A „Szeretek gazda lenni, az is szeretnék maradni“ című tavaly júliusban indult művészeti projekt során Antje Schiffers berlini képzőművész és Erdődi Katalin három gazdaságban töltött el 1-1 hetet. Egy dinnyetermesztő és egy libatenyésztő mellett Sárosdi Róbert és Judit szekszárdi borászokkal dolgoztak együtt. A vándorfestő szerepét magára öltő Antje Schiffers a gazdaságról vagy tanyáról készített olajfestményért cserébe arra kérte vendéglátóit, hogy forgassanak kisfilmet, és mutassák be, hogyan gazdálkodnak.

Antje Schiffers (1967) nemzetközileg elismert képzőművész, aki Berlinben él és dolgozik. Vándorfestő, virágrajzoló, bérművész - Schiffers előszeretettel ölt magára más-más szerepeket, s ezáltal sokoldalú művészeti tevékenységének - rajzainak, festményeinek, videómunkáinak és szövegeinek - a legkülönbözőbb társadalmi csoportok mindennapos életét teszi meg főtémájává. Bevett stratégiája a barter, amelynek értelmében saját alkotásait cseréli mások videóira, szövegeire, és hétköznapi tárgyaira. Munkája gyakran emlékeztet egyfajta szociológiai terepmunkára, amely a művészet szerepét és jelentőségét vizsgálja különböző kultúrákban.

A „Szeretek gazda lenni, az is szeretnék maradni” című kezdeményezést 2000-ben Thomas Sprengerrel közösen indította el. Sárosdi Róbert és Judit a szüret hajrájába és a szekszárdi borgazdálkodásba adnak bepillantást. A sikerágazatnak kikiáltott borászat manapság kivételes helyzetnek örvend, ám nem volt ez mindig így: Szekszárd a szocializmus alatt háttérbe szorított borvidéknek számított, melynek nem voltak saját borai.

Sárosdi Róbert édesapja, Ferenc a rendszerváltás után az elsők között kezdett el palackozott borokat készíteni. Az elkészült kisfilmeket november-december folyamán a gazdák településein vetítették először, 2018. január 30-tól pedig Budapesten a Ludwig Múzeum-Kortárs Művészeti Múzeum „Közös ügyeink” című kiállításának részeként láthatóak.