Nem akadékoskodni mentünk a Magyar Televízió (MTV) gyártóbázisának sajtóbejárására, vagy eljátszani a Kunigunda úti új székház ostromát, hanem a múlttal szövetkező digitális édenről szóló szellemi párbajra készültünk. Még olyan klasszikus gondolatokat is magunkkal vittünk, mint: „A televízió nem metaforája csupán a világuralomnak, hanem maga a globális hatalom.” vagy: „Nyilvánvaló. hogy az információs forradalom helyett inkább az információs ipar forradalmáról kellene beszélnünk, mert valójában nem a tudás demokratizálódásának, soha nem látott mértékű térítésének programjával találkozunk , hanem épp a kontroll, az ellenőrzés forradalmasításával. Mindaz, amit a televízió eddig nyújtott, csak szerény kezdet ahhoz képest, amit a kibernetikával, a digitális technikával való házassága révén még produkálni fog”. (György Péter, A metaforák vége – Századvég és televízió. In Az elsüllyedt sziget. Budapest, Képzőművészeti Kiadó, 1992 pp. 235-236) .
Jó lett volna mindezt a kontrollt kijátszani, megtiporni és aláásni, mintegy szimbolikusan bevenni és elfoglalni a hi-tech székházat a nép nevében, ellenben jött a felismerés, hogy itt végül is mégiscsak a tudás demokratizálásának vagyunk kortárs tanúi Kelen Károllyal, a Népszabadság doayen szerkesztőjével, hiszen a Magyar Televízió székháza februártól nyilvánosan, csoportosan és demokratikusan látogatható lesz.
Az MTV Látogatóközpont jó és hasznos ötlet. Kert Attila, a projektért felelős volt hírigazgató elmondta: az ötletet az vezérelte, hogy van mit megmutatniuk a múltból, és az MTV a magyar kultúrtörténet része. A „tárlatvezetők”, Koltai Judit és Szitás Tamás, a kulturális főszerkesztőség szerkesztői adatokkal, érdekességekkel és anekdotákkal támasztották alá a köztévé kultúrtörténeti jelentőségét.
Nem lövünk le minden poént, de: megtudhatjuk például, hogy a Philips EL 1821-es kamerával rögzítették az első színes magyar tévéadást 1969. március 21-én, a Tanácsköztársaság kikiáltásának ötvenedik évfordulóján. Vagy, hogy annak idején éjszaka kellett becsempészni az országba az imperialista kapitalista nyugat technológiai vívmányait, merthogy ugye tiltott volt bármiféle ilyesmi az országban. A köztévé drágaságára rávilágítva az is kiderült, hogy az 1-es Stúdió kétszázhúsz lámpája egy nap alatt annyi energiát fogyaszt, mint egy négytagú család másfél év alatt. a kultúrtörténeti jelentőségre pedig példa, hogy a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal védetté nyilvánította az MTV bábgyűjteményét.
A látogatók megtekinthetik a newsroom-ot, kipróbálhatják a stúdióberendezéseket, kamerázhatnak, belebújhatnak meteorológus Vissy Károly bőrébe bluebox-ban, és megnézhetik a Híradó és a Szólás szabadsága stúdióját. Legvégül pedig átmehetünk az 1964 óta működő jelmeztárba.
A bejárás lehetne rövidebb és feszesebb, de leginkább húzódott az idő, mert a sok sajtós - közöttük a Kreatív is - nagyon sok fényképet akart készíteni. Családosoknak, gyerekeknek ideális program.
