A szarkofágokat az Aranyhegyi patak mellett találták, ezen a területen kb. 300 sírt tártak már fel. A leletek a nagy aquincumi polgárváros temetőjének a részei. Az ilyen szarkofágokat a 200-as évek elejétől, a Kr. u. 3. századtól kezdték el megfaragni és koporsóként használni Pannóniában. A gyakran díszített, feliratos kőládák ekkor még a földfelszínen álltak. Ezeket a feltűnő síremlékeket később kirabolták, de a szarkofágokat azután újra felhasználtak, és temetkezek beléjük. Ekkor már a föld alá süllyesztették azokat, így próbálták megnehezíteni az újabb sírrablásokat, ami azonban sokszor így sem sikerült. A csontok életkorát, azaz, hogy az első temetkezéskor vagy a másodikkor kerültek-e oda, teljes biztonsággal, a temetkezési tárgyak hiányában, nem lehet megállapítani.

A nagyobb sírban feltehetőleg vékony csontozatú nő, a kiesebbikben férfi csontjaira bukkantunk, akik a középosztály, vagy tehetősebb középosztály tagjai voltak. A szarkofágokban vélhetően környékbeli villák tulajdonosai vagy környékbeli katonák lehettek. Az újratemetkezés a 300-as évek végéig volt jellemző, ezért lehet az, hogy a 200-as évek elejétől a 300-as évekig akár 1600, akár 1800 éves sírok is lehetnek a feltáráskor talált szarkofágok. A feltárt szarkofágokat a feltárást követően az Aquincumi Múzeumba szállítják.