Pedig a helyszín maga a turisták által sűrűn felkeresett pesti „Bermudaháromszög”: Bazilika, Arany János utca, Október 6. utca – látogatásunkkor is látjuk az ablakon át, hogy még a szakadó hóesés sem riasztja el az utcákon hömpölygő, elszánt turistahadakat.

A hely, amelynek minden szeglete történetet mesél

Míg a környéken egymást érik a kifejezetten turistákra szabott vendéglátóhelyek, az Urban Betyár egy egészen más irányt választott. Nem csak a hozzánk látogató külföldieknek szól, hanem ugyanúgy a hazai közönségnek is – azoknak, akik értékelik a gondosan felépített tereket, a minőségi gasztronómiát és emellett az értékes kulturális tartalmat. Itt a magyar hagyomány nem díszlet, hanem élő történet, amely a modern vendéglátással fonódik össze.

Ahogy végigjárjuk a tereket – egyik ámulatból esünk a másikba. Még el sem jutunk a konyha kínálatáig – pedig eredetileg ezért érkeztünk –, máris magával ragadnak a különböző terekben megbújó vagy éppen tekintélyt parancsolóan, stílusosan elhelyezett tárgyak, kiállítási darabok. Nem hatásvadász elemek ezek, hanem gondosan válogatott emlékek, amelyek mind a múltról mesélnek.

És itt van a valódi különbség más „turistamágnes” helyekhez képest: az Urban Betyárban minden enteriőr, minden kiállított tárgy mögött érezhető a tisztelet a vendég és a magyar hagyomány iránt egyaránt. Távol áll tőlük az a szemlélet, amely szerint a vendéget gyorsan megetetik, megitatják, majd útjára bocsátják. Itt más a tempó, más az üzenet:

„Lépj be, nézz körül, ismerd meg a tárgyak történetét. Ülj le, egyél, igyál – és tapasztald meg, milyen az, amikor egy belvárosi, forgalmas helyen valóban törődnek veled. És ami talán a legfontosabb: gyere vissza máskor is! Mert itt nem egyszeri vendég vagy, hanem visszavárt kedves ismerős.”

Családi vállalkozás, mesebeli részletekkel

Az Urban Betyár története kicsit kacifántosan – mondhatni, betyárosan indult. A szomszédban működő, 2007 óta ismert és azóta népszerű Első Pesti Rétesház „szoknyájából” nőtt ki: a közös tulajdonosi háttérnek köszönhetően mindkét helyet a hagyományok tisztelete és a családi vállalkozásokra jellemző gondolkodás hívta életre. Amikor azonban az Urban Betyár vendégköre éppen kezdett volna igazán formát ölteni, a világjárvány közbeszólt, és a kényszerű zárva tartás megtörte ezt a lendületet.

Ma már szerencsére újra teljes erővel működik az étterem, vendégköre nagyjából 65–35 százalékban oszlik meg a külföldi látogatók és a hazai közönség között. Tágas tereinek, jól variálható – szeparálható vagy éppen egybenyitható – helyiségeinek köszönhetően pedig nemcsak egyéni vendégek, hanem céges rendezvények, zártkörű események számára is – akár 300 fő részvételével – ideális választás.

Az Urban Betyár belső tereinek minden részlete egy-egy történetet mesél. A felső vendégtér – ahol az éttermi kiszolgálás zajlik – enyhén indusztriális, XX. századi hangulatú környezetben idézi meg a régmúlt világát, különleges történelmi utalásokkal. Itt semmi sem puszta díszlet: minden tárgynak múltja van.

A bárpult például eredeti, hajdani vasúti talpfákból készült – műemléknek számító darabokból, amelyekhez a hely neve is szorosan kapcsolódik. Ugyanis azokon a síneken, amelyek ma a pult részeként futnak végig, egykor olyan vonatszerelvények közlekedtek, amelyeket a betyárok is kiszemeltek maguknak. Ez nem legenda: korabeli írásos emlékek, falragaszok őrzik ennek nyomát, amelyek közül néhány ott lóg az étterem falán. Köztük az a hirdetmény is, amely Rózsa Sándor, a leghíresebb magyar betyár fejére kitűzött vérdíjról tudósít – arról az emberről, aki előszeretettel „szabadította meg” vagyonuktól a vasúton utazó tehetős hölgyeket és urakat.

Itt a történelem nem vitrinekben porosodik, hanem a vendégtér szerves része és történetek elmesélésén keresztül él tovább.

Múlt érinthető közelségben, magyar gasztronómia modern felfogásban

Az Urban Betyárban nemcsak az ízek, hanem a történetek is szintet lépnek. A vendégtér alatt ugyanis egy egészen különleges világ tárul elénk:

itt kapott helyet a ház saját Néprajzi Élményközpontja, amely az étterem nyitvatartási idejében ingyenesen látogatható.

Eredeti, korabeli néprajzi tárgyak, látványos videóbemutatók és interaktív elemek vezetnek végig a magyar paraszti világ mindennapjain – az öltözködéstől a szokásokig –, magyar és angol nyelvű ismertetőkkel, élményszerű formában. A tulajdonosok elárulják: a kiállított darabok csupán a gyűjtemény egy részét jelentik, további háromezer tárgy vár még raktáron arra, hogy egyszer a látogatók elé kerülhessen.

A múltból visszatérve a jelenbe – az egyik asztalhoz ülve– az élmény a gasztronómia terén is folytatódik.

A ház konyhája többféle klasszikus magyar fogást kínál, modern, könnyed értelmezésben: kacsamáj borzselével és kaláccsal, gazdag marhahúsleves, selymesen lágy csirkepaprikás vagy frissen készített hazai hal kerül a tányérra, friss, kortárs tálalásban.

Mindezt közvetlen, családias kiszolgálás kíséri – ritka kombináció a belváros turisták által sűrűn lakott háromszögében.

Külön öröm, hogy az Urban Betyár nem a nehéz, túlterhelő magyaros konyhát erősíti: az étlap könnyed, tudatos, a fiatalabb generációk ízléséhez is igazodó fogásokat ajánl.

A somlói galuska például meglepően légies, mentes a túlcukrozott megoldásoktól, és akár azok számára is vonzó, akik tudatosan étkeznek. Glutén-, laktóz- és cukormentes, valamint vegán ételek is bőven szerepelnek a kínálatban – olyan elvárásokra válaszolva, amelyek ma már itthon és külföldön egyaránt alapvetőek.

Az Október 6. utcai, belvárosi vendéglátóhely nemcsak a múltat hozza közel, hanem a jelen és a jövő gasztronómiai gondolkodásához is izgalmas megközelítésben kapcsolódik.