Tokió egyik éjszakai központja, a piroslámpás házairól messze földön híres Kabukicso negyed. Az extravaganciájáról is ismert kerület tavaly júliusban egy újabb szenzációval bővült: egy japán vállalkozócsoport ugyanis pont itt építette fel a világ legdrágább éttermét, amelynek beruházási költsége meghaladta a 10 milliárd jent, azaz a 22 milliárd forintot! A Yattarjapan.com, illetve a Timeout.jp honlapok újságírói a tetemes építési költség ismertetésekor gyorsan megjegyezték, hogy a borsos kivitelezési költségek nem az egyébként is magas tokiói ingatlanáraknak volt köszönhető, hanem a vendéglátóipari egység „négy világhírű szereplőjének”, hiszen maga az étterem kialakítása "alig egymilliárd" forintba került a tulajdonosainak.

A Sindzsuku Kabukicso Robot Étterem – ahogy a neve is sugallja – nem egy klasszikus, tradicionális értékeket magának valló japán vendégváró hely. Bár a belső kialakítás az 1970-es évek diszkóvilágát sejteti, ám a kabaréként és mulatóként működő hely azért lett városszerte nagyon felkapott intézmény főleg a férfiak körében, mert a félmeztelenre levetkőzött táncos lányok mellett heti rendszerességgel több tucat gigantikus méretű, emberszabású robot is fellép, amelyek hús-vér társaikhoz hasonlóan szintén erotikusan vonaglanak, „Gangnam-stílusban” táncolnak, énekelnek, vagy éppenséggel Taiko típusú dobokon játszanak. Az android küllemű robotokat a fentiek függvényében szinte csak női vonásokkal látták el, amelyek vagy a saját memóriájuk alapján mozognak, vagy a „butább típusok” esetében, a robottorzók ölében ülő táncosnők irányítanak.

A Takara cég fejlesztői a táncoló robotok külső kialakításában több, csak a szigetországra jellemző kulturális tényezőt is figyelembe vett. Az óriási mellű szexi robotlányok fejénél például „érdekesen keverték” az úgynevezett „otakuknak” (a tárgyakért túlzott mértékben rajongó japán embereknek) kedves manga stílusú nők kinézetét, a Richard Wagner operákból ismert Valkűr ábrázolásmóddal, és az 1979-óta mai napig nagy népszerűségnek örvendő Gundam című (a Transformershez hasonló) televíziós sorozat természetfeletti erővel megáldott hőseinek megjelenését. Ezeket a kerekekkel felszerelt egyszerűbb kialakítású és gondolkodású gépeket szinte csak a Parapara néven ismert szinkronban kivitelezett japán társastánckor, piruettekkor, illetve a „speciális mozdulatsorokkal” jellemezhető J-popkor használják fel az étterem tulajdonosai.

A többi túlméretezett női idomokban bővelkedő cyborg külső megjelenítésében a tervezők nem az ázsiai gyökerek, hanem inkább a német Fritz Lang-féle „Metropolis”, illetve az amerikai Ridley Scott rendezte „Szárnyas fejvadász” és a Steven Spielberg igazgatta „A.I. Mesterséges Értelem” című cyberpunk stílusú filmekben bemutatott android típusú robotok külső jegyeit vette alapul. Ezek a konstrukciók szintén csak a korábban beprogramozott tánclépések bemutatására és a beépített Vocaloid szintetizátor segítségével az éneklésre képesek.

Az étterembe a belépő 3 ezer jenbe (6600 forint) kerül, amely az élő és a robotokból álló tánckar által bemutatott 3 órás műsor megtekintésén kívül csak egy koktél árát tartalmazza. Ha valaki ezen kívül vacsorázni is szeretne, akkor az készüljön fel rá, hogy mélyen a zsebébe kell nyúlnia, hiszen a legolcsóbb étel itt 15 ezer forintba kerül. Bár az ételeket és az italokat nem robotok készítik el és szolgálják fel, az étterem tartogat még egy meglepetést. Igaz, ezt csak a nagyon tehetős és az európai szemmel aberrált szexuális beállítottságú férfi vendégek veszik igénybe.

A tulajdonosi kör ugyanis még az étterem megnyitása előtt arra kérte meg a japán National Institute of Advanced Industrial Science and Technology (AIST) főleg robotikával foglalkozó kutatóközpontot, hogy szexuális örömszerzés tekintetében fejlessze tovább a 2009-ben debütált HRP-4C kóddal illetett szuper realista kivitelezésű, nőies külsővel megáldott humanoid robotot. A becenevén Miimnek hívott robotlányt az átlagos japán nők méretei alapján alkották meg, azaz 158 centiméter magas és 43 kilós az akkumulátorával együtt. Az android nemcsak a járásra, a futásra és a táncra képes, hanem az összes testrészét is tudja külön-külön mozgatni 30 apró motorjának köszönhetően. Csak az arcjátékért további nyolc apró motor felel. Miim beszédfelismerő szoftverének köszönhetően nemcsak válaszolni képes a neki feltett kérdésekre, hanem felismeri a különböző környezeti hangokat is. A gondolkodásáért 1 terabájt (csaknem 10 ezer processzor) felel.

Az étterem számára továbbfejlesztett extra változatnál a „tapintásra az eredetihez hasonló élményt nyújtó keblekre, ágyékra és elasztikus testszövetekre” cserélték le a HRP-4C robotlány külső fémborítását. Az élet megjelenés kedvéért az andoid belső felületére 12 darab 36 fokos meleg vízzel cirkuláltatott vezetéket helyeztek el a tervezők, amellyel az emberi test melegségét kívánták visszaadni, imitálni. Több európai lap megjegyzi, hogy a magányos japán férfiak a robotika és az étterem „extrém megoldásának” köszönhetőn végre úgy válhatnak „ágyakrobata” Ovidiusszá, hogy a drága udvarlás helyett is megkaphatják az istenek által élővé változtatott kőszobor, Pügmalión hőn áhított és vágyott Vénusz kelyhét. Hogy melyik megoldás az olcsóbb, vagy természetesebb, azt mindenki maga döntse el….