Sajnos erre is van jó néhány példa a turisztikai honlapokon, ami azért érthetetlen, mert a letöltésnél a modemesek egy 3 perces filmet kb. 15 percig „töltögetnek” a megnézés előtt, és még a széles sávon internetezők is több mint egy percig kell várjanak ahhoz, hogy gond (újrapufferelés) nélkül meg tudják nézni a videót. Ilyenkor eleve érthetetlen, hogy akkor kinek, minek tették fel a filmeket ezzel a technikával? Ez a módszer csak a néhány másodperces reklámoknál, vagy az igen rövid mozielőzeteseknél működik elfogadható letöltési idő alatt.

Az új technika hasonlít a virslivagy kolbász evéshez. Egy bécsi virslit, vagy egy jobbfajta sültkolbászt sem tudunk egyszerre szánkba gyömöszölni, ezért darabokban esszük meg. Ehhez hasonlóan feldarabolva érkezik a szerverről a videó a gépünkig, és ezért nem kell semmit sem letöltenünk!

Ha modemünk van (lásd virsli), másodpercenként kevesebb információ érkezik hozzánk – ezért a mozgóképünk körülbelül 160×120 pixel méretű lesz. Minél nagyobb a sávszélességünk, a mozgókép annál nagyobb lesz. Ha például a mostanában divatos 512 kbit/s-os ADSL-t használjuk, a „mozi” kb. 448×336 pixel méretű lesz, amely már nagyon tisztességes méret. A teljes képernyőhöz jelenleg körülbelül 700 kbit/s-os kapcsolatra van szükségünk. Akár kétórás filmek is megnézhetők mindenfajta letöltés és várakozás nélkül, pontosan úgy, mint bármely – hotelünket, panziónkat vagy akár egy külföldi úti célt bemutató – videó. De ne feledjük azt a felmérést, amely szerint ha nem mozifilmet nézünk, türelmünket kb. 3 perc után fokozatosan elveszítjük. Ennél hoszszabb reklámcélú mozgóképeket tehát nem érdemes az internetre elhelyezni.

Pontos és megbízható

Sok szakértő az internetes mozgóképeket már most is a televíziós reklámozás első és eddig még egyetlen komoly ellenfelének tartja. Amíg meg nem jelennek a sokak által nézett tematikus csatornák, itthon legfeljebb életkor szerint megcélzott nézőknek reklámozhatunk. De fogalmunk sincs arról, hogy közülük pontosan mennyien kíváncsiak szállodánkra, panziónkra vagy külföldi úti célunkra. Nem beszélve arról az általánosabb gondról, hogy a pult mögött ülő kollégák sokszor nyűgnek érzik feljegyezni, hogy az érdeklődő hol látta a reklámot.

A dolgot még tovább bonyolítja, hogy amennyiben egyszerre több helyen reklámozunk, a vásárlónak sokszor fogalma sincs arról, hogy éppen hol találkozott hirdetésünkkel. Az internet esetében mindez nem fordulhat elő. Ha egy oldalra mozgóképet helyezünk el, az arra önként rákattintók számát pontosan követni tudjuk, akár napról napra is. Az egyik utazási iroda honlapjának elején két videó van. Már az első héten kiderült, hogy a kenyai videót két és félszer annyian nézték meg, mint a Dél- Afrikáról szólót. Ez az arány tartotta magát a 2. és a 3. héten is, pedig azon az oldalon még árak sem szerepeltek, és aki az egyiket megnézte, éppúgy megnézhette volna a másikat is. Sokszor okoz fejtörést a következő év tervezésénél, hogy vajon milyen újdonságunkra fognak befizetni leendő utasaink? Az iménti példa alapján – még a tervezés időszakában – minden további nélkül feltehető egy oldalra akár 5-8 különböző lehetséges célpontról szóló (web)videó, és egy-két héten belül hiteles számszerű eredményekhez juthatunk abban a tekintetben, hogy melyik az a 2-3 célpont, amelyet a legtöbben néztek meg. Ez egy fontos adalék lehet a piackutatás egyéb eszközei mellett ahhoz, hogy helyesen döntsünk, például a charter helyek bevállalásánál.

Tévhitek

Az egyik alapvető tévhit, hogy a videók lelassítják a saját honlapunkat. Ez azért nem igaz, mert azok nem a weboldalunk szerverén, hanem az attól független, úgynevezett streaming szerveren foglalnak helyet. Innen szerezhető be minden – a videókat megnézőkkel kapcsolatos – információ. A másik tévhit szerint, a mozgókép elhelyezése miatt meg kell változtatni meglévő honlapunk szerkezetét. Semmit sem kell megváltoztatni! Elegendő egy fotót kijelölni, majd erre kattintva nézhetjük meg a videót az imént említett szerverről.

Videolejátszók (playerek)

A videók lejátszásához van szükség rájuk. A világpiacon három óriás vetélkedik kegyeinkért, és mindhárom rendelkezik saját playerrel. Az európai felhasználók 60-65%-a Windows Media Playert, 25-30%-a Real Playert, 5-15% pedig Quick Time Playert használ. Az Egyesült Államokban éppen fordított az arány. Ott magasan a Quick Time Player a legelterjedtebb. Ha mi itthon bárhol vásárolunk egy gépet, ahhoz egyelőre automatikusan megkapjuk a Windows Media Player legújabb változatát. Az „egyelőre” azt jelenti, hogy naponta olvashatunk az Európai Unió és a Microsoft között folyó vitáról, amelynek az a lényege, hogy a EU el szeretné érni, hogy az amerikai óriás ne adja oda automatikusan a vásárlóknak a médialejátszót az operációs rendszerének részeként. A „mérkőzés” lapzártakor még nem ért véget.

A hétköznapi felhasználó számára a leírtak azért fontosak, mert sokan nem frissítik az amúgy ingyenesen letölthető médialejátszót. Ha valaki néhány évvel ezelőtt vett gépet, ahhoz még vagy a 6.4-es vagy a 7.0- ás verziójú Windows Media Playert kapta. A legújabb, a 9-es viszont sokkal hamarabb dolgozza fel a szerverről beérkező első videórészletet, ezért mondjuk egy 3 perces videonak széles sávon való lejátszásához még 30 másodpercet sem kell várnunk, hanem szinte azonnal élvezhetjük a filmet.