Persze a bizalomra okot adó, az ICCA-tól származó statisztikák szerint Budapest a saját súlycsoportjában szereplő városok - Prága, Lisszabon, Isztambul, Dublin - között áll egészen jó helyen évi 100 körüli kongresszusával. Az ICCA azonban csak a tudományos eseményeket méri. Ettől függetlenül szembe kerülünk azzal a már évek óta napirenden lévő problémával, hogy igazán nagy létszámú rendezvényt megcsípni nem sikerül. Hiába kérte a moderátor az első kerekasztalbeszélgetés résztvevőitől, hogy ne akarjanak nagy befogadóképességű kongresszusi központot építeni és nemzeti légitársaságot alapítani, nem lehet nem említeni különösen az előbbit, mellyel unos-untalan visszajutunk az infrastruktúra évtizedek óta ismételt hiányosságaira.
Jelenleg azonban úgy tűnhet, az infrastruktúra hiányánál talán jobban húzza a piaci szereplőket a gazdasági helyzet. Az ügyfelek pénze fogy, kevesebbet költenek és megkerülik a szervezőket - panaszolta Tordai Bálint, a Bo Event rendezvényigazgatója rávilágítva a szereplők szembekerülésének okára. Nem könnyít a rendezvényszervezők helyzetén, hogy a legnagyobb ügyfélkört jelentő gyógyszeripart számos korlátozás sújtja - mint a szálloda legmagasabb választható kategóriája, szolgáltatásai, napi étkezések költségének alacsony felső határa -, melyeket a GYEMSZI (Gyógyszerészeti és Egészségügyi Minőség- és Szervezetfejlesztési Intézet) nem csekély mértékű büntetések kilátásba helyezése mellett számon is kér.
Talán vigasztalásnak szánta Kovács Balázs, a Danubius Hotels Group marketing és értékesítési vezérigazgatóhelyettese hogy a szállodák helyzete sem rózsás, számos teher nehezedik a vállukra beleértve a 18%-os szállodai áfát, ráadásul az általuk befizetett idegenforgalmi adót (IFA) nem forgatják vissza az önkormányzatok. Bagdi Károly, a Convention Budapest Kft. ügyvezetője élesen bírálta a szállodák hozzáállását. A magas szobaárakat, a rendezvényhelyszíneknek fizetendő előlegek mértékét és ütemezését. Szerinte a szállodák arroganciája a csillagok számával fokozódik. Kivételként a Kempinskit hozta fel. És ha már megszólíttatott, Parti János, a Kempinski értékesítési és marketingigazgatója elismerte: sokan fordulnak közvetlen a szállodákhoz, de ők nem tekintik versenytársnak a szervezőket. Ugyanakkor azon felvetésre reagálva, mely szerint túl magas a saját technikusi háttér alkalmazásának a díja, Parti kifejtette a szálloda saját technikusai nem jelentenek kockázatot, amivel magukat biztosítanák, mert ha a szervező esetleg slendrián külsőst hoz, akkor a vendég a szállodát fogja szidni a recsegő mikrofonokért. Ezen a ponton egymásnak feszültek az érdekek, mivel a rendezvényszervezők hasonlóképpen vélekedtek a helyszínek saját technikai személyzetéről, védve sajátjukat az évek óta kialakult bizalomra hivatkozva.
Biztató fejlemény, hogy Benyeda Katalin, a Magyar Nemzeti Galéria rendezvényfelelőse elismerte, az utóbbi években valóban irreálisan magas árakat kértek, majd miután ráébredtek, hogy ennek köze lehet a megrendelések csökkenő számához, el kezdték újra gondolni árképzésüket. Mi több, elmondása szerint eltörölték a rendezvényekhez szükséges alvállalkozók kizárólagosságát, így nem kell a szervezőknek a keddi fórumon is sokat kifogásolt magas lelépési díjjal kalkulálni.
A nemzetközi rendezvények szinte kizárólagos helyszíne Budapest - állapították meg többen is a keddi fórumon. De még így is van hova fejlődni, amihez több, mint hasznos, ha létezne önálló turisztikai marketingszervezete - javasolta Kovács Balázs hozzátéve, hogy hiába van egy brand, ha mögötte nincs pénz. Az egyértelműbb brand-kommunikáció előnyeire utalt a kedden szintén felszólaló Marc Slenema, az MCI amszterdami irodájának projektvezetője. Szerinte Budapest jó ár-érték arányú rendezvényhelyszín, ahonnan úgy távozik az ember, hogy a vártnál jóval többet kapott.
