Értesüléseink szerint még karácsony előtt a miniszter elé kerülhet a törvénytervezet, azt azonban még nem lehet tudni, mikor hirdetik ki a jogszabályt. Az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium honlapján olvasható tervezettel kapcsolatban vegyes érzelmeket táplálnak az általunk megkérdezett szakemberek. Legfőbb kritikájuk, hogy kevés a szövegben a konkrétum.

Régóta esedékes, és a vállalkozók számára rendkívül fontos a területi közérdekű turizmusmarketing országos rendszerének kiépítése. Már a Horn-kormány idején rendezett parlamenti nyílt napon felvetettem, hogy a kiválóan működő osztrák mintát vegyük át. A burgenlandi törvény rendkívül precíz és konkrét számokkal, százalékokkal határozza meg az önkormányzatok és a vállalkozók együttműködésének konkrét feltételeit. Az önkormányzatok nemcsak az idegenforgalmi adót, az üdülőhelyi díjat, hanem a helyi fizetővendéglátás után fizetett és helyben maradó adót is kötelezően erre fordítják. A vállalkozói részt pedig nemcsak a turizmusban érdekeltek fizetik, de a turizmusból profitáló minden más vállalkozás is, csökkenő, töredék százalékban kifejezett mértékben. Ebből és tartományi támogatásból biztosított a vertikális (kistérség, régió) szerveződés anyagi alapja a közös büdzsébe juttatott forrásokkal arányos képviselet révén. Az osztrák minta magyarországi adaptálásának akkor az volt az akadálya, hogy az önkormányzati és adótörvényekben is egy sereg változtatást kellett volna végrehajtani. (Az önkormányzatoknak biztosítottak forrást, de a turizmussal kapcsolatos feladataikat nem tartalmazza a törvény. A megyéket viszont törvény kötelezte erre, de külön, elkülönített pénzforrást nem kaptak).

Nagyon örvendetes, hogy most a kormány pályázati úton jelentős pénzforrásokat biztosít az ún. turisztikai célterület-menedzsmentek (TCM) felállítására. Nagyon fontos lenne egy valóban konkrét szabályozást tartalmazó turizmustörvény is. A gondom azonban az, hogy a megfelelő változtatásokat sem az önkormányzati, sem az adótörvényekben azóta sem sikerült végrehajtani. Így mind a turizmustörvény-tervezet, mind a TCM-alapelvek ajánlás szintűek, és nem tartalmaznak konkrétumokat. Úgy tűnik, a TCM-ek pályáztatása előreszaladt a tartós jövőjüket biztosító turizmustörvényhez képest. Sokan fognak rá pályázni, a Balaton környékiek is, de az így felálló új szervezetek hatékonysága nem látszik biztosítottnak. Az eltelt évtizedben számtalan különféle, a területi turizmusmarketinget zászlajára tűző egyesület, közhasznú társaság jött létre, nem is beszélve a Tourinform-irodákról. Nem látszik, hogy ez a tudás, emberi és anyagi erőforrás hogyan épül be az új TCM-láncba, és hogyan biztosítják hosszú távú működésük anyagi alapjait.

A GKRTE már 12 éve a most tervezett turisztikai célterület-menedzsment (TCM) módszertanával pontosan megegyező szakmai és szervezeti felállásban dolgozik. Regionális Tourinform-irodát is működtetünk. Elmondhatjuk, hogy eddig több hazai és nemzetközi pályázati lehetőséget is sikeresen megragadtunk. Ami a kormány TCM-pályázatát és a területi turizmusmarketingről szóló törvénytervezet illeti, örvendetes, hogy állami szinten végre felismerték és támogatják a közcélú, területi turisztikai marketingszervezetek fontosságát. A TCM-ek létesítésére bejelentett pályázatot meg kellene előznie a turizmustörvényben rögzített konkrét fogalommeghatározásoknak (feladat, szervezet, hatáskör és hosszú távú anyagi bázis). Ennek kifejtését sem a turizmustörvény-tervezet, sem az ÖTM (TCM-szervezetekre vonatkozó) módszertana nem tartalmazza. Gyakorlati tapasztalataink alapján aggasztónak találjuk, hogy a TCM-pályázatokhoz szükséges önrész és a pénzügyi előfinanszírozás biztosításának lehetősége bizonytalan. Ennek hiánya könnyen meghiúsíthatja a szakmai és szervezetfejlesztési feltételek javítását szolgáló pályázatokon történő részvételt. A TCM-ek hosszú távú fenntarthatóságát biztosító anyagi alapok nevesítése és törvénybe foglalása nélkül sem jövője, sem hatékonysága nem lesz a szervezetfejlesztésnek. Legalább ennyire fontos a területi turisztikai marketingfeladatok egészét felvállaló, a már működő különféle egyesületek és egyéb hasonló típusú turisztikai szervezetek alulról építkező informatikai feladatainak, adatbázisának, termékfejlesztésének, marketingakcióinak összehangolása, koordinációja. Látni kellene, miként és milyen feltételek biztosítása esetén alakulhatnak át TCM-mé, illetve pályázhatnak erre a címre. Ugyanis könnyen előfordulhat, hogy olyan többcélú kistérségi társulások is jelentkeznek, amelyek például nem vállalják Tourinform-iroda és egyéb turisztikai marketingeszközök biztosítását és működtetését. Sok szervezet és vezető felfogásában keveredik a turisztikai infrastruktúra fejlesztése és a turisztikai marketing ellátása, pedig ezek eltérő tudást és szervezetet igényelnek. Az alulról építkezést jelenleg nem látjuk biztosítottnak, máig nem élünk még az adott lehetőségekkel sem, például az ország éves turisztikai marketingterve összeállításakor is csak utólagos véleményezésre van lehetőségünk. A GKRTE a közelmúltban együttműködési megállapodást kötött a Matur Budapesti Tagozatával, valamint a Magyar Vendéglátók Ipartestületével. A Magyar Vendéglátók Ipartestülete levélben fordult Kovács Miklós turisztikai szakállamtitkár úrhoz, hogy a szóban forgó szervezetek közreműködésével jöjjön létre egy egyeztető megbeszélés a TCM-szervezetek megfelelő kialakítása érdekében. Javasolni fogjuk, hogy létesüljenek „minta” TCM-ek, s ezek gyakorlati tapasztalataiból szülessenek meg az általános szakmai és jogi elvárások.

Törvénytervezetszöveg-elemzés

A törvény minden alapfogalmat definiál, de a legfontosabbat, a törvény tárgyát képező közérdekű, területi turisztikai marketinget nem. Pedig ez tankönyvi tétel, csak be kellene emelni a szövegbe. A 3. §-ban nem szerepel, ezért a további paragrafusoknál, valahányszor előkerül e fogalom, mindig máshogy írja le és körül a tervezet. Ha már elemeire bontják a fogalmat, miért nem kerül említésre sem a promóció, sem a reklám, sem az információ? A fogalmi tisztázatlanság miatt sem a törvény, sem ennek államra, megyékre, Budapestre vonatkozó kitételeiben nem a turizmus területi marketingje, hanem ennek egyes, nem teljes körű elemei szerepelnek. Lásd 1. és 11. §: a turisztikai célterület-menedzsment a bonyolító szervezet tagja. Ha ezt nem tisztázott, mindenki másként fogja értelmezni.

Abban a fejezetben, amely a különböző közigazgatási szintek feladatait sorolja fel, a települési önkormányzatok törvény hiányában visszafogottan szerepelnek. A 12. §-ban csak ajánlás fogalmazódik meg a civil szerveződésekkel és a TCM-kel kapcsolatosan. Az önkormányzatok kizárólagos fenntartásában lévő 150 Tourinform-irodát (jogosítványuk az információra szól, teljes körű marketinget csak ott tudnak ellátni, ahol pénz és személyzet is rendelkezésükre áll) nem említi a törvény.

Hosszú távú, konkrét arányokhoz, százalékokhoz köthető meghatározások nincsenek a törvényben. Az állami feladatok ellátására szolgáló pénzeszközöket az éves költségvetés határozza meg. A regionális feladat ellátására régiós alapokat kell létrehozni. A megyéknél nincs nevesített forrás. A településekre vonatkozó 18. § sem írja elő, hogy a turizmusban érintett településeknek az idegenforgalmi adót és az állami támogatást a Tourinform-irodákra, illetve a majd köréjük felépített komplex marketingszervezetre (TCM) kell fordítaniuk. Egyáltalán nem írja elő, hogy a településeknek (ahol turizmus van) turisztikai, közcélú marketinget kell ellátniuk ebből a pénzből. „A turizmus fejlesztése” nagyon általános megfogalmazás – nem számon kérhető. Azt sem említi a tervezet, mennyivel kötelező a vállalkozásoknak a TCM-hez hozzájárulniuk. Lehet egy intézményrendszert arra felépíteni, hogy a továbbiakban önkéntes vállalkozói hozzájárulásból majd csak fenntartják?

A régiós szervezetek (RTB) tagjait és elnökét is a miniszter nevezi ki. Lásd 10. §. A sokat emlegetett alulról építkezés, a választott képviselők bevonása ebben nem érhető tetten. A törvénytervezet a területi marketingrendszer egyik legfontosabb, új szervezeti elemét, a TCM-ek ügyét alsóbb szintre, a kormány által megalkotott rendelet hatáskörébe utalja. Lásd 22. §, g és h pont. Ezért a TCM jogi, anyagi és szervezeti felépítése, az egyes szintek egymáshoz kapcsolódásának szabályai nincsenek is itt kifejtve. A törvényben (6. §/2/j) csak annyi szerepel, hogy a TCM-hálózat állami és magán-együttműködésen alapul. Ez ellentmond az elvnek és a külföldön kiválóan működő gyakorlatnak. Az érintett önkormányzatok – és más fontos, a turisztikai vonzerő döntő elemeinek (műemlékek, táj, hagyományok, folklór, természetvédelem) gazdái, gondozói, képviselői – bevonása nélkül aligha lehet területi marketinget megvalósítani. Nem tükröződik ebben a kétszavas meghatározásban az ÖTM által előterjesztett TCM-koncepció sem, amely szimpatikusan alulról építkező, az önkormányzatokat bevonó, minden érintettel együttműködést hirdető tervezet. Sem a TCM-koncepció, sem a törvény nem rögzíti annak szabályait, hogyan kapcsolódjanak össze a már működő, százféle helyi-térségi turisztikai marketingegyesületekkel, a Tourinformokkal és a régiós szervezetekkel.

A turizmustörvény tervezetét ide kattintva letöltheti.