Évekig kint lógott az „Eladó” tábla annak a zánkai háznak a teraszán, amelyet a helybéliek közül mindenki csak Zotyó kocsmájaként ismert. Zotyó nincs többé, egykori birodalma lakatlanul és céltalanul árválkodott sokáig. Pedig tökéletes lokációval fekszik: épp annak az útnak mentén, amely a Káli-medence szívébe vezet.

Nyilván ez is közrejátszott abban, hogy egy évek óta Zánkán nyaraló pesti vállalkozó, Havas Miklós osztott, szorzott, és úgy döntött, lép: családjával közösen tavaly megvették a házat, ahol idén nyár indulásra Fügekert néven egy kedves, családias, csupán néhány szobából álló, skandináv világú szálláshelyet alakított ki, különleges koncepciójú reggeliztetést is kínálva – akár külső vendégeknek is.

Ami elsőre szembetűnő: nincs a szokásos svédasztalos kínálat, és semmiféle tojásétel sincs a reggeli ételsorban. Mert itt amúgy valóban ételsorról beszélünk, a vintage hangulatú teraszra egymás után hozzák ki a konyháról a reggelire szánt különlegességeket, gyönyörűen tálalva.

Már az üdvözlő ital is azt jelzi, valahol egész másutt járunk, mint ahol eddig reggeli címén ettünk bármit is idehaza: gránátalma-lime és szőlő keverékéből készített dzsúzzal kínálják elsőként a vendéget. Aztán folytatják ezt a „valami mást” reggeli koncepciót: a joghurtokat juharsziruppal és mézzel ízesítik, a spanyol tapasokat, rakott nyers zöldségek, spanyol és olasz felvágottak, sonkák, szalámik, mortadellák, céklakrémek és különleges sajtösszeállítás (lazacos sajtkrém és különbőző kecskesajt is van a tálon) kíséri.

Persze mindezt látva és kóstolva nyújtogatjuk a nyakunkat a házban lévő konyha felé – ugyan ki „követi el” ezt a különleges felfogású reggeli választékot? Idővel meg is jelenik a „tettes”, a hazai gasztronómiai élet egyi ismert alakja, Tóth Attila, aki a gasztrománoknak akár a közeli Mi a kő vagy a Zománc konyhájáról ismerős lehet. „Vállaltan nemcsak helyi alapanyagokkal dolgozunk, hanem mindig azt kínáljuk, ami aznap éppen a legjobb, a legkülönlegesebb és beszerezhető a Fügekert reggeli aktuális kínálatába. Én alakítottam ki a koncepciót, naponta járok ide segíteni, amíg be nem indul úgy ez a vállalkozás, hogy már magára hagyhatom a konyhán dolgozókat. És Miki maximálisan partner volt ebben a különleges gasztronómiai koncepcióban, együtt döntöttük el: kipróbáljuk, hátha működik.”

Amúgy a Fügekertben is – mint minden magára adó vendéglátóhelyen a mai világban – bármilyen mentes ételt, italt igénylő, érzékeny, allergia formára fel vannak készülve, szemük se rebben, ha valaki például olyan vajat kér, amiben azt szeretné, hogy ne legyen tejfehérje, van mindig a konyhán rizstej, szójatej.

Isteni levendulás baracklekvár kerül közben elénk, gazdag reggelink méltó lezárásaként, mellé házias péksütemények, ír vaj és egy olyan kávéalkotás csatlakozik, ami akár egy nemzetközi kávéversenyen is korrektül megállná a helyét. Pont másfél órája ülünk a reggelizőasztalnál, körülöttünk már cserélődtek a vendégek, de nem mennénk még tovább. Inkább a házigazdával beszélgetünk, aki idáig felszolgált, fel-alá robogott a konyha és a terasz közt, most azonban egy szusszanásra leül mellénk.

Miklós meséli, népes családjával korábban is gyakran nyaralt Zánkán, míg aztán feleségével, Timivel sikerült venniük egy part menti házat, és így megoldódott az évről évre való bérelés nyűge. Aztán, amikor a Káli-medencében barangolva mindig elmentek Zotyó egykori kocsmája mellett, bementek a községházára, és érdeklődtek, hogy lehetne birtokba venni a falu egykori kocsmáját?

Miklós azt mondja, ő pont olyan házat alakít ki – még nincs kész, teszi hozzá, jövőre is tervez egy-két fejlesztést -, amilyenben ő is szívesen nyaralna. Ahol nem kell főzni, mosni, vasalni, vásárolni, ahol kiszolgálják, és ahol csak egy fontos: a pihenés. És ahol olyan reggelit kap a náluk szállást kérő vendég, amivel akár egész nap elvan, lemehet a strandra, kirándulhat a környéken, és csak estefelé jut eszébe: kéne enni is valamit.

Végül feltesszük házigazdánknak a nyilván elmaradhatatlan kérdést: honnan a ház neve? Egy gyönyörű, százéves fára mutat a ház oldalában, ami roskadozik az édes fügétől, hamarosan vendégeikkel együtt szedik le majd a második termést.