Történelmi emlékeinek minden darabját becsülő és megőrző, a hagyományokhoz ragaszkodó vidéken járunk, ahol ugyanakkor a legújabb építészeti és technikai megoldásokat is szívesen látják. Porto, Portugália második legnagyobb települése az óváros meredek, dombra felfutó, szűk utcácskáival, nyüzsgő kikötőjével, méltóságteljes középületeivel jóformán egybefüggő védett műemléki terület. Látképét a Douro folyó kanyonszerű torkolatán átívelő, Gustave Eiffel tervezte impozáns, bonyolult vasszerkezetű, kétszintű viadukt határozza meg. Érdekes módon a folyó túlpartja már külön város, Vila Nova da Gaia, ahol főként a borkereskedők házai és raktárai épültek fel egykor. Portó a másik oldalon az Atlanti-óceánig nyúlik: autóutak, tágas parkok, elegáns, gazdag villák szegélyezik a partot. A lakosainak számát tekintve Debrecen nagyságú város központjából az óceánig érő, öt kilométer hosszú modern sugárút, az Avenida Boavista az üzleti élet központja. A város gazdasági és turisztikai vonzerejét jól érzékelteti, hogy merész vonalú, látványosan modern repülőterén, két kikötőjében, tucatnyi öt- és négycsillagos szállodájában – ahol a Le Meridien, a Sheraton és az Accor különféle márkái is képviseltetik magukat –, továbbá rengeteg rendezvényhelyszínén egész évben egymást érik a vendégek.

Hordók és marketing

Rosa Maria Koehler áll a csaknem nyolcvantagú Porto Convention & Visitors Bureau élén, amely a város és környéke szállodaiparát, az éttermeket, a pincészeteket, a rendezvényhelyszíneket és a rendezvényszervezőket, valamint a közlekedési iparág képviselőit egyesíti.

Mindenki arra törekszik – mondja Koehler asszony –, hogy a helyi hagyományokat, a portói bort népszerűsítse, szlogenünk: O!porto! Itt minden turista minden pillanatban szembesül azzal, hogy a portói termőhelyén jár. Jó példával jár elöl a helyi Sheraton szálloda, ahol az éttermek óriási borpalacktárolóiban csakis a portói borok változatait mutatják be, tölgyfa hordók és parafadugók képezik a termek dekorációit, a szobákban a vidék jellegzetes hímzéseinek kinagyított részleteiről készült fotók függenek a falon, és a hall krómacél faldekorációjába az Eiffel híd vasszerkezetét maratták be. A Douro folyón a portói boroshordók szállítására szolgáló régi bárkák (rabelo) kecses másolatai bérelhetők sétahajókázásra. A Casa da Musica, a szinte egyik élén „ingadozó”, fehér betonból és üvegből épült modern kockaépület, a legmagasabb technikai színvonalon képes minden zenei vagy más típusú rendezvény kiszolgálására. Itt is szervesen együtt él a múlt és a jelen: az üvegfüggönyök és a rézpadlójú stúdiók között váratlanul egy tetőtől talpig „azulejosszal”, hagyományos kék-fehér színvilágú csempeképekkel borított terembe jutunk.

Minőség és mennyiség

2500 fős kongresszus lebonyolítása semmiség a városnak, csupán az Alfändega Congress Centrum, a folyó partján álló egykori vámraktár több termet – köztük egy 1200 négyzetméteres bankett-termet és 2000 személyt befogadó pincecsarnokot – kínál. A folyóig nyúló óriási teraszára hajóval érkezhetnek a vendégek. Ezzel a masszív, kő-, faés vasoszlopokból álló épülettel szemben áll a belül díszes, egykori Börzepalota. A 19. századi épület a gazdagon faragott falborítások, az eredeti és bonyolult intarziás parkettapadlók, a történelmi hangulatú termek mellett további érdekességként 300 négyzetméteres, mór stílusú rendezvénytermet is magában rejt. Gyönyörű, 18 hektáros park övezi a Fundacao Serralves épületegyüttesét: az ultramodern, kortárs művészetet bemutató múzeumépület mellett igényes szecessziós villa szolgálhat nagyobb fogadások és kisebb bankettek nem mindennapi helyszínéül. Koehler asszony személyesen mutatta be a város legújabb rendezvényhelyszínét: az ötcsillagos Porto Palacio Hotelhez csatlakozva kétemeletes, modern szárnyépületben létesült a Porto Palácio Conference Center 12 rendezvényteremmel. A legkülönlegesebb tárgyalóteremmel vélhetőleg azonban mégis a Sheraton Porto Hotel & Spa rendelkezik: a 12. emeleten fekvő, 10 férőhelyes, üvegfalú terméből kitekintve úgy érezhetjük, mintha lebegnénk a város felett.

Tájak és épületek díszei

A borvidék tájképként is nagyon látványos, akár hajón, akár közúton vagy a többnyire a völgyben futó sínpályákon, nosztalgiavonattal járjuk be. Portugália igazi történelmi múltját így fedezhetjük fel Guimaraes fogazott mellvédű, középkori Braganca várkastélyában vagy a „Relais et Chateaux” előkelő nemzetközi lánchoz tartozó, több évszázados Casa da Calcada udvarházban. Az eredeti berendezését megőrző udvarház teraszán a gyümölcsös ízű, friss bor, a „Vinho Verde” élvezetét növeli a pompás kilátás Amarante római kori hídjára és középkori templomára. Ugyanakkor gyönyörködhetünk a hegytetőre települt egykori kolostorok, például a szállodává alakított Pousada Sta. Marinha da Costa középkori romantikájában vagy a többgenerációs szőlőbirtokok és pincészetek – mint a Quinta da Pacheca – békés meghittségében is. A nemesi paloták fehérre vakolt, sima homlokzatán eszelős bonyolultságú, gránitból faragott ablak- és ajtókeretek mutatják a nem múlónak szánt igényességet. Templomok, kolostorok, udvarházak, középületek, sőt régi vasútállomások egyszerű homlokzata mögött mindent beborít az „azulejos”, a kék-fehér csempeképek tobzódó barokkos pompája. A gyarmati hagyományok a Quinta da Camarinha trópusi nemesfákból készített, intarziás parkettáin, falborításain, az ápolt park virágpompáján köszönnek vissza, de jól illeszkednek a szecessziós festett üvegablakokhoz és az öntöttvas oszloperdőhöz is.

Különleges ötletek csapatépítésre

Az incentive programok a helyi kultúra aktív megismeréséről és átéléséről szólnak. Porto felfedezését a „Pedi Paper” például aktív csapatépítő formában teszi lehetővé. Máshol kőkádban taposhatjuk a szőlőt, magunknak címkézhetjük a palackokat. A programok élvezetesek, és egyik legvonzóbb elemük a helyi ember. A portóiak életszemléletét ugyanis még nem rontotta meg a fogyasztói társadalom, nem lihegnek az utolsó divat után. Keményen kell dolgozniuk, de mivel a munkájuk értékében bízhatnak, nem idegeskednek. Közvetlenek, barátságosak, kiegyensúlyozottak, és mindig találnak időt az élet apró örömeinek élvezetére. A helyiekkel való találkozások során borral és történelemmel körítve „wellnesskúrát” vehet megviselt idegzetünk, feltöltődhet lelkünk is. Ez a többlet nem szerepel a katalógusokban, de minden pillanatban érezhető. Portó és borvidéke megismerését a TAP portugál légitársaság és a Porto Convention Bureau meghívásának köszönjük.

Kétszázötven éves szabályok

A portói bor csupán egyike Portugália kiváló borainak, egyébként 11 borvidékén 30 borutat járhatunk be az országban. A portóihoz használt szőlő termesztését és a bor előállítását már 1756 óta szigorú szabályok szerint végzik. A szőlőt főként a Douro kanyonszerűen mély völgyét szegélyező, meredek, köves, a megműveléshez nagy emberi munkaerőt igénylő teraszain termesztik, és hagyományos módon dolgozzák fel. A portói az angol borkereskedők révén tett szert világhírre. Az 1692-ben alapított Taylor's borház ma is működik Gaiában, a Douro fölé magasodó dombon. Éttermének teraszáról Portó legszebb éjjeli panorámája tárul elénk.