A hotelekről és távoli tájakról világszerte készített mozgóképek általános hibája abban rejlik, hogy a megbízók spórolni próbálnak. A képsorokat látva egyértelmű, hogy a forgatócsoport még szezon előtt vagy azután utazott a helyszínre, így aztán egyetlen kép sem szól arról, amiről szólnia kellene. Az igazi nyárról, a sétálóutcai forgatagról, az izzasztó hőségről, a hűs habokról, a tengerpart színes kavalkádjáról. (Már akinek nyáron erre van szüksége, és nem vonul el a hegyekbe.) Így hát maradnak a tavaszi vagy őszi, szinte teljesen kihalt utcák és strandok képei, amelyeknek a látványa elég lehangoló tud lenni. A hotelek esetében pedig – ki tudja, miért – sok megrendelő ragaszkodik ahhoz, hogy a videó üres éttermeket és szobákat mutasson be. Az ágy szépen meg van vetve, az asztalokon pedig példás rend uralkodik, az étkészlet csillog, csak éppen a lényeg, a lélek hiányzik. Gondolkodjunk egy kicsit! Ugyan ki szeret üres étterembe elsőként beülni a párjával? Hasonlóan fontosak lennének az esti felvételek is, hiszen ezek egészen más hangulatot tükröznek. Hogy lehetne kihagyni a romantikát egy hétvégi üdülésből? Hihetetlen, hogy ezek az „apróságok” mennyire fontosak. Ennél már csak az a hihetetlenebb, hogy esetenként sok pénzért rosszul csinál(tat)unk meg dolgokat, amelyeket ugyanekkora energiával jól is el lehetne készíteni.
Nyereséget, de azonnal!
A csapdák közé sorolható az is, hogy sokan nem veszik figyelembe a marketing egyik alapvető törvényét: Ez a távlatok törvénye, amely szerint a legtöbb marketingtevékenységnek csak hosszú távon mutatkozik meg az eredménye. Azaz hiába használjuk fel a legújabb internetes technikákat, törekednünk kell arra, hogy kampányaink lehetőleg hosszú ideig tartsanak. Ha pedig saját honlapunkon használunk webvideót, bármilyen színvonalas is legyen az, legyünk türelmesek. Minimum fél év, vagy inkább egy év után jelentkeznek az első eredmények. Hadd mondjak erre egy saját példát. A Tisza- tónál még sohasem jártam, mert a Balaton vagy a Velencei-tó közelebb van. Nemrég láttam egy mindössze kétperces videót a Tisza-tóról, és elhatároztam, hogy előbb-utóbb mindenképpen elmegyek oda. Mit gondolnak, mi fogott meg a videóból? A környék tisztasága? A kerékpárutak a tó partján? A motorcsónakok látványa? Nem, egyik sem. Egyszerűen az az érzés, hogy ott a fűről lehet belecsobbanni a tóba, nincsenek lépcsők, apró sziklák, egyebek. (Lehet, hogy vannak, de abból a videóból ez nem derült ki.)
A reklám hatására eszembe jutottak gyermekkori élményeim, amikor a Maros partjára jártunk horgászni. Ilyen egyszerű az egész. A mozgóképnél sohasem tudható pontosan, hogy kinél melyik az a mindössze két másodpercig tartó képsor, amely utazási vágyat ébreszt.
Hogy mikor javítom a Tisza-tóhoz utazók statisztikáját? Ez az, amiről a távlatok törvénye szól. Lehet, hogy hamarabb, lehet hogy később. Biztosan attól is függ, hogy addig még hányszor látok vonzó (mozgó)képeket a helyszínről. Mert egy idő után újabb élmények jönnek. Eltéríthetnek, másfelé terelhetik az érdeklődésem, ha nem kapok szinte állandó megerősítést.
Európa vagy a világ nagyvárosaiba azért utazunk szinte fenntartások nélkül, mert különböző csatornákon keresztül (művész- és természetfilmek, fényképek, barátok beszámolói) már nagyon sokszor a helyszínre képzelhettük magunkat. Ez a vágy az, amit a mozgókép sokkal hatékonyabban hoz elő belőlünk, mint bármely fénykép.
Csalafinta fotók, videók?
Magunk közt szólva, az utazók egy része már rég nem hisz a prospektusokban lévő fotóknak. Ezt a szakmában mindenki tudja, de senki sem beszél róla. Számtalan példát lehet felsorolni azokról a trükkös fotókról, amelyeken a szálloda csak „faltól falig” látszik. Nem derül ki viszont, hogy mögötte esetleg szántóföld terül el, amely nem igazán alkalmas romantikus sétákra. Előtte pedig éppen egy vadonatúj, gigantikus szálloda alapozása folyik, hajnali légkalapács-ébresztővel. Sajnos szinte alig vannak olyan prospektusok, amelyek tisztességes távlatból is bemutatnák a szállodát és annak 100-200 méteres környezetét. Sokan azzal nyugtatják magukat, hogy a végső döntést az utas mindig az irodában hozza meg, ezért nem kell félni az internettől. Sokan viszont azért morgolódnak, mert bejön az utas, kiszippantja az információkat az irodából, azután angolosan távozik, és leköti az utat az interneten. Hallottam, hogy léteznek olyan irodák tőlünk nyugatabbra, ahol egy meghatározott tarifáért mindenki annyit beszélget az utazási iroda alkalmazottjával az utakról, árakról, menetrendekről és egyebekről, amennyit csak akar. Visszatérve a mozgóképekhez, csak remélni lehet, hogy a hotel- és más videók tömeges megjelenése gyökeresen megváltoztatja a helyzetet. A csalafinta fotók helyett persze jöhetnek a csalafinta videók a megrendelők kérésére. A videóknak azonban van még egy óriási előnyük a fotókhoz képest. Az iroda saját honlapjára annyi fényképet tehetünk fel, ahányat csak akarunk (5-6- nál többet azonban senki sem fog megnézni!), de csak a mozgókép alkalmas arra, hogy számtalan fotó végigböngészése helyett egyetlen fotóról indítva bemutassa egy hotel vagy panzió környezetét. Nem a 100-200 méterre, hanem a kilométerekre lévő érdekességekre gondolok, amelyeket eddig csak felsoroltak egy honlapon vagy egy portálon, de az esetek többségében még csak fénykép sem készült róluk. A helyszűkének ezennel vége, és egy néhány perces videó a környék látnivalóiról a hotelt is sokkal vonzóbbá teszi, mint eddig bármikor.
