– Ugyan jó pár új szállodaberuházásról érkeznek a hírek, de az idén, illetve a jövő évben megnyíló házak nem jelentenek majd akkora boomot, mint 2002-ben. Budapesten a kapacitásbővülés inkább akkor jelent komolyabb problémát, ha egy időben történik a piaci kereslet csökkenésével. Várakozásaink szerint az idén ugyan kisebb dinamikával, de folytatódik a forgalomnövekedés. Ha ez árnövekedéssel is jár – és a szállodák jövedelmezősége szempontjából ezt az árpolitikát kívánatos folytatni – akkor várható, hogy az alacsonyabb fizetőképes kereslet átirányul majd a háromcsillagos kategória felé. A fővárosi szállodafejlesztések viszont valóban a 4 és 5 csillagos kategóriában jelentkeznek, éppen a magasabb átlagár és a befektetések gyorsabb megtérülési lehetősége miatt. A fokozatos kapacitásnövekedés az új kongresszusi központ megnyitása után telítődni fog. Vidéken is eltolódott a kereslet a magasabb színvonalat nyújtó szállodák felé. A termálvizes fürdőhelyeken túlkínálat alakult ki a négycsillagos házakban, míg a Balaton- partra még ráférne az ez irányú fejlesztés.
– A fővárosi szállodapiacon még mindig nem került egyensúlyba a kereslet és a kínálat, éppen ezért a magasabb szállodai kategóriákban egy közép- vagy hosszú távú kapacitásbővülést csak az új kongresszusi központ megépülésével tartok indokolhatónak. A budapesti – elsősorban 4 és 5 csillagos – hotelek átlagárai még mindig mélyen a nyugat-európaiaké alatt vannak, holott a szobák, illetve a szolgáltatások minősége közel azonos szintű. 2003–2004- ben a szállodák a viszonylag gyenge üzletmenet miatt árversenybe kezdtek, aminek következtében Budapestre ma már nem túl drága úti célként tekintenek a nemzetközi küldőpiacokon. A szállodaipar számára most a legnagyobb kihívás feltornázni az árakat, hiszen a költségek emelkednek. Fontos, hogy minden szálloda a besorolásának megfelelő árakat szabja, az ötcsillagos szállók ne a négycsillagosok, a négycsillagosok ne a háromcsillagosok vendégeit célozzák meg díjszabásukkal. A türelmes, előrelátó tulajdonosi magatartással az is megelőzhető lenne, hogy az újabb szállodanyitási hullámot követően ismét beinduljon a lefelé húzó árspirál. Sokan mindjárt a nyitás évei után hasznot várnak, pedig az első pár esztendő akkor se hoz dübörgő nyereséget, ha valaki alákínál a másiknak. A tervezett fejlesztésekkel vidéken továbbra is főként a négycsillagos gyógy- és wellness-szállodák szegmense bővülne, holott a kereslet – főként a német piac megrendülésével – az elmúlt két-három évben drasztikusan csökken, amit a belföldi növekedés sem tud teljesen pótolni. Ilyen viszonyok mellett semmiképpen sem szerencsés egy dinamikus kínálatbővítés, jóllehet, a Danubius is részt vesz egy most induló gyógy- és wellness-szálloda fejlesztésében Marcaliban. Azt nem tartom közgazdaságilag védhetőnek, hogy az állam támogatja a hotelberuházásokat, piaci előnyben részesítve ezzel néhány szolgáltatót. Olyan segítséget kell nyújtani, amely egyformán szolgálja minden résztvevő érdekét az ágazatban, ilyen lehet például az infrastruktúra fejlesztése, vagy az adórendszer.
– Vidéken már most is óriási túlkínálat van, különösen a gyógyés wellness-szállodák piacán. Ott minden vendég megszerzéséért meg kell izzadni. Budapesten egészen más a helyzet, hiszen ha megvalósulnak a Budapest Airport Rt. várakozásai, és a mostani évi 8 millióról 18 millióra nő a repülőtér forgalma pár éven belül, akkor szükség lesz további szálláskapacitásokra. Az utóbbi öt év során az egy szállodai szobára jutó árbevétel az eredeti 60 százalékára esett vissza. Most üt vissza az, hogy koncepció nélkül kaptak nagy szállodai projektek komoly állami támogatást. Ez oda vezetett, hogy vannak olyan szálláshelyek, amelyek akár fél áron is adhatják szolgáltatásaikat, és így tönkreteszik a piacot. A Hunguest Hotels Rt. ezért több hazai szállodáját eladta/eladja (Hotel Ózon, Hotel Maróni), és inkább külföldön, például Montenegróban terjeszkedik, ahol kedvezőbbek az adózási szabályok, és jóval erősebb a nemzetközi kereslet is.
'
