Az Európai Tanács és az Európai Parlament 1998-ban fogadta el a földgáz belső piacáról szóló 98/30/EK irányelvet, amely megnyitotta a verseny lehetőségét az európai földgázpiacon. Öt évvel később az Európai Tanács és az Európai Parlament megalkotta a 2003/55/EK irányelvet, (EU II. számú gázdirektíva) amely a korábbi szabályozás lényegét megtartotta, kiegészítésekkel és pontosításokkal. Az uniós irányelvekkel összhangban született meg nálunk a földgázellátásról szóló 2003. évi XLII. törvény (GET), amely alapján 2004. január 1-jétől idehaza is lehetővé vált, hogy a nem háztartási fogyasztók a közüzemi szolgáltatás helyett a szabadpiacon vételezzenek földgázt.
A GET 2004. január 1-jei életbelépését követően az óránként 500 köbméternél több földgázt felhasználó fogyasztók választhattak, hogy továbbra is az úgynevezett közüzemi rendszerben, hatóságilag rögzített áron, a közüzemi szolgáltatótól vásárolnak földgázt, vagy piaci áron jutnak hozzá, az általuk választott forrásból.
A GET által feljogosított fogyasztóknak nevezett csoport tagjainak jelentős része a 2000 végi, 40%-ot meghaladó, „közületi” áremelés óta gyakorlatilag piaci áron jutott földgázhoz, így elvben nem fenyegette őket jelentősebb áremelkedés veszélye, ha a szabadpiaci vásárlást választják. A feljogosított fogyasztók döntésétől függően 2004. januártól a hazai földgázfogyasztás akár 41 százaléka is származhatott volna a szabadpiacról. A GET 2004. július elsejei hatállyal további piacnyitásról is rendelkezett, amelynek értelmében minden nem háztartási fogyasztó szabadon vásárolhatott (volna) földgázt a szabadpiacon. Valódi piacnyitásról azonban egyelőre nem beszélhetünk.
Szűk keresztmetszet
A törvény életbelépésével ugyanis a piac kínálati oldala nem változott számottevően. Valódi liberalizált piac tehát egyelőre még nincs, de egyre nagyobb az esélye, hogy az a gyakorlatban is megteremtődjön: a Magyar Energia Hivatal már 13 versenypiaci földgázkereskedőt tart nyilván, igaz, ezek közül jelenleg csak 4 aktív. Az igazi versenyhelyzetet egyelőre akadályozza a szállítóvezetéki szabad kapacitás hiánya, a gázforrások (kereskedői) kínálatának korlátozottsága és a szereplők (szállító, tároló, versenykereskedők) alacsony száma. Egyelőre a feljogosított fogyasztók sem nagyon keresik az alternatív gázkereskedőket. Ennek legfőbb oka, hogy többségük „jobban bízik” a nem olcsó, de biztosnak érzett hatósági árban, mint a szabadpiacban. A kereskedők ezért igyekeznek leendő kuncsaftjaikat személyre szabott, „garantált” kedvezményekkel behálózni.
Szállodáknak is
Az Első Magyar Földgáz- és Energiakereskedelmi és Szolgáltató Kft. (EMFESZ) – jelenleg ez a cég látja el földgázzal a versenypiac 70%-át – például találkozóra hívta a Szállodaszövetséghez tartozó hotelek vezetőit, ahol bemutatta cégüket és árképzési rendszerüket. Eszerint az EMFESZ választási lehetőséget kínál a szabadpiacra kilépni szándékozó hoteleknek: Az első variáció szerint – a szövetséggel való megállapodás alapján – az EMFESZ a fogyasztóra érvényes, mindenkori közüzemi árhoz képest további engedményt biztosít.
A másik megoldás szerint a földgáz ára az európai importárral kerül meghatározásra, amelynek alapja a fűtőolaj és gázolaj tőzsdei jegyzése. Itt is olyan lehetőséget kínál az EMFESZ, amely biztosítja a megrendelők számára a megtakarítást.
Pontos becslés kell
Az első, vagyis a közüzemi árszabályozáshoz képest biztosított engedmény a szabadpiacon abban az esetben érhető el, ha a fogyasztó „kontrollálható-tervezhető” földgázfelhasználást tart szem előtt. Ennek a fogyasztási magatartásnak – és egyben a szabadpiaci ellátásnak – egyik legfőbb jellemzője az igénybejelentés/ nominálás, amely a gyakorlatban azt jelenti, hogy a fogyasztó szerződésben rögzíti havi gázigényét, és ezt +/- 10%-os toleranciával be is tartja. A havi fogyasztáson belül pedig a napi fogyasztását is +/–8%-os határon belül tartja. Ha a fogyasztást nem sikerül előre kellő pontossággal megbecsülni, akkor jönnek a szerződésben megállapított büntetőtételek. Az eddigi tapasztalatok szerint azonban ez nem szokta meghaladni a havi gázszámla értékének 1-1,5 százalékát. Ez így elsőre talán eléggé riasztóan hangzik, de a cég képviselője mindenkit megnyugtatott, hogy az első egy-két hónap bizonytalanságai (10-15%-os eltérés az előre saccolthoz képest) után már mindegyik ügyfelük meglehetős pontossággal képes megbecsülni a fogyasztását. Várhatóan a többi szolgáltató is hasonló árkonstrukciókkal rukkol majd elő.
'