A honi vendéglősök zömét nemigen érdekli, hogy néz ki az étlap, amelyet a kuncsaft elé tesz: az összkép nem túl fényes – vallja az első magyar étlapverseny zsűritagja, akit az a szerencse ért, hogy szépet is láthatott. Három pesti lokál vitte el az első magyar étlapverseny fődíjait. A Vendég & Hotel című szakfolyóirat által felkent zsűri szerint dizájnban a Gerlóczy Café & Restaurant, az Onyx Restaurant és a Biarritz Restaurant & Café étlapja a legerősebb, a különdíjat a Rickshaw nevű étterem kapta. Harminchat aspiráns közül választották ki a három (négy) győztest. A folyóirat főszerkesztője, Vágó Ágnes a kezdeményezéséről elmondta: nem volt különösebb koncepciójuk, egyszerűen kíváncsiak voltak, hogy a versenyfelhívás mennyire mozgatja meg a szakmát. Kellemesen meglepődtek. A lap egyébként nemcsak a külcsínre, hanem a belbecsre is kíváncsi volt, sokat elárul, hogy a dizájnban második legjobbnak ítélt hely a tartalomkategóriában is dobogós lett. Vágó Ágnesék azt tervezik, hogy legközelebb borlap- vagy itallap-versenyt hirdetnek. A zsűri tagja, Szigeti Péter, a Kreatív című lap főszerkesztője szerint a magyar vendéglátószakma reprezentánsainak zöme egyáltalán nem foglalkozik, az összkép tehát nem túl fényes. Van aztán egy kisebb halmaz, amely viszont sajnos úgy érzi, hogy mindent be kell dobnia, és ezért általában túllő a célon: csinál egy zűrzavaros, sokszor majdnem gusztustalan, ételfotókkal nyomorított, túlcsicsázott füzetet, amelyet kézbe venni se jó, nemhogy olvasni. Nagyon kevesen, bár hál istennek, most már egy re többen vannak, akik értik, mi is valójában az étlap lényege: visszafogott, letisztult, ügyesen tagolt, jó arányérzékkel összeállított segédlet, amely tökéletesen illik az étterem arculatához, egységet alkot a konyhával, a berendezéssel, a kiszolgálással, a stílussal és a hangulattal. A pályázók között egyébként voltak egyszerűbb, olcsóbb vendéglők is, tehát bebizonyosodott, hogy szép étlapot nem csak a menő helyeken találni.