'

Furcsa „déja vu” érzés foghatja el az antalyai tengerparton azt, akinek ismerős a „Hotel” nevű társasjáték; mintha annak megelevenedett modelljében találná magát. Ameddig a szem ellát, impozáns és a legkülönbözőbb stílusjegyeket magukon viselő hotelek láthatóak. Felismerhető például a Kreml mintájára épített Kremlin Palace, a hajó alakú Titanic, a Royal Wings valóban gigantikus szárnyakat formáz, és láttunk valódi angol kastélyra hasonlítót is. A hotelek többnyire ötcsillagosok és szolgáltatásaik nagyjából meg is felelnek az elvárható színvonalnak. A szobák szépek, a klíma mindenütt alapfelszerelés. Hatalmas úszómedencék vannak nyugágyakkal, szellős szabadtéri éttermekkel és snackbárokkal. Szépen kialakították a tengerhez vezető sétautat például a Royal Wingsben, ahol – és ezzel nem volt egyedül – némi stíluskavalkád zavarhatta meg azért a finnyás turistát. A ösvényt görög stílusú oszlopok szegélyezik, tetejükön esténként világító piros tulipánokkal (a virág hazája Törökország), mellettük a földön japán stílusú fekete-fehér kockalámpák, ha pedig balra pillantunk, kerti törpe stílusban egy dombon mászó, hátukon virágokat hordozó kő csigacsapatot pillanthatunk meg. Az összhatás ennek ellenére kellemes.

A szállodákban külön odafigyelnek a gyerekekre. Esténként mindig van valamilyen program; Belekben egy enyhén playbackgyanús musicalbe pillanthattunk be, és volt diszkó is. A belbidi-i Sungate Port Royal Szállodában ha valaki egész nap ki sem mozdult a szállodából, akkor is volt mit csinálnia: napközben vízilabdameccs, strandröplabda, focimeccs, darts, step-aerobic, mozi (egyik nap az Operaház fantomját, másik nap a Sithek bosszúját lehetett megnézni), nem beszélve arról, hogy igénybe lehetett venni a Spaközpont szolgáltatásait, már ha az embernek volt erre minimum 50 eurója. Az esti programban szerepelt többek között tűzijáték, cirkusz és természetesen diszkó, ahol a személyzet annyira készséges volt, hogy az ember önkéntelenül eltűnődött, pontosan meddig is terjednek egy hétcsillagos szálloda szolgáltatásai.

Tengerparti city-tour

Ez nem Isztambul, kisvárosokra gondoljunk, méghozzá olyanokra, amelyeket valószínűleg a turisták szemeinek szánnak. Tiszták, szépek, még a (fizetős) nyilvános illemhelyek is elfogadhatóak. A török házak tetejéről elmaradhatatlan a napelem és a hordó, amiben a fürdésre szánt vizet melegíti a nap. Rengeteg a minaret – müezzineket is hallani –, a növényzet, mint a legtöbb mediterrán helyen – a valamiért kicsit furcsán kinéző pálmafák kivételével – lenyűgöző. A törökök nagyon barátságosak, és miután először csaknem mindig oroszul szólítják meg az embert, kiderül az is, hogy amennyit kell, annyit beszélnek angolul, németül vagy magyarul. (Egyébként is szeretik a magyarokat; állítólag azt tanulják az iskolában, hogy a magyar a legnyugatibb török törzs, amely sokat segített a birodalomnak Európa meghódításában.) A bazárban az árat valóban le lehet alkudni a felére vagy akár az egyharmadára is. Persze csak ha érdemes – a kínálat jórészt giccses (kínai?) ruhákból és műanyag játékokból áll. A török kultúrát a hastáncosnőruhák, lámpások, török papucsok és az időnként valóban nagyon szép és olcsó textilek képviselik. Igen erős a török nemzeti öntudat, nagyon gyakran látni a török zászlót is. A közlekedés a kisebb városokban nem nagyon kaotikus, bár jobbkéz-szabály helyett az elv inkább az, hogy vigyáznak egymásra. (Az idegenvezetőnknek állítólag azt tanácsolták török barátai, ne zavarja meg a többi autóst azzal, hogy indexel kanyarodás előtt.)

Törökország igen gazdag régészeti leletekben, de sajnos nagyon gyakran látni műanyag tetővel vagy egyéb kiegészítővel egybeépített ókori épületeket. Ha valaki Antalyában jár, érdemes felkeresnie Szent Miklós püspök (Mikulás!) szülővárosát, Myrát, ahol a bazilikán kívül meg lehet tekinteni az amfiteátrum maradványait és az ókori sziklasírokat. Az amfiteátrum tetejéről elénk táruló impozáns látvány kiegészül a Törökországban nagyon gyakran látható, helyenként elhanyagolt üvegházak képével.

A világ második hétcsillagos szállodája

A törökországi Beldibiben található a világ második (nem hivatalosan) hétcsillagosnak minősített szállodája, a Sungate Port Royal. A török magánbefektetők kezében lévő létesítmény a mediterrán világ legnagyobb szórakoztató- és rekreációs központjának és a világ második legnagyobb Spa-központjának számít. Szobáinak száma meghaladja az 1100-at, a szállodához tartozó terület nagysága 250 ezer négyzetméter. Az aquaparkot is magába foglaló gyerekbirodalom 20 ezer négyzetméteres. Az intézmény legexkluzívabb részében szobát foglaló vendégeket a szálloda saját autójával szállítják a repülőtérről, akik a komornyikszolgálatot is igénybe vehetik. A szálloda töltöttsége a nyárra máris 97 százalékos, a vendégek többsége orosz. A 150 millió dolláros befektetés az üzleti tervek szerint 8 év alatt térül meg.

'