Azt kifogásolják, hogy 2003 óta nem tárgyaltak a gyógyfürdő-szolgáltatások áráról, pedig a hatályos jogszabály szerint arról évente kellene megállapodniuk az Országos Egészségbiztosítási Pénztárral. Ötvenszázalékos emelést javasolnak, hiszen a költségeik döntő részét jelentő bér-, energia-, víz- és csatornadíjak három év alatt ennél is nagyobb mértékben növekedtek, így a fürdők nagy része ráfizetéses – állítja Ákoshegyi György, a szövetség főtitkára. A gyógyfürdők ugyan szabadon határozhatják meg áraikat, ám a biztosító az általa támogatott kezeléseknél megállapítja a dotáció alapjául szolgáló árat, amely jóval kisebb a nagyközönségnek kínált üzleti áraknál. Például a Gellért fürdőben az üzleti alapú gyógymasszázs 2400, a tb-támogatás alapjául szolgáló ár pedig 736 forint. Ez utóbbi 85 százalékát fizeti a biztosító, a fennmaradó 15 százalékot a beteg téríti meg. Korábban általános volt, hogy a fürdők a 15 százalékot nem kérték el a páciensektől, ma a többségük igényt tart rá, és ha arra kényszerülnek, hogy a tb-támogatás és a listaár különbözetét is elkérjék, százezrek maradnak el a fürdőszolgáltatásoktól. Ez megtakarítást jelentene a tb-kasszának, de rosszul járnának a rászorulók – véli a főtitkár. Számításaik szerint a tb-támogatás a fürdők önköltségi ráfordításainak így is csak 35-50 százalékát fedezi, s mivel 85 százalékuk önkormányzati kézben van, tulajdonosuk egyre kevesebbet képes költeni a fejlesztésekre. (Világgazdaság)