Hazánk egy leghíresebb, világszerte ismert márkaneve a Gundel, amely nemcsak egy éttermet, hanem széleskörű gasztronómiai örökséget takar. A Városligetben 125 éve nyitotta meg kapuit az elegáns villaépület, ahol másfél évtizeddel később Gundel Károly átvette az irányítást, és megteremtette Budapest legmodernebb vendéglátóhelyét. Gundel Károly anno bátran vállalta a magyar konyha megreformálását, jó érzékkel alkalmazta a modern konyhatechnológiákat, legendás ételeket adott a hazai vendéglátásnak. Úttörő módon, saját kertészettel, helyi termelőkkel és alaposan megválogatott beszállítókkal biztosította a minőségi alapanyagokat a konyhára. A Gundel diadala az ő nevéhez, de nemcsak az ő munkájához kapcsolódik, hiszen gyermekei is keményen dolgoztak az étterem mindennapi sikereiért.
A legidősebb élő leszármazott, a 90 éves Gundel unoka megilletődve mutatta az emeleti bálteremben berendezett kis kiállításon a legfiatalabb rokonoknak a nagymama fotóit. Felemelő volt, amint a Gundel étterem felett - egykor a Gundel família lakhelyéül szolgált-, most rendezvénytermekként használt helyiségekben végigsétáltak az idősebb rokonok, és visszaemlékeztek arra, hol voltak a családi étkezések, vagy a gyerekszobájuk.
A Gundel túlélt két világháborút, de az államosítást nem kerülhette el, és 1949-ben az Országos Idegenforgalmi Szálloda és Éttermi Vállalat, majd a HungarHotels tagja lett. A rendszerváltás előtt a Fórum hotelhez csatolták, s 1986-ban szerveződött az első Gundel-találkozó. A család ezután 1992-ben jött össze újra, ekkor kezdődött a Láng-Lauder–Kalla éra, és az étterem második legendás korszaka. A tehetséges séf, Kalla Kálmán a washingtoni magyar követséget hagyta ott, hogy hazatérésével világhíressé tegye a Gundel konyháját. 2009 óta a Danubius Hotels szállodaláncot is üzemeltető CP Holding a Gundel tulajdonosa, a Danubius Hotels managementje alá tartozik.
Litauszki Zsolt érkezésével egy olyan ambiciózus konyhafőnöke lett az étteremnek, aki a múlt tiszteletben tartásával képvisel egy modern, kreatív, de a hagyományokhoz is kötődő gasztronómiai koncepciót. Ismét lett fűszerkert a házban, saját befőzésű lekvárok, nemcsak a főzésben jelenik meg az alkotómunka. Fontos a szezonalitás is, amit az évszakokhoz igazodva változó étlapon követhetünk. Litauszki Zsolt, akárcsak Gundel Károly, a termelők kiválasztásában is nagyon következetes, célirányosan vásárol húst, zöldséget, sőt, libamájat is a kisebb, de megbízhatóan jó minőséget nyújtó beszállítóktól. A libamáj igazi Gundel-klasszikus, ami most az évszakoknak megfelelően, a legfrissebb kísérőkkel érkezik a tányéron. Zsolt bátran nyúl olyan alapanyagokhoz, amelyek anno a két háború között is népszerűek voltak, mint például a békacomb, a Pezsgő Vasárnap névre hallgató vasárnapi ebédek alatt pedig a fine dining stílust egy oldottabb, „vendéglős” hangulat váltja fel, olyan ételekkel, mint a húsleves, a lecsós harcsa vagy a rántott mangalicakaraj. Persze nem mellőzve az olyan szimbolikus kiegészítők is, amitől a Gundel lett „a” Gundel, mint például az elefántos vaj, a monogramozott ezüst evőeszközök vagy a Zsolnay porcelán.
Az uzsonnán a Gundel klasszikusnak számító libamájat és Gundel palacsintát is felszolgáltak, volt Litauszki-féle tabulé, mangalicapofa zellerpürével, harcsapaprikás túros gnocchival és fügés sós karamella is.
