A mai napon egy cikk olvasása után arra gondoltam, hogy a napi apró bevásárlásomat nem a közeli boltban fogom megtenni, mint ahogy szoktam, hanem változtatok, mert spórolni akarok. Igazából csak tej, kenyér és némi felvágottra volt szükségem. Szóval arra gondoltam, hogy mi lenne ha vennék egy tanyát egy darab földdel, vennék mezőgazdasági gépeket, vennék búzát, néhány tehenet, néhány disznót és tyúkokat és mindent magam megtermelnék, mert hát végül is így olcsóbb. Saját búzából saját kenyér, saját tehénből saját tej, saját állatokból saját felvágott. Számolgattam, kalkuláltam és tényleg sokkal olcsóbbra jött ki ;)
Igen ám, de arra nem gondoltam, hogy mekkora befektetéssel jár mindez és hogy folyamatosan dolgozni kell a termékekért és hát őszintén nem is nagyon értek hozzá, bár láttam már, hogy mások hogy csinálják. Na és persze hol van a biztonság? A terményt elverheti a jég, az állatok megbetegedhetek és ki tudja, hogy meddig tudnék dolgozni a földeken… Ha gondom van, akkor kihez fordulok majd segítségért? Szóval nem olyan egyszerű ez, mint ahogy elsőre látszik!
Valahogy mi is így dolgozunk az irodában, mindennek megvan a sora és a rendje. Mindenki tudja, ki mihez ért és mit kell csinálnia, és egymásra építve összerakjuk az utazást. Természetesen valahol mindenki keres az utazás szervezésén és közvetítésén, de ez így normális. Mint a termelő, nagyker, kisker, szállítók, stb… Aki dolgozik, megérdemli érte a fizetést.
Az emberek nagy része, szeret „beleülni” a készbe, a jóba, legyen az bármi, akár egy előre kitalált komplett nyaralás, vagy egy csoportos körutazás. De tudjuk azt is, hogy semmi sem kötelező. Mindenki csinálhatja, úgy ahogy neki jólesik. Lehet spórolni, és lehet a kényelmet és biztonságot megfizetni. Mi az utazási szakmában dolgozók megszervezzük A-Z-ig a teljes utat és mindig a lehető legjobb áron értékesítjük úgy, hogy mindenkinek megérje. Az utas is elégedett legyen és az irodában dolgozó kolléga is meg tudjon élni a munkájából, mert ez a világ rendje, ebben él mindenki, csináljon bármit is a munkája során.
Nem szabad általánosítani. Velem is előfordult már például, hogy egy étteremben a filézett rántott halban találtam szálkát. Természetesen nem esett jól, de ettől még butaság lenne tőlem, ha azt gondolnám (és hangoztatnám mindenfelé) hogy ez minden étteremben előfordul.
Magyarországon több mint ezer utazási iroda működik, jelenleg kevesebb mint a fél százaléka került csőd vagy csőd közeli helyzetbe. Akkor felteszem a kérdést: Miről is írogatnak és beszélnek a hozzá nem értő emberek? A több ezer becsületesen dolgozó kollégának miért kell napról napra megnehezíteni a lelkét? Így sem egyszerű az élet senkinek. Igen, vannak sikerhajhászok, akiknek egy baleset az autópályán, egy cég bezárása, vagy utcai verekedés fontosabb, mint a jó dolgok a világban. De lehet az, hogy mi emberek csak erre vagyunk kíváncsiak!? Nem tudom…
Egyik kollégám írta a napokban, hogy nem kell foglalkozni a negatív emberekkel, ne érdekeljen minket a negatív cikk és híradás, ne reagáljunk rá, majd elmúlik. Részben egyetértek vele. Mert minden, ami negatív, azt el kell engedni, nem szabad, hogy befolyásolja az életünket. Azonban sajnos egy ország mindig úgy működik, ahogyan az ott élők gondolkodni képesek és félek, hogy ha csak ezeket a tájékoztatásokat kapják, elhiszik és onnantól kezdődnek a bajok. Sajnos a mai napig nem tudok a nagy szervezetekről, hogy kiálltak volna és megvédték volna a szakma becsületét, és a halogatás, csak súlyosbítja a helyzetet. Néhány gondolattal jó irányba kell terelni az embereket és könnyíteni azok lelkén, akik szívvel lélekkel az utazási szakmában a munkájuknak élnek.
