Született:
1973. szeptember 14-én született Budapesten, a Szűz jegyében. „Bár nem értek az asztrológiához, és nem is foglalkozom ilyesmivel, de akik igen, ők azt mondják, jellemző rám a csillagjegyem: inkább csendes, mint hangos vagyok, néha kifejezetten visszahúzódó, és igen rendszerető.” (Ezt egyébként rövid, pár perce tartó ismeretségünk alatt tanúsíthatom: irodájában példás rendet tart, sehol egy elszórt papírfecni, felhalmozott iratok. Előre kikészített újság, névjegy: rend mindenütt.)
Iskolák:
1997-ben a Kereskedelmi, Vendéglátóipari- és Idegenforgalmi Főiskola idegenforgalmi- és szálloda szakán végzett, jelenleg posztgraduális oktatás keretében a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemre jár. (Bár nem tudom, mikor, mert reggeltől estig dolgozik, most is késő délutánra jár, már sötétedik, amikor irodájában találkozunk.) És hoppá! Máris fény derül egy apró karcra a fényes karrierben: Parti úr gimnazistaként, bizony-bizony nem tartozott az eminensek közé. A sok sport, a gitározás, a zenekarral való lófrálás, na meg a lányok miatt bizonyos tantárgyak birtokba vétele nem sikerült oly tökéletesen, mint kellett volna.
Nyelvismeret:
Német és angol, bár, ahogy ő fogalmaz: „Inkább az angol az erősségem, mert a németet ritkán használom, és kijöttem a gyakorlatból.”
Család:
Szülei nyugdíjasok, de mindketten még aktívak: id. Parti János korábban szintén a szállodaszakmában tevékenykedett, jelenleg az Idegenforgalmi Munkaadók Országos Szövetségének főtitkára, az édesanya pedig a Német-Magyar Ipari és Kereskedelmi Kamaránál dolgozik. Fiuk mellett egy lányt, Krisztinát is felneveltek, ő a környezeti nevelés terén fejt ki munkát. A család nagyon összetartó, a felnőtt gyerekek ma is sok kérdésben kikérik szüleik tanácsát.
Munkahelyek:
A fiatal menedzser pályáját a Danubius Hotels Group értékesítési osztályán kezdte, majd 1998-tól a Budapest Marriott Hotel Business Travel Sales Managereként folytatta, innen hívták át 2000 novemberétől az Accor Pannoniához, ahol corporate és MICE értékesítési igazgatóként dolgozott. Majd jött ismét a bevezetőben már ismertetett telefon, ezt követő személyes találkozó, így idén augusztusban vehette át az MT Rt. élére távozott Galla Gábor munkáját a Danubiusnál, ő tehát a cég új értékesítési és marketingigazgatója.
2ht Pedáns itt a rend. Otthon is?
– Hajaj, otthon aztán igazán! Ahhoz képest, hogy fiatal férfiként egyedül élek, szinte túlságosan is.
2ht Nem is vesz igénybe semmiféle külső segítséget?
– Ezen mit ért?
2ht Mama átugrik rendet rakni a fiacskánál. Vagy besegít egy bejárónő.
– Ez utóbbi tényleg van. De nélküle is rendet tartanék.
2ht Evezzünk kissé komolyabb vizekre: itt, a munkahelyén is rendet csinál? Azaz azért jött a Danubius-hoz viszsza, hogy helyre tegyen néhány dolgot?
– Azon a bizonyos első találkozón úgy állapodtunk meg, hogy miután megismerem a vállalat szervezeti felépítését és elemzem a vállalat értékesítési munkáját, olyan hatékony munkamódszerekre teszek javaslatot, amelyek segítségével az értékesítési folyamatot sikeresebbé, hatékonyabbá tehetjük. Számos más konkrét feladatom van, pl. egyes felelősségi körök pontosítása, a belső elektronikus értékesítési hálózat megszervezése, a szállodák közötti árharmonizáció, és még sorolhatnám…
2ht Akkor nem unatkozik. Egy nap mennyi időt tölt benn a munkahelyén?
– Napi 10 órát biztosan. Reggel nyolckor kezdek, és estefelé megyek el.
2ht Nem fél attól, hogy munkaalkoholistává válik?
– Nem, mert egyszer már túl estem rajta. Volt egy időszak az egyik korábbi munkahelyemen, amikor túlságosan sok időt töltöttem benn, és a munka után is csak a teendők jártak a fejemben, éjszaka sem tudtam aludni. A barátaim, ismerősök figyelmeztettek, hogy ez így nem mehet tovább. Azóta odafigyelek bizonyos dolgokra.
2ht Például?
– Ha becsukom magam után az iroda ajtaját, valamilyen programom biztos, hogy van. Méghozzá olyan, ami számomra igazi „kikapcsolást” jelent: karateedzésre megyek, vagy a Margitszigetre, esetleg a Hármashatár-hegyre indulok a futócuccommal… (Azzal tudományos magyarázatba kezd a futást illetően: átlagpulzusszámok röpködnek, meg közepes és mindenféle intenzitású edzésterv, kissé elvesztem a fonalat, de az tuti, ha egyszer futni kezdenék, biztos Parti úrral terveztetem majd meg a programot.)
2ht Említette a karatét.
–13 éves korom óta űzöm ezt a sportot, anno gyerekeket is oktattam, versenyeken indultam, országos szintű viadalokon értem el jó eredményt. 1997-ben tettem le a mestervizsgát, és lettem fekete öves.
2ht Munka, futás vagy karate. Ennyi?
– Ezt hogy érti? A nőkre céloz? Vannak ők is, nem tagadom.
2ht És otthon ki konyhatündérkedik?
– Hát, amit én a konyhában művelek, azt inkább konyhai boszorkányságnak nevezném. Mindent elégetek vagy nyersen hagyom, ráadásul folyton történik valami apróbb baleset: eltörik, kiömlik, szóval úszik az egész helyiség. Nem, azt hiszem, ez nem az én műfajom.
2ht Heti nagybevásárlás?
– Azt már én oldom meg, de nagy volumenben, és nem hetenként, arra nem is lenne időm. Két-három hetenként elugrom egy üzletközpontba és kész.
2ht Zárszóként még egyszer kanyarodjunk vissza a munkájához: miért jött vissza ahhoz a céghez, amelyet egyszer már elhagyott? Mi volt a legfőbb vonzerő?
– Jól ismertem az itteni szakembergárdát, az értékesítési és marketingmunkatársak kvalitását, és tudom, óriási tapasztalattal és tudással rendelkeznek. Viszont nem szeretném túlértékelni a szerepüket, mert abban biztos vagyok, hogy a siker kulcsa a szállodai operáció minőségének színvonala, amin pedig mindig van javítanivaló. Hogy válaszoljak a kérdésére: kihívást jelentett a felkínált feladat, amit nem lehetett egy ambiciózus fiatalembernek visszautasítani. És még valami: Budapesten sorban nyílnak a szállodák, egyre nagyobb küzdelem várható a közeljövőben, és én mindig szerettem – akár a sportban, akár a való életben – az éles helyzeteket.