Bár a tévében már láttam a szpotokat, bevallom, a pontos üzenetet csak akkor sikerült megértenem, amikor újra és odafigyelve megnéztem őket. Pedig nincs bonyolultan megfogalmazva. Akkor miért nem jött le elsőre?

Feltételezem, hogy az ötös és a hatos lottó eladásához képest elmaradt a Luxor, a Kenó és a Puttó értékesítése, és ezen kívánt változtatni a megrendelő. Emellett sem világos számomra, hogy miért kell ezeket a termékeket az ötös és a hatos lottóhoz képest pozicionálni, ráadásul ezzel öt másodpercet elvenni a húsz másodperces filmekből. Ennek egyedül akkor lehet értelme, ha a célcsoportot a lottózók alkotják, akik a Luxort, a Puttót, a Kenót is ismerik, és jellemző, hogy ezeket a termékeket nem helyettesítőként, hanem kiegészítőként vásárolják. Egyéb – valószínűbb – esetekben a filmek indító felvetését nem tartom indokoltnak. Az pedig a szpotok további részéből sem derül ki, hogy milyen feltételezhető fogyasztói insightra ad választ a kampány.

A következő nagy kérdőjel számomra a filmek főszereplője. Ismert embert szerepeltetni akkor van értelme, ha az illető személyes imidzse, az általa képviselt értékek megegyeznek a reklámozni kívánt márka vagy termék értékeivel. Feltételezem, hogy a közös halmaz ez esetben a szórakoztatás lehet. (Bár szerintem a szerencsejátékban elsősorban a nyerési lehetőség, a pénzösszeg a motiváló, és nem a szórakozás.) Mindemellett ebben az esetben felesleges volt Kálloy Molnár Péterrel eljátszatni a filmek főszerepét. Nem önmagát adja, nem tiszta a szerepe a kampányban, nem ő a kampány arca, és mégis. Ezáltal zavarossá válik a személyes brand és a képviselt márka viszonya. Másfelől ezt a szerepet bármilyen kevésbé ismert színész is eljátszhatta volna, és akkor nem fordul az elő, hogy a szereplő dominanciája annyira erős, hogy a személye elvonja a figyelmet az üzenetről. Valószínűleg elsőre ezért jött nekem is csak annyi át a filmekből, hogy a Szerencsejáték Zrt. most valamiért a Kálloy Molnárral kampányol. Kíváncsi lennék, hogy Kálloy Molnár Péter személyes brandjének mennyire tett jót ez a szereplés. Megnézve saját honlapját, gyanítom, hogy inkább erodálja, semmint építi a nimbuszát.
 

A főszereplő nadrágtartós, csokornyakkendős, múlt századi hivatalnokot idéző alapkarakterének eredete is homályos számomra. Nekem valamiért folyton Kabos Gyula ugrott be róla, de ez a karakter már korábban is megjelent a Szerencsejáték Zrt. lottókommunikációjában – Szilágyi István (alias Lópici Gáspár) által megformálva – a kilencvenes évek elején, úgyhogy valószínűleg valami ősi tradícióból származtatható.

A filmek kivitelezése viszont könnyed és ötletes, az alkotók láthatóan nem óriásbüdzséből gazdálkodtak, de hatékonyan költötték a forintokat, és színvonalas munkát végeztek. A szpotok összességében minőségi benyomást keltenek. Koncepcionálisan szépen egyben van tartva a három film, kampányszinten egységesek. A hangvétel pozitív, és a vicceskedés is kevésbé erőltetett, mint a márka korábbi filmjeiben. Jó lenne, ha a kreatívkoncepció szintjén is pozitív változásokat látnánk a jövőben.

Értékelés: 3