Éppen 101 éve, 1912 januárjában kezdték meg az ásatásokat az Osztrák Tudományos Akadémia munkatársai Kairó közelében, a gízai piramisoknál, ahol főleg magánemberek temetkezési helyeit kutatták a Kheopsz-piramis környékén. A föld alatti sírkamrákat egy áradás mosta ki, ekkor figyeltek fel rájuk az osztrák régészek.

Ebbe az 1912-től 1929-ig tartó időszakba enged betekintést a bécsi Művészettörténeti Múzeum (KHM) legújabb időszaki kiállítása, a Piramisok árnyékában – osztrák ásatások Gízában, amely 2013. május 20-ig látható. A tárlaton mintegy 110 kiállítási tárgy – szarkofágok, a halottakkal együtt eltemetett ékszerek, áldozati edények, fényképek, vázlatok, naplóbejegyzések – mentén mutatják be a Gízai-fennsíkon dolgozó régészek munkáját.

A kiállítás központi eleme Hemiunu vezír életnagyságú szobra, amely az ásatások egyik legfontosabb lelete. Hemiunu Kheopsz unokaöccse volt, és ő tervezte a fáraó síremlékét. A tárlat másik érdekessége, hogy a látogatók egy hatalmas videofalon azt is nyomon követhetik, miként nézett ki a gízai mészkőplató 4500 évvel ezelőtt, száz éve, az ásatások idején, és milyen látvány fogadná őket, ha ma arra járnának. Ehhez többek között drónokkal készítettek digitális felvételeket a Gízai-fennsíkról.

A Bécsi Műszaki Egyetem mérnökeinek és számítógépes grafikusainak köszönhetően az érdeklődők egy virtuális sírkamrába is leereszkedhetnek, ahol megnézhetik, hol volt a helye a kiállítási teremben is bemutatott tárgyaknak, vagy lefordíttathatják a falakra festett hieroglifákat.

A Gízai Nekropolisz ma az egyiptomi Óbirodalom legfontosabb és legpontosabban feltárt temetkezési helyének számít. Az osztrák régészek által feltárt leletek Kairóhoz, az ásatásokat finanszírozó Wilhelm Pelizaeushoz valamint a bécsi Művészettörténeti Múzeumhoz kerültek. A Londoni Szépművészeti Múzeum és a Kairói Egyiptomi Múzeum után a bécsi KHM rendelkezik a piramisok idejéből származó egyik legjelentősebb gyűjteménnyel.