Bretagne-ban gyerekkoromban, míg a többiek fociztak, én süteményt sütöttem, és eladtam nekik. Ilyen kezdet után egyértelmű volt, hogy szállodai iskolába megyek. Vonzott ez a szakma, mert szerettem volna bejárni a világot.

Amint elvégeztem az iskolát, rögtön külföldre mentem, Nagy-Britanniába. Egy kis szállodában dolgoztam F&B területen, majd Coventryben a Novotelben kezdtem accoros karrieremet.

Lassan harminc éve, hogy az Accor szállodáiban dolgozom. Akkoriban, 1978 táján sok lehetőség volt külföldi kiküldetésekre, az Accor sorban nyitotta világszerte egységeit, és gyors előmenetelt biztosított a vállalkozó szellemű munkatársaknak. Így kerültem én is Irakba, éppen az iraki– iráni háború idején.

Minden éremnek két oldala van: Bagdadot többször érte rakétatámadás, de állandóan telt házzal üzemelt a hotel, mivel a külföldi üzletemberek nem nagyon tudtak máshol ilyen körülmények között megszállni. Én meg fiatal voltam és kalandvágyó, és a fizetésre sem lehetett panasz.

Megkerestek, hogy nem vállalnám-e a feladatot, mivel az elődöm, Kovács István úr nyugdíjba vonul. Előtte sohasem jártam Magyarországon.

Két-három évet biztosan, de az is lehet, hogy – mint Angliában – tíz évet fogok itt eltölteni.

Hogy foglalkozzon az alkalmazottaival. Az a lényeg, hogy a dolgozók jól érezzék magukat a munkahelyükön, mert jókedvűek és kiegyensúlyozottak lesznek, és ez le is rí róluk. Ha a vendég ezt látja, úgy érzi, jó minőségű szolgáltatást kap. Ezért már elég sok dolgot megváltoztattam itt, a szállodában: jobb minőségű ételt kapnak a dolgozók a menzán, szebbek lettek az öltözők, hajszárítót, cipőtisztítót és vasalót állítottunk be. Lecseréltük az egyenruhákat. A dolgozók attitűdjén is változtattunk, hogy magabiztosak és megnyerők tudjanak lenni. Szerintem ez nagyon fontos, mivel magas színvonalú szolgáltatást nyújtunk, és ehhez szükséges a megfelelő „csomagolás”. Készítettünk egy brosúrát, hogyan kell kinézniük a dolgozóknak: van „grooming angel”, aki segít mindenkinek a „maximumot kihozni magából”.

Kilencven százalékuk megértette és elfogadta őket. Szerintem a többiek is rájönnek, hogy ez az ő érdeküket is szolgálja. A back office-ban és a konyhán akadt, aki nem fogta fel rögtön, miért kell neki is makulátlanul megjelennie a munkahelyén, amikor nem is találkozik ügyfelekkel. Azt mondtam neki, hogy az ő ügyfele a többi dolgozó, és mivel a menzán is egyforma ellátást kapnak, ugyanúgy kell tisztelniük egymást. A kinézet a másikkal szembeni a tisztelet megnyilvánulása. A hölgyeknek copfban kell hordaniuk a hajukat, nem lehet nagyméretű fülbevalójuk, a tetoválásokról nem is beszélve. Aki megengedheti magának, hogy ilyen ötcsillagos szállodában lakjon, joggal várja el, hogy a szolgáltatások színvonalával összhangban legyen a dolgozók megjelenése. Bizalmat kell sugározniuk az ügyfél felé. Egyébként jó a csapat, nem tervezek személycserét.

Igen, az a hússal töltött tészta, amelyet szósszal tálalnak…

Azt hiszem, igen. Egyébként az a véleményem, hogy az étel különleges lehetőség arra, hogy összehozzon különböző embereket. Ha több időt töltenénk az éttermekben, kevesebb gond lenne a világban. Finom ételek és jó borok társaságában könnyebben meg lehet beszélni a gondokat. Azt látom, hogy az étel fontos részét képezi a magyar kultúrának. A szálloda éttermében tartunk magyaros és francia fogásokat. Hétvégén pedig én is megyek a vásárcsarnokba, megveszem magamnak a zöldségeket, húst, krumplit.

Megpróbálom, ugyanis hetente kétszer két órában tanulom a nyelvet. Előfordul néha kis félreértés, amikor fél kiló helyett egy zsáknyi, öt kiló krumplit nyújt felém az árus, de ennyi belefér. A magyar kultúra és történelem megértéséhez szükséges a nyelvtudás. Otthon magyar tévécsatornákat hallgatok főzés közben, szeretnék színházba, társaságba járni, ehhez kellene, hogy legalább konyhanyelvi szinten beszéljek magyarul.

Néha úgy tűnik, hogy túl sok az ötcsillagos szálloda Budapesten, sőt még épülnek is ilyenek, de szerintem alapvetően jó a versenyhelyzet. Lehet, hogy lenyomja az árakat, de ugyanakkor arra ösztönzi a hoteleket, hogy még jobb szolgáltatásokat nyújtsanak. Budapest az európai MICE-piacon a hatodik helyen áll, és van még fejlődési lehetőség. Az idén év végén változik a Sofitel logója, ez kiváló alkalom, hogy beszéljenek a márkáról. Egyébként jó a híre Budapestnek, csak meg kell győzni a turistákat, hogy érdemes idejönni. A Winter invasion-kampány sikeres volt, de szerintem a kormánynak többet kellene foglalkoznia az üzleti turizmussal. Szükség lenne egy kongresszusi központra, amúgy jó a város infrastruktúrája, tiszta és biztonságos Budapest. Vidéken sok a látnivaló, de erről külföldön nem lehet hallani – a CNN-en török és horvát reklámok mennek.

Semmiféle hatásuk nem volt a forgalmunkra. Bárhol előfordul ilyesmi, ezen Európa nyugati felén nem lepődik meg senki, mellesleg a demokrácia jele, hogy lehet szabadon tüntetni.

A corporate- és a MICE-szegmens a legfontosabb számunkra, de vannak szabadidős vendégeink is. Különösen a MICE terén kiválóak a szálloda adottságai, persze a 350 szobát egész évben meg kell tölteni, ezért az üzleti utazókra is számítunk. Több partner is jelezte, hogy veszélyesen emelkednek Budapesten az éttermek és más szolgáltatások árai.

Azok szerintem még mindig versenyképesek. Az áremelést fontolgató kollégáknak egyébként azt is figyelembe kell venniük, hogy a MICE-szegmensben Amszterdammal, Lisszabonnal és Bukaresttel versenyzünk. Ezért nagyon fontos, hogy az egész városban odafigyeljünk a szolgáltatások színvonalára. Ebben a szakmában nem a diploma a legfontosabb, hanem a hozzáállás, az ügyfélre való odafigyelés.

Milyen újításokat tervez még?

Azt akarom, hogy a hotel jobban benne legyen a város életében, ezért fiatal divattervezőknek, képzőművészeknek kívánunk bemutatkozási lehetőséget biztosítani rendszeresen.