Tulajdonképpen nagyon egyszerűt: visszafelé, azaz hátulról előre használták a szavakat. Így lett egy állandó kuncsaft név akroszob (vén boszorka), a nem friss süti pedig gerő nyérmetüs (azaz öreg sütemény). Pintér Katalin, a Gerbeaud-ház igazgatónője azt is elmondta, a nagyon szép, két nyelven magyarul, angolul) íródott könyv készítéséhez több segítséget kaptak, mint remélték: itthonról, külföldről, a Gerbeaud família jó ismerőiből, egykori vendégekből, akárcsak korábban e házban dolgozókból szinte folyt a szó, alig győzték leírni a sok érdekes történetet. A nívós könyv, amely gyakorlatilag családi vállalkozásban készült – hiszen az igazgatónő férje, Niszkács Miklós kollegánk írta, és lányuk, Niszkács Anna szerkesztette – bemutatóján még egy érdekességről hallhattunk: idén júliusban 120 négyzetméternyi területen, Tokió elegáns bevásárló utcájában Gerbeaud kávéházat nyitnak egy helyi befektető segítségével. Tulajdonképpen a Vörösmarty térről jól ismert „Piros Szalon” mását: ugyanolyan bútorokkal, csillárokkal, egyéb berendezési tárgyakkal. A csokoládét itthonról utaztatják a klasszikus Gerbeaud-édességek elkészítéséhez, minden más alapanyagot helyi forrásból szereznek majd be. A jelenlegi pesti kávéház igazgatónője, Böléné Vlasics Gyöngyi vezeti majd a japán cukrászdát, amely hamarosan majd tovább bővül: ősszel ugyanott édességbolt megnyitását is tervezik.