„Egy nagy rendezvényre meghívnak egy lángossütőt, és a vécé mellett helyezik el. Nincs forgalma, a következő rendezvényre hiába hívják. Vagy hogyan lehet megoldani azt, hogy egy turista este 10-kor is találjon nyitott borospincét, amikor megérkezik egy borvidékre?” – világította meg két példával a TDM fontosságát az első előadó, Mányai Roland, az ÖM Turisztikai Főosztályának vezetője. A TDM persze alkalmas az említettnél jóval összetettebb és fontosabb problémák kezelésére is. Mondhatni nélkülözhetetlen is, hiszen a turizmus jelenlegi szervezeti rendszere több előadó szerint is elérte maximális teljesítményét. Mint később elhangzott: az előrejelzések szerint 2025-re megduplázódik a turisták száma Európában, és addigra 3,5 millió embert foglalkoztat az ágazat. A kérdés: fel tudunk szállni erre a hajóra? A válasz: megfelelő szervezeti átalakulással igen.

A turizmus szervezete akkor válhat hatékonyabbá, ha a desztináció turisztikai termékeit és egyéb szolgáltatásait egységben, komplex módon kezelő partnerek (önkormányzatok, vállalkozások, szakmai és civil szervezetek) hosszú távon, szervezetten működnek együtt azért, hogy optimalizálják a turista élményét, azaz lényegében akkor, ha meg tudják valósítani a TDM-et. (A TDM-ekről beszélt a rendezvényen Horkay Nándor, a VÁTI Területi Tervezési és Értékelési Iroda igazgatója is, a szakember erről szóló írását a 44. oldalon olvashatják.)

Korábbi értesüléseinkkel ellenétben most úgy látszik, hogy a TDMpályázatok legkésőbb augusztus végére jelennek meg, a benyújtási határidő pedig valószínűleg november lesz. Azt biztosan lehet tudni, mennyit kapnak a TDM-rendszer kiépítésére a regionális akciótervek szerint az egyes régiók. A legtöbb, 4 milliárd forint Észak-Magyarországnak jut, 3,48 milliárd forintot kap Közép-Dunántúl, a Dél- Dunántúl 2,196 milliárdból, az Észak-Alföld 1,83 milliárdból, a Balaton pedig 1,23 milliárd forintból kell hogy kigazdálkodja a rendszer kiépítését. Feltűnően kevés jut a Nyugat-Dunántúlnak (650 millió forint) Közép-Magyarországnak (457 millió forint) és a Dél-Alföldnek (456 millió forint). A konferencia résztvevői a délutáni beszélgetés során szóvá is tették, hogy aránytalanul nagy különbségek vannak az egyes régiók között, és elhangzott az a kérdés is, miért kap a Nyugat-Dunántúl relatíve keveset, amikor Burgenlanddal kell versenyeznie. A válasz az volt, hogy minden régiónak jobb lesz, ha megtanulja képviselni érdekeit.

Gyakorlati tapasztalatok

A települési, illetve a térségi szintű TDM-szervezet-alapítás gyakorlati tapasztalatairól tartott előadást Szalóki Jenő, a Zala Megyei Közgyűlés Turisztikai és Külkapcsolatok Bizottságának elnöke, aki 1990 és 2006 között Gyenesdiás polgármestere volt. Ott három éve alakult meg a Gyenesdiási Turisztikai Egyesület nevű TDMszervezet, azóta több hasonló szerveződés is alakult a régióban, például Balatongyörökön, Hévízen, Kehidakustányban, Zalaszentgróton, Keszthelyen, Vonyarcvashegyen és Zalakaroson. A Balaton mellett már a múlt század elején nagy hagyományuk volt a különböző, alulról építkező civil szervezeteknek. A településen első lépésként a tudatos szervezetfejlesztés indult meg a képviselő-testület döntése alapján. Megteremtették a személyi és az infrastrukturális feltételeket, majd párbeszédet kezdtek a turisztikai vállalkozókkal az egyesület-alapításról. Az infrastruktúrát és a kompetenciát felajánlották a civil szervezeteknek. Előkészítő bizottságot választottak, forrásátadásról döntöttek. Szalóki Jenő felhívta a figyelmet hogy a szerveződésnek alulról kell indulnia; ne az önkormányzat hozza létre. A stratégiában szerepelt a közös helyi gondok meghatározása, megállapodás a szervezet jogi formájáról, a szervezeti stratégia kialakítása. Fontos volt a tagtoborzás és a lakosok tájékoztatása. El kellett készíteni a helyi önkormányzat és a civil szervezet közötti megállapodás tervezetét. Biztosítani kellett a területi lefedettséget, oda kellett figyelni arra, hogy egybetartozó területeket ne szakítsanak szét, szakmai szervezetek érdekeit ne sértsék.