Bánki, aki a Széchenyi-terv kidolgozása idején a bizottság gyógy- és termálturizmus albizottságának elnöke volt, emlékeztetett arra, hogy 1998-ban, a kormányváltás évében csupán 600 millió forintos támogatás jutott turisztikai termékfejlesztésre, ezzel szemben 2002-ben ez az összeg már 28 milliárdra rúgott. Bánki úgy véli, a projektek túlnyomó többsége az ÁSZ megállapításával szemben igenis jól végiggondolt volt, amit az is igazol, hogy a fürdők jelentős része, köztük Bük, Sárvár vagy Zalaegerszeg is nyereségesen gazdálkodik. Kétségtelen ugyanakkor, hogy a 2001-től 2003-ig futó program indulásakor csupán néhány jelentősebb fürdőnek (Gyula, Hajdúszoboszló, Sárvár) volt kész fejlesztési terve, ezért sok esetben rohammunkában készültek, ennél fogva többször is változtak útközben a fejlesztések.

Bánki szerint – az ÁSZ megállapításával ellentétben – nem volt hiba, hogy az ország több vidékén párhuzamos fejlesztések történtek, hiszen például a szomszédos Ausztriában egymástól néhány tucat kilométerre fekvő síterepeket is fejlesztenek, és a turisták jóvoltából mindegyik meg tud élni. Szerinte az is természetes, hogy a kivitelezési szerződéseket sok esetben módosítani kellett, hiszen az árváltozásokkal lépést kellett tartani, miközben a megnövekedett kereslet és a szűk építőipari keresztmetszet árfelhajtó tényezőként működött. Természetes az is, hogy az árak emelkedésével együtt a forrásösszetétel is megváltozott, hiszen a fürdők igyekeztek a magasabb költségszint mellett is megvalósítani a fejlesztést, és mivel a támogatási keret adott volt, muszáj volt nekik más forrásból, elsősorban banki hitelből pluszforráshoz jutni. Összességében mégis csupán 590 millió forintot tett ki az ÁSZ által nevesített költségtúllépés, ami a teljes beruházási összegnek csupán az 5%-a.

A kivitelezés során a költségeket megnövelte, ugyanakkor a projektek sikerességét hosszú távon pozitívan befolyásolja, hogy sok helyen eredetileg nem számoltak a geotermikus energia hasznosításával, később azonban ezt is beépítették a projektbe. A tervek változtatása azután óhatatlanul hozta magával az időkorlát túllépését.

Bánki Erik szerint azonban az mindenképpen tanulság, hogy az önkormányzatok túl merev gazdák, hiszen működésüket rengeteg szabály korlátozza, míg egy fürdő működtetéséhez rugalmasabb feltételek szükségesek. Bánki Erik szerint a vizsgált fürdők esetében a forgalom visszaesésére is van magyarázat. Egyrészt 2004 és 2006 között a hazai lakosság körében csökkentek a reálbérek, a turizmusban pedig ez rögtön érezhetővé vált. Ugyanebben az időszakban következett be a német küldőpiac jelentős visszaesése is. A fejlesztések hatására a fürdők ráadásul érthető módon árat is emeltek, így elkerülhetetlen volt a forgalom viszszaesése. Ugyanakkor pozitívum, hogy a fürdők árbevétele a kevesebb vendég ellenére is jelentősen nőtt. A gyógy- és wellness-szállodák forgalma pedig kiugró mértékben erősödött, így ma már az összes kereskedelmi vendégéjszaka negyedét a gyógy- és wellness-szállodákban töltötték el a vendégek. Összességében Bánki Erik úgy véli, hogy nehéz feladatot kellett megoldaniuk a fürdőket működtető önkormányzatoknak, igyekeztek rugalmasan alkalmazkodni a változó környezethez, és ez a legtöbb esetben sikerült is nekik. Bánki szerint a közeljövőben különösen azok a fürdők növelhetik jelentősen forgalmukat, amelyek a román, a lengyel, a cseh, a szlovák és az orosz piacok felé nyitnak.