Számos ország nem kifejezetten törekszik világörökségi címek elnyerésére, mivel a cím konkrét gazdasági hátrányokkal is járhat: például az adott területnek le kell mondania mindennemű erdő- és mezőgazdasági hasznosításáról és használatáról – fejti ki a Pécsi Tudományegyetem kutatója, Berki Mónika egy 2004-es tanulmányában, amely a világörökségek hasznosításának problematikájával foglalkozik. Így fordulhat elő, hogy a természeti kincsekben bővelkedő, hatalmas területen fekvő Egyesült Államok csupán húsz helyszínnel szerepel a listán, nem kis részben az erős UNESCO-ellenes lobbinak köszönhetően. Ugyanis ha egy listán lévő helyszínen a világörökségi védelemmel összeegyeztethetetlen fejlesztés vagy rombolás történik, a helyszínt először a veszélyeztetettek listájára helyezik, később akár törölhetik is, ami az országnak hatalmas presztízsveszteséget okoz, a média okozta negatív PR-ról nem is beszélve. „Veled is megtörténhet” – ez Kishore Rao, a Világörökség Központ helyettes vezetőjének üzenete azok számára, akik a világörökségi helyszíneket nem megfelelően menedzselik. Tavaly nyáron fordult elő először, hogy helyszínt töröltek a listáról. Omán azért vesztette el a címet, mert a védett természeti területen élő arab nyársas antilopok száma tíz év alatt 450-ről 65-re csökkent.

A veszélyeztetettek listáján jelenleg harminc helyszín található, köztük Drezda, a fejlett világ egyedüli képviselőjeként. Prof. Bernd von Droste zu Hülshoff, az UNESCO Világörökség Központ volt igazgatója szerint a német város könnyen Omán sorsára juthat. „A Világörökség Egyezmény nemcsak egy papírdarab, hanem annak a záloga, hogy igenis fellépünk minden veszélybe kerülő örökség mellett. Miután az aláírók anyagi hozzájárulást is nyújtanak, a gazdasági szükségszerűség sem lehet ok az egyezmény megszegésére. Szégyellem magam a drezdai hídépítéssel kapcsolatban. Németország egy aláírt megállapodást szeg meg. Ha nem változtat álláspontján, igenis a listáról való lekerülés a helyes válasz” – summázta álláspontját a professzor.

Sikeres nemzetközi fellépés

1995-ben a gízai piramisok közelébe tervezett sztráda ellen is sikerrel lépett fel a szervezet. Nepálnak egy teljes projektet kellett leállítania, mert veszélyeztette a Royal Chitwan Nemzeti Parkban élő orrszarvú- populációt. De megegyezésre jutottak a görög kormánnyal a Delfi mellé tervezett alumíniumbánya esetében is. 2004-ben Angkor Wat is lekerült a veszélyeztetett listáról, miután Kambodzsának a szervezettel karöltve sikerült megfékeznie az illegális feltárásokat és a műtárgy-kereskedelmet. 1991–98 között Dubrovnikot féltette Európa, de a figyelem és a nemzetközi segítség itt sem maradt el. A lengyel Wieliczkai sóbánya az elsők között lett világörökség, és kilenc évig számított veszélyeztetettnek. A nemzetközi összefogás emblematikus példája Velence városa, amely 1966 óta UNESCO-védelem alatt áll. Az indonéz Borobodur templomegyüttes restaurálása 1972–1983 között szintén olyan multilaterális projekt volt, amely nélkül a 8–9. századi buddhista templomok ma nem léteznének. Napjainkban az egyik veszélyeztetett várományos Szentpétervár, ahol a Gazprom terveztetett magának megalomán, 396 méteres székházat, belerondítva a város sziluettjébe. Thaiföldön vallási fanatikusok borzolják az örökségvédők idegeit, akik Ajutthajában az ősi és elhagyatott Voracset-templom körül babonás rítusokkal szórakoztatják az egybegyűlteket. A megoldás valószínűleg a Voracset-kolostor újbóli vallási központtá válása lenne valódi szerzetesekkel.

 De mi történik azokkal a helyszínekkel, amelyek politikai vagy gazdasági okokból még az adott ország javaslati listájára sem kerültek fel? Írország mitikus központját most éppen buldózerek, később meg majd az M3 sztráda szeli ketté. A szakemberek szerint bizonyos esetekben a kiválasztási folyamatot kellene felgyorsítani, és sokak szerint a javaslattételt sem szabadna kizárólag a tagországokra bízni, mivel gyakran az adott ország rövid távú érdeke szöges ellentétben áll a világörökségi védelemmel, azaz hatmilliárd ember érdekével.

Hazai gondok

Mostanában három magyarországi világörökség körül is áll a bál. A Fertő tó a legfrissebb helyszín, ahol a civilek összecsaptak a befektetőkkel. A vita kiváltó oka az osztrák oldalon Winden am See (magyarul Sásony) településre tervezett szívkórház és egy hatemeletes ötcsillagos szálloda. A helyiek nem is kifejezetten az építkezés miatt aggódnak, hanem úgy vélik, hogy ezzel olyan fejlesztési dömping indul meg, amely később megállíthatatlan lesz. A Polgári Kezdeményezés a Világörökség Védelmében szervezet levélben fordult az UNESCO párizsi irodájához, amellyel néhány hónapig odázhatja el az építkezés elkezdését. A szerencsi szalmatüzelésű erőmű építése körüli huzavona most átmeneti nyugvópontra jutott azzal, hogy „A Tokaji történelmi borvidék kultúrtáj világörökségi helyszín megőrzési állapotáról” szóló jelentést Magyarország az UNESCO Világörökség Központnak februárban benyújtotta. A jelentés megállapítja, hogy a világörökségi helyszínt kezelő testület, a Tokaji Történelmi Borvidék Világörökség Egyesület 2003-ban elfogadta a helyszín kezelési tervét, és Szerencs Város Önkormányzata célzottan a beruházás befogadásának érdekében módosította a település helyi szabályozási tervét, azaz a zöldterületi besorolást és a beépítési magasságot is megváltoztatta. Mivel azonban nem készült hatástanulmány, a szakmai testületek (ICOMOS, Észak-Magyarországi Területi Tervtanács) joggal féltik a történeti tájat és a szőlő- és bortermelést, bár az eddig elvégzett munkák visszafordíthatatlan beavatkozással még nem jártak. Nagy Gergely, az ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottság Egyesület elnöke szerint nemcsak a közúti közlekedés kiváltotta környezeti terheléssel kell a helyieknek számolniuk, de a fejlesztés olyan károkat is okozhat, amelyeket ma még felmérni sem tudnak: például az energiafű esetleges allergén hatása sem látható előre. A jelentést a nemzetközi szervezet a nyáron tárgyalja. Közben a város a Vitour (Európai Világörökségi Borvidékek) tagjaként élen jár a nemzetközi együttműködésben. Idén készült el közös, 70 000 példányos promóciós kiadványuk, és életre keltették a www.vitour.org közös honlapot. A környezetvédelmi ártalmak érzékelésére, mérésére, regisztrációjára és az abból levonandó konzekvenciákat vizsgáló tanulmányokra közösen kívánnak pályázni a Corvinus Egyetemmel, amelyhez az olasz pisai egyetem is csatlakozni kíván. Terveznek egy Világörökségi Borvidéki Bormúzeumot is föld alatti bortrezorral.

Kulcskérdés a megőrzés

A történelmi városmagok gyakori célpontjai az átgondolatlan ingatlanfejlesztésnek, annak ellenére, hogy egy testidegen épület az adott helyszín törlését is eredményezheti a világörökségi listáról. Bécsben és Kölnben az óvároson kívül építettek volna toronyházat, az építmény magasságát mégis a felére kellett csökkenteni. A belvárosi fejlesztésekre a 2005-ben elfogadott „Bécsi Memorandum” az irányadó: „A világörökségi városok olyan városrendezési és -kezelési politikát igényelnek, amely a megőrzést kulcskérdésnek tartja. Különösen ügyelni kell arra, hogy a kortárs építészet fejlődése egészítse ki a történeti városkép értékeit, és maradjon meg azon határok között, amelyek még nem sértik a város történelmi jellegét…”

Áfacsökkentés műemlékvédelmi céllal

Budapest világörökségi helyszíneinek védelme mégis több sebből vérzik. A legfrissebb aggodalmak az úgynevezett puffer-, vagyis átmeneti zónákban, például az Erzsébetvárosban történő bontások kapcsán fogalmazódtak meg, újabban nemzetközi tiltakozások formájában is. Michel Polge ICOMOSszakértő márciusi missziójelentésében kiemeli, hogy az új épületek sokszor „színtelen, szagtalan” építészetet képviselnek. Nem helyesli a külföldi befektetők magas arányát sem, mivel az üresen álló lakások rossz hatással vannak a vibráló, mozgalmas városi lét fenntartására. A szakértő a városrendezési tervet is hiányolja, amelyet a pufferzónára is el kellene készíteni, hogy ne legyen ellentmondás a különböző szabályozások között. Példamutatónak nevezte a francia műemlékvédelmet, ahol a rehabilitációt segítve gazdasági ösztönzőket vezettek be: az örökségvédelmi munkálatokra fordított összeg levonható az adóból, és az áfa is csak 5,5% 19,6% helyett. A külföldi szakértő következtetéseit osztja Nagy Gergely is, aki a legnagyobb gondot a világörökségi törvény hiányában látja. Ezért történhet meg, hogy helyi hatóságok törvényszerűen dönthetnek bontásokról és fejlesztésekről, ezzel akadályozva a világörökségek védelmét, amire viszont az országot nemzetközi egyezmény kötelezi. A belvárosi felhőkarcolók építése kapcsán az elnök újfent megismételte, hogy ők nem magasházellenesek, a városmagon kívül Budapesten is el tudnának képzelni felhőkarcolókat, azonban a belvárosban ez nem támogatható, még egy nívós, kortárs épület esetében sem. Pedig úgy néz ki, hogy a Szervita térre álmodott, sokat támadott „buborékház” 2010-re felépül.

Az erzsébetvárosi bontásokra lapzártakor moratórium volt érvényben. Nagy Gábor Tamás, az I. kerület polgármestere a várban építendő mélygarázzsal kapcsolatos aggodalmának adott hangot, és arról tájékoztatott, hogy az építési engedélyeket az Örökségvédelmi Hivatal adta ki, az önkormányzatnak nincsen hatásköre semmiféle beavatkozásra. A legélesebb tiltakozást egy Zsigmond-kori fal részleges elbontása váltotta ki, amelynek kapcsán a Budapesti Történeti Múzeum írásos keresetet is benyújtott a bontás ellen, de a hivatal formai okokra hivatkozva elutasította. A második ütem befejezése után a vár parkolójában 700 gépkocsi számára lesz hely. A kerületben sokan azt is nehezményezik, hogy az ún. polgári negyed műemlék házaira központi forrásból semmi pénz nem jut, a kerület pedig képtelen megbirkózni a feladattal. Nagy a csend a Várbazár körül, aminek oka, hogy a 2002-ben hasznosítási előszerződéshez jutó cég végül nem kapta meg az építési engedélyt a tervezett bevásárlóközpontra, a lokálpatrióták és műemlékvédők nem kis örömére. Kissé távolodva az első kerülettől, szintén az ICOMOS MNB hallatta hangját az óbudai Hajógyári-sziget fejlesztési terveinek kapcsán is, mivel a római limes európai területe szerepel Magyarország várományosi listáján, azaz a világörökséggé nyilvánítás folyamata már elkezdődött.

A követendő példa

Nem csak problémás ügyekről beszélhetünk azonban a hazai világörökségek kapcsán. Az idén már húsz éve a listán lévő 307 lelkes Hollókő intenzívebb belföldi kampányra kapcsolt. Mivel látogatóinak nagy része hazai vendég, tavasszal többnapos rendezvény keretében mutatkozik be a fővárosi Nagycsarnokban. A nemzetközi tapasztalat azt mutatja, hogy a Hollókőhöz hasonló hagyományőrző faluk számára a legnagyobb veszélyt az jelenti, hogy az elnéptelenedés következtében múzeummá válnak. Szakemberek a változatos kulturális rendezvényekben látják a megoldást, amelyek meghosszabbíthatják a tartózkodási időt, és a falut is élettel töltik meg. Szerencsére a hollókői kulturális kínálat egyre színesebb: a hagyományos húsvéti fesztiváltól kezdve a decemberi 14-i világörökségi napig egész évben van miért odalátogatnunk. A hagyományőrző rendezvényeken kívül szerveznek nyári táborozást és várszínházi estéket is, amelyekkel szélesebb látogatói réteget lehet megnyerni. Szeretnék a falu határát a patakparti ösvényig kitolni, állatokkal benépesíteni és a vár alatt lévő 1100-ban épült templomot is feltárni. A hét ország kilenc települését érintő „Heritage Alive” régiós partnerség keretében olyan virtuális idegenvezetőt (Ultra Mobil PC) készítettek, amely a település látványosságaihoz érve érdekes történetekkel mutatja be a mindennapi életet. A projekt uniós pályázaton nyert pénzből valósult meg, amelyre Hollókő más helyszínekkel közösen pályázott. Hat országgal közös pályázaton szeretnék a farsangi hagyományokat is feleleveníteni, ami a szezon további széthúzását jelentené.

Pannonhalma egy másik pozitív példa, amely irányadó lehet, hogyan kell 1000 éves örökségünket megőrizni és átadni az utókornak. Nagy Gergely elnök szerint az ottani közösség érti és védi értékeit, és minden fejlesztés szervesen illeszkedik a történelmi térbe. Nemcsak az impozáns épületegyüttes vonzza a látogatót a térségbe, hanem a kulturális programok, valamint az apátság autentikus termékei, az ősi receptúra alapján készített gyógyteák, a likőrös csokoládék, a finom borok vagy a saját kiadású gregorián CD-k.

Védett értékek

Az Abú Szimbel-templom megmentésének sikerén felbuzdulva az UNESCO (az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szakosított Szervezete) és az ICOMOS (Műemlékek és Emlékhelyek Nemzetközi Tanácsa) közös kezdeményezésére jött létre az „Egyezmény a világ kulturális és természeti örökségének védelméről”, amelyet 1972. november 16-án 185 állam írt alá. Magyarország 1985 óta részes állam, és nyolc világörökségi helyszínnel képviselteti magát. A lista 851 helyszínt tartalmaz: 660 kulturális, 166 természeti, valamint 25 „vegyes” világörökséget. A kis országok közül Ausztria nyolc, Belgium és Bulgária kilenc, Csehország 12 védett örökséggel büszkélkedhet. Az európai nagyok között 31 francia, 32 német, 41 olasz és 40 spanyol helyszín került a listára. A részes államok javaslati listájukat önállóan állítják össze, ahonnan évente terjeszthetnek fel helyszíneket. Az értékelést az ICOMOS, valamint az IUCN (Természetmegőrzési Unió) végzi, az ICCROM (Kulturális Értékek Megőrzését és Helyreállítását Célzó Kutatások Nemzetközi Központja) pedig a védett helyszínek állagmegóvására és helyreállítására vonatkozó szakmai anyagokat készíti.

Magyarországi helyszínek

 • Budapest világörökségi helyszínei

• Hollókő ófalu és táji környezete (1987, kulturális)

• Az Aggteleki-karszt és a Szlovák-karszt barlangjai (1995, természeti) – Szlovákiával közös

• Az ezeréves Pannonhalmi Bencés Főapátság és közvetlen természeti környezete (1996, kulturális)

• Hortobágyi Nemzeti Park – Puszta (1999, kulturális – kultúrtáj)

• Pécsi ókeresztény sírkamrák (2000, kulturális)

• Fertő/Neusiedlersee kultúrtáj (2001, kulturális – kultúrtáj) – Ausztriával közös

• Tokaj-hegyaljai történelmi borvidék (2002, kulturális – kultúrtáj)

Várólistán szereplő hazai helyszínek

 • Budai termálkarszt barlangjai

• Lechner Ödön és kortársainak munkássága, a magyar szecesszió

• Az ipolytarnóci ősélőhely (természeti) – 2003-ban felterjesztve, felvételéről a döntés egyelőre elhalasztva (eredeti név: Ipolytarnóc – ősmaradványok)

• Komáromi erődrendszer (kulturális) – szlovák–magyar közös felterjesztés (2007 januárjában)

• A „Dunakanyar kultúrtáj” (munkacím) (kulturális – kultúrtáj) – a Visegrádi középkori királyi központ és vadászterület, illetve Esztergom középkori vára korábbi két várományos helyszín összevonásával

• A Tihanyi-félsziget, a Tapolcai-medence tanúhegyei és a Hévízi-tó – a helyszín lehatárolása és kategóriája 2003-tól megváltozott, mivel két közeli helyszínt csatoltak hozzá sorozatnevezésként

• A római limes magyarországi szakasza (kulturális) – nemzetközi sorozatjelölés részeként

• Mezőhegyesi Állami Ménesbirtok (kulturális – kultúrtáj)

• Tájházhálózat Magyarországon (kulturális) – később átsorolhatják a „Szellemi örökség” Egyezmény körébe

• Az északkeleti Kárpát-medence fatemplomai (kulturális) – tervezett szlovák–magyar (esetleg lengyel) felterjesztés