Persze ez nem így van, még Gojko Mitic, a több ízben itt forgatott NDK indiános filmek rézbőrűje sem vállalkozott volna rá, mivel az Elba igen gyorsan hömpölyög és eléggé mély is a szinte függőlegesen az égbe ugró sziklák közé vájt völgyében. Szász-Svájc nem ismeretlen terep a magyar utazók egy generációja számára. De az 1980 előtt születettek számára is újra felfedezésre vár, az ezután világra jötteknek pedig többnyire teljesen új terep.

Művészi ihlet

De hogyan is kerül Svájc Németországba? Úgy, hogy élt néhány művész, akiket olyannyira megihlettek az Elba-völgyi szász táj hegyei, völgyei, hogy Szász-Svájcnak nevezték el. Történt ez a romantika korszakának táján, és gyakorlatilag azóta beszélhetünk turizmusról is a régióban. Nem nehéz ihletett állapotba kerülni e tájon.

Az egyébként nem is olyan magas – 5-600 méteres – hegyvonulatok vagy függőleges sziklákkal kezdődnek, vagy azzal végződnek. A sziklák homokkőből vannak, amelyet az utazó nem is gondolna, ha rájuk néz, mert a színük, akár a bazalt. A sziklák és hegyek sora nem ér véget a közeli országhatárnál, hanem odaát, Csehországban folytatódik; határok nélküli világunkban német és cseh együtt ügyködik a régió turizmusán. Számos programot, szolgáltatást kínálnak közösen az idelátogatóknak. Ezek jelentős része az aktív turizmus birodalmába tartozik.

Egyértelmű, hiszen a táj adja magát. Itt van például a sziklamászás. A sziklaoszlopokon, tűkön és hosszú falakon már több mint száz éve másznak a vállalkozó szellemű turisták. Bár az első mászónak betudhatjuk akár Erős Ágost szász választófejedelmet is, aki a táj egyik jelképét, a leginkább a mi Badacsony hegyünkre hajazó Liliensteint mászta meg a 18. század elején. Mi több, Szász-Svájc a szabad mászás szülőhazája. Az egész onnan jött, hogy felismerték: a homokkő érzékeny „holmi”, nem lehet csak úgy büntetlenül beleverni a kampókat, mert egyszer csak elfogy a szikla. Ezért elkezdtek „segédeszközök” nélkül nekivágni. A műfaj végül az Egyesült Államokban teljesedett ki. Mindenesetre őshazájában közel 1000 sziklán mintegy 1300 hivatalos útvonal áll a magasságot meghódítani vágyók rendelkezésére. Nem mindenki akar pókember módjára magasabbra kerülni, beérik egy hosszú és egészséges túrázással az égbe nyúló bükkerdőben. Ők ki nem hagyják a 112 kilométer hosszú Malerweget – az Elba völgyének valóban a legfestőibb részén halad az út. Aki kerékpárral fedezné fel a vidéket, az sem csalódhat. Itt halad át az összesen 350 kilométer hosszú Elba-völgyi kerékpárút, amelyen évente akár félmillióan is végigtekernek. Akinek a kényelmes túrázás unalmas elfoglaltság lenne, az hegyi kerékpárral csapathat az ösvényeken. Az aktív turisták forgalmára komoly kiszolgáló infrastruktúra épül: szaküzletek, szervizek, sportegyesületek, illetve jobbnál jobb éttermek és szállodák sokasága.

Mesebeli városok zord erődökkel

De akár sportolás előtt, akár ha már a fenti módok valamelyikén kimozogtuk magukat, érdemes bebarangolni a kulturális turizmus gyöngyszemeit.

A számos, mesefilmszerű kisváros mellett ki ne hagyja az utazó Európa egyik legnagyobb erődítményét, Königstein várát! A 750 éves vár bevehetetlen volt, évszázadokon át tényleg senkinek sem sikerült. A roppant sziklafalba és arra épült, több mint két kilométernyi várfala helyenként az 50 méteres magasságot is eléri. Annak idején Erős Ágost is itt erősködött, de járt itt I. Péter cár és Napóleon is. Ágost egy olyan varázsasztallal kápráztatta el kitüntetett látogatóit, amely a mélyből egy csigaszerkezet segítségével bukkant fel a tükrökkel teli barokk teremben telis-tele minden földi jóval.

A távolból nézve is már egészen meseszerűnek hat, ahogy egy lankás hegyoldalon elterül Stolpen városkája favázas házaival, piros tetőivel. Köztük templomtornyok magasodnak, míg az egész látvány hátterében magasodik egy olyan vár, amelyben talán széles e földrészen leghosszabb ideig raboskodott élő ember. Nem is akármilyen. A szépséges Anna Constantia von Cosel hercegnő, Erős Ágost korábbi szeretője 49 évet volt kénytelen itt eltölteni 1765-ös haláláig. Lóhere alaprajzú cellája, mely egy méretes junior suite-nek is beillik, igen pazar kilátással bír. Stolpen vára kőzettani érdekesség is; a homokkő Szász-Svájc közepén áll egy bazaltsziklán. Nem könnyen megmunkálható kőzet; nem véletlen, hogy a vár rekordmélységű, 84 méteres kútját 24 évig fúrták.

A kelet kincsei

És ha az aktív és kulturális turista megfáradt tagjait regenerálná, jobb helyet a környéken nem is talál Bad Schandaunál. A város az 1800-as évek eleje óta szolgál gyógyhelyként. Nevében Toscanát idéző, németesen modern fürdője az Elba füves partján egész évben várja a fürdeni vágyókat.

A középkort és a barokkot idéző épületekkel teli városka elegáns szállodájának teraszáról figyelem a fátyolos őszi napsütésben fürdő Elbát, és tűnődöm: mennyit változott a környék legutóbbi, még az NDK idejében tett látogatásom óta. Egyvalami a régi: akkor is és most is ugyanolyan kedvességgel viseltettek a Magyarországról érkezők iránt. De ez úgy általában igaz a keleti szövetségi államokra. Szó se róla, Németország nyugati része is megannyi csodát rejt, és kedvesek az emberek, de keleten, Mecklenburgtól Szász-Svájc csücskéig sokkal inkább tűnik érintetlennek a táj. A Szász Svájcba utazók 90 százalékban belföldről érkeznek, a maradék 10% pedig megoszlik az összes többi ország között. Az arány változásában bizakodik a térség turisztikai marketingvezetése, ugyanakkor azt is fontosnak tartják, hogy e tájék továbbra is megőrizze titkos, rejtett turisztikaikincs-jellegét.

Köszönjük a DZT, Német Turisztikai Hivatal meghívását.