A számla nyilvános szakmai megmérettetésére a KSH Keleti Károly termében június 9-én 10 órakor kerül sor. A tanácskozásra hivatalosak a kormányzati szféra képviselői mint első számú felhasználók, a turizmusstratégia és -politika formálói, az OIB tagjai, a turisztikai kutatásokkal foglalkozó műhelyek, a turizmus egyetemi szintű oktatói, a fontosabb szakmai szervezetek képviselői és minden, a turizmus iránt elkötelezettséggel rendelkező érdeklődő.
Fogalmak, módszertan
A szóban forgó kiadvány hat fejezetben taglalja a legfontosabb tudnivalókat, eredményeket. A rövid bevezetőt követően segít értelmezni a TSzSz alapvető kereteit, majd bemutatja a felhasznált adatforrásokat, ismerteti az alkalmazott fogalmakat és módszertant, értékeli az idegenforgalom és a turizmus szerepét a magyar nemzetgazdaságban, végül nemzetközi kitekintést ad a TSzSz más országokban való alkalmazásáról. A viszonylag terjedelmes fogalmi, módszertani leírások fontosak, ezek nélkül nehezen értelmezhetőek vagy félreérthetőek a levont következtetések, a bemutatott adatok, elolvasásukra tehát érdemes időt szentelni.
A TSzSz teljes körűen, keresleti és kínálati oldalról foglalkozik az idegenforgalommal (utasforgalommal), és ezen belül a turizmussal. A nemzeti számlák rendszeréből olyan tételekre épít – fogyasztás, termelő felhasználás, hozzáadott érték és import/ export –, amelyek alkalmasak a turizmus közvetett kapcsolatainak és tovagyűrűző gazdasági hatásának bemutatására is.
A TSzSz rendszere az az eszköz, amely összefoglalja a turizmushoz kapcsolódó gazdasági területeket, megteremti a turizmust bemutató statisztikák összhangját és a gazdasági hatásának vizsgálatához szükséges információs alapot.
A szatellit kifejezés arra utal, hogy a turizmussal kapcsolatos statisztikai mutatók (a turizmus aránya a bruttó hazai termékben, a turizmusból származó költségvetési bevétel, a turizmus foglalkoztatásnövelő hatása stb.) illeszkednek a nemzeti számlák, makrogazdasági statisztikák rendszerébe. Ez biztosítja a turizmusra vonatkozó statisztikák belső összhangját, valamint azt, hogy olyan mutatókat lehessen kiszámítani, amelyekkel a turizmus rövid és hosszú távú jövedelmezősége egyértelműen és tömören összevethető más ágazatok hasonló mutatóival.
Kiemelt fontosságú:
• az idegenforgalom gazdasági szerepének és a bruttó nemzeti termékre gyakorolt hatásának kimunkálása,
• az idegenforgalomnak a fizetési mérlegben, a szolgáltatás külkereskedelemben betöltött szerepe,
• az idegenforgalomnak a nemzeti és hazai fogyasztásban játszott szerepének meghatározása.
A TSzSz kidolgozása során sokféle információt, különféle pontosságú, megbízhatóságú adatot kellett felhasználni, amelyek származhatnak közvetlen statisztikai felmérésekből, más adatfelvételek feldolgozásából, valamint a további kutatások, vizsgálatok alapján kidolgozott számításokból, becslésekből.
Hazánk tranzitfolyosó
Az adatok tükrében egyértelműen igazolható, hogy Magyarország nyugat és kelet között egy közlekedési folyosó, ugyanis nagyon jelentős az olyan külföldi állampolgárok száma, akik tartózkodás nélkül átutaznak Magyarországon. Ennél fontosabb, hogy egyre nagyobb azoknak a száma is, akiknek utazási célja Magyarország, a motiváció lehet turisztikai jellegű és nem turisztikai jellegű. Így például jelentős a vásárlási célból utazók száma, de egyre többen jönnek hazánkba munkavégzés céljából vagy üzleti ügyek intézése végett is.
Míg a Magyarországra utazó külföldiek száma a 2000–2004 években 34-36 millió körül volt, addig a külföldre utazó magyarországi lakosok száma 11 millióról 17,5 millió főre növekedett. Az utasoknak ez a figyelemre méltó tömege vesz részt a magyarországi nemzetközi utasforgalomban. Ezeknek az összetételét, utazási céljait, utazásuk irányát, költési magatartásukat, tartózkodási idejüket kell megismerni ahhoz, hogy képet lehessen alkotni a turizmusról, hogy fel lehessen készülni ezek igényeinek a kielégítésére.
A többség nem turista
Magyarország minden határszakaszára jellemző az egynapos (vagy napon belüli többszöri) határátlépések igen jelentős aránya mindkét irányban. Ezek: átutazás, vásárlás, munkavégzés, tanulás, amelyek valójában nem turisztikai célú utazások. De jelentős a kirándulók és az egynapos egészségügyi okokból látogatók száma is. A beutazók 64%-a, a kiutazók 56%-a egynapos látogató. A tapasztalatok szerint az egynapos látogatók aránya növekszik. Ennek lökést adott az EU-hoz való csatlakozásunk is. 2005-ben az előzetes adatok szerint a beutazók 72%-a, a kiutazók 60%-a volt egynapos látogató. Az egynapos és a többnapos látogatók utazási célja (motivációja) is lényegesen eltér. A beutazó egynapos „látogatók” közül 46% átutazó volt, és 32% vásárlási céllal jött hozzánk. Turisztikai célból (szabadidő- eltöltés, kirándulás stb.) mindössze 17% érkezett.
A turisztikai célú és az egyéb motivációkhoz kapcsolódó utazásokat, valamint az ezekhez tartozó fogyasztást azért érdemes, illetve kell megkülönböztetetten kezelni, hogy értékelhető legyen a turisztikai kínálat által generált, valamint az a fogyasztás, amelyet elsősorban a nem turisztikai célú, döntően egynapos utazások következtében, mindenek előtt a kiskereskedelem irányában nyilvánulnak meg.
A külföldi látogatók költésének jelentős hatása van a hazai fogyasztás szintjére és annak szerkezetére. Lényeges tehát annak ismerete, hogy mennyi az utazók (ezen belül a turisták) összes költése, és azt milyen célból adják ki. Ezek az adatok implicit szerepelnek a nemzeti számlák megfelelő mérlegében. A TSzSz adatai alapján meghatározható a hazai fogyasztás két összetevőjének, a lakossági és a nem rezidens (külföldiek) fogyasztás összegei. A TSZSZ kiadványból kiderül, hogy 2004-ben a hazai fogyasztás 11 025 milliárd forintot – ezen belül az utazók (külföldiek és belföldiek) összes fogyasztása 1 377 milliárd forint (12,5%) – a turisztikai célból utazók fogyasztása pedig 1 038 milliárd Ft-ot (9,4%) tett ki. A külföldiek fogyasztásának aránya az összes hazai fogyasztáshoz viszonyítva 7,5%.
Az elmúlt öt évben a turizmusra jellemző ágazatok együttes aránya a nemzetgazdasági teljesítményhez 5% körül alakult. Évente alig néhány tized százalék az eltérés. Ezen belül a szálláshely és vendéglátás aránya a GDP egészéhez minden évben 1,8%.
Kapcsolódó táblázatok: