győri Enikő államtitkár vezetésével megtartották a sajtótájékoztatót, ahol többek közt elhangzott, az étkezések mindig is fontos részei a diplomáciai életnek, nem egyszer tényleg fehér asztal mellett dőlnek el fontos dolgok, vagyis a gasztrodiplomácia egyre hangsúlyosabban az országimázs része.

„Egy ország mutatkozhat be azon keresztül, hogy milyen a felszolgálás, az étkészlet, és persze, hogy mi van a tányérban.”, mondta az államtitkárasszony, aki egyébként maga is közreműködött korábban egy szakácskönyv megírásában.

A főzőverseny zsűrijében Cseh János séffel együtt Molnár B. Tamás gasztronómiai szakíró bírált, győzteseket még nem hirdettek, bár hírek szerint a szoros eredmények miatt megismétlik majd egy későbbi időpontban a versenyt, és talán a pályázati kiírást is.