Többen gondolják úgy, hogy Nápoly megosztja az embereket; vagy beleszeret az ember, vagy nagyon nem tetszik neki. Bevallom, én az utóbbi csoportba kerültem; nekem túl kaotikus volt. Hétköznap délelőtt is nyüzsögnek az emberek – szemmel láthatóan nem a turisták, hanem a helyiek – a város főutcáján, a boltokkal és utcai árusokkal zsúfolt Via Toledón. Rengeteg az autó és a motoros. Állandó a dudálás, gyakoriak a koccanások, az eseteket általában minden agresszió nélkül, kedélyesen beszélgetve intézik el. A város egyébként koszos; a belváros is, az egyik legjobb szállodától kétutcányira pedig már szó szerint bokáig jártunk a szemétben.
A mediterrán hangulat azért megvan; tenger, áprilisban már 15-20 fok, a háttérben a Vezúv, a városban sikátorok, az ablakokból lógva száradó ruhák, itt-ott egy-egy pálma- vagy píneafa. Sok házra ráférne alapos felújítás. Nápoly tele van hangulatos kis kávézókkal, éttermekkel. Az olasz konyha kiváló, de hát ez nem újdonság; a pizzát itt nagyon vékony tésztán adják, sokszor nem is késsel-villával eszik, hanem palacsintaszerűen feltekerik és harapják a háromszögletű darabokat. Érdemes megkóstolni a helyben termő, sokszor tényleg sárgadinnye nagyságú citrom héjából készített likőrt, a limoncellót. Az árak barátságosak; lényegében a hazai szint körül mozognak, és az ennivaló mindig ízletes. Az étlapon nagy a választék zöldségekből, halételekből és a tenger gyümölcseiből. És ha már valaki itt van, nem szabad kihagyni a nagyon jó olasz kávékat sem...
Nápolyban számos templom és múzeum található. Van egy óriási akvárium is, ahol a tenger élővilágát lehet megcsodálni. Van királyi vár és erőd a megfelelő múzeumokkal. Aki pedig megunta a várost, számos érdekes program közül választhat: vonattal mintegy félórára fekszik például a vulkánkitörés által az ókorban elpusztított, mégis csodálatos módon megőrződött Pompei romvárosa. Sok ház megmaradt, félig legalábbis, a tetőt és a felső szinteket csaknem mindenhol elpusztította a Vezúvból kitörő kőzápor. Épen maradt sok edény is, de a leginkább szívszorító látványt a megkövesedett, ülő vagy fekvő emberi alakok jelentik. A környéken nem Pompei az egyetlen látványosság: ugyanazzal a vonattal néhány euróért el lehet utazni a naplementéiről is híres Sorrentóba. Hajóval néhány óra távolság Capri, Bari vagy Amalfi – egyik tengerparti kisváros szebb, mint a másik.
A mediterrán világ egyik legnagyobb turisztikai vására
Az idén tizedik alkalommal megrendezett Borse Mediterrenaea del Turismót idén a nápolyi Tengerentúli Kiállítás Vásárközpontban tartották meg 16 ezer négyzetméteren. Az április 7. és 9. között megrendezett eseményen az idén 600 kiállító vett részt 63 országból – Olaszországra specializálódott tour-operátorok, szállodások, légitársaságok, buszosok, hajóstársaságok, termálvíz- és gyógyturisztikai központok képviselői, az olasz tartományok, városok és kereskedelmi kamarák, idegenforgalmi hivatalok küldöttei. A látogatók száma megközelítette a 20 ezret. Mintegy 3 ezer szakember kizárólag a workshopra érkezett, ahol szerződéseket is lehetett kötni, egy fél napig pedig a nagyközönség előtt is nyitva álltak a kapuk. A rendezvény ideje alatt több szakmai konferenciát is tartottak. „A vásár 8–10 százalékkal nagyobb volt az előző évinél, és hasonló bővülést várunk a következő évre is” – mondta lapunknak Fabrizio Cantanella, a vásár igazgatója.
Képünkön: Fabrizio Cantanella, a Borsa Mediterranea del Turismo igazgatója
Munkatársunk az Olasz Külkereskedelmi Intézet (I.C.E.) meghívására látogatott el Nápolyba.'