A szentendrei Aranysárkány Vendéglő sem kivétel ez alól. Máhr Attila és csapata március közepén, a tiltás bejelentésekor, jogkövető állampolgárként egyik napról a másikra lehúzta bizonytalan ideig a rolót. És amíg engedélyt nem adtak a hatóságok a nyitásra májusban, addig nem is jöhetett hozzájuk senki. Majd a novemberi, második hullámos bejelentést követően ugyanezt tették, csak az a gond, hogy ez a tilalom, immár több mint három hónapja, mind a mai napig tart.

Csakhogy...

Időközben a hely tulajdonosa gondolt egy merészet, és feltett a közösségi oldalukra egy videót. Amelyben látványosan körbekerítette magát mindenféle fontos tárgyakkal (róla egy portrét kavicsokból kirakva, nemzeti szín zászlót stb.), majd „laza kigombolt nyakú ing-zakó” összeállításban, papírokból felolvasta: úgy döntöttek a kollégáival, vagyis a „Sárkányos Operatív Törzzsel közösen”, hogy február 1-vel nyitnak, mégpedig egy próbahétre. Nem élesben persze, hanem kizárólag elvitelre, vagy street food módon, azaz az utcán sétálva elfogyasztási lehetőséggel. Viszont végre szűkített étlappal, naponta több fogást kínálva nyitják konyhájukat, mert elegük van az otthonülésből, vég nélküli filmnézésekből és a családnak való főzőcskézésekből. Utolsó csepp volt a pohárban, hogy péntek estére (azaz január 29-én) megérkezett a novemberre esedékes bértámogatás, azaz a decemberi, januári jogos bérkiegészítés még egyelőre a Holdban van.

Nem ketyeg az órabér

Mialatt ketten ülünk a vendéglő dermesztő hideg vendégterében (novembertől itt nincs fűtés, hiszen nincs kinek),  jönnek délben az „első fecskék”, azaz egy fiatal pár. Akik kosarat lóbálva állítanak be, mert nagy örömmel konstatálták hétvégén a neten Attila bejelentését, miszerint mostantól nemcsak hétvégi menüt, hanem hétközben, ugyan szűkített étlappal, de végre á la carte is kínálnak fogásokat. Kérnek húslevest gazdagon, velőscsonttal, pirítóssal, főételt, desszertet, és amíg elkészül mindez a konyhán, a ház vendégeként egy-egy forró teával kiállnak az épület elé, a téli bágyadt napsütésbe.

Ha lesz nyereség, akkor kapnak belőle a kollégák, ha nem, akkor ingyen dolgozik mindenki, mondja közben a tulajdonos, majd hozzáteszi, nem ketyeg az órabér, mert nincs miből. Én tettem bele kizárólag a mai nyitáshoz százezreket, hogy legyen elég alapanyag, csomagolóeszköz, fertőtlenítőszer ehhez a felemás nyitáshoz.

Sokan visszakoztak

Amúgy kevesen tartották a szavukat, azaz sokan visszakoztak a nyitást ígérők közül, amikor múlt hét pénteken megtudták, vasszigorral sújt le a kormány azokra, akik megszegve a hatályos rendelkezéseket, újranyitáson törik a fejüket. Pedig nem voltak kevesen a Facebook-csoport tanúsága szerint: 136-an kacérkodtak a gondolattal, hogy nyitnak február 1-jén, mert elegük van. A tartalékaik elfogytak, nem tudják tovább fizetni a rezsit sem, a felvett hiteleket pláne nem, a helyek bérleti díját és a kollégákat sem a konyhán.

Aztán nevetve elevenítjük fel a híressé vált minapi debreceni esetet, amikoris egy ottani vendéglátós, a nevezetes magyar furfang egyik prominens képviselőjeként, mindenkit, aki beállított presszójába, rögvest „átminősítette” alkalmazottnak, azaz számos billiárdasztal-, meg sörpadtesztelő volt a vendégtérben, amíg a hatóság véget nem vetett a valóban nem mindennapi, furfangos, hatályos rendeletet kikerülő csavaros megoldásnak.

Lesz annyi tartalék, amikor kigyullad a zöld lámpa?

Miközben Szentendrén beszélgetünk a mínuszokban, a Hősök terén tart éppen az elkeseredett vendéglátósok tüntetése. Bár Máhr Attila ennek kapcsán megjegyzi, nem biztos, hogy az a jó megoldás, hogy utcára vonulnak, és rázzák a kerítést, mert ez semmit nem old meg. Viszont, teszi hozzá, tény, az embernek bizonyos idő után elfogy minden tartaléka és ezzel együtt a türelme, pedig ha kigyullad végre a zöld lámpa, kell addigra lennie minden vállalkozónak annyinak a zsebében, hogy megteremtse a lehetőséget az újranyitáshoz.

Rendőrség nem, NAV-ellenőrök igen

Bár lélekben előre felkészültem a szentendrei látogatás okán, azonban színét sem láttam hatósági ellenőrzésnek az ottlétem alatt. Igaz, miért is jönnének, hiszen mindent a hatályos jogszabályok szerint üzemeltetnek az Aranysárkányosok. Nyitva vannak, de a nyolc asztal a vendégtérben szalagokkal körbekerítve, ahogy kell. A konyhán, bár derekasan dolgoznak szájmaszkban, kesztyűben a szakácsok, de csak elvitelre vagy kiszállításra szolgálnak ki. A hangulat mindezek ellenére baráti, sőt, inkább családias, de ez nem is csoda, hiszen egy kisváros 43 éve folyamatosan nyitva lévő helyéről van szó. Máhr Attila édesapja nyitotta annak idején az épület padlásteréből kialakított kisvendéglőt, fia folytatta apja örökségét, és rajta kívül manapság az ő fia is kiszállítja az ételt, vagyis reményei szerint a tulaj továbbadja majd a következő nemzedéknek a patinás kisvendéglő vezetését. 

Ahol sok a helybéli, vagy Szentendrére kiránduló magyar vendég, sok azonban a külföldi betérő is. Igaz, emeli ki Attila, legtöbbjük egyéni turista (már amikor épp van turizmus Magyarországon, azaz nem a mostani időkről beszélünk), sokan a TripAdvisor előkelő ajánlatára érkeznek, ázsiai vendégeik pedig, teszi hozzá, valamilyen speciális portáljuk infoja alapján érkeznek. „Nem egyfélét kérnek személyenként, hanem szinte az egész étlapot rendelik, mindent kóstolnak a báránytól a libamájiig”, meséli. 

Most azonban marad még egy bizonytalan ideig a kiszállítás meg az elvitel. Attila meséli, egy szentendrei kollégával esett meg, hogy ők már olyan ellenőrzésen is túl vannak, amikor az Omszki-tónál üldögélő NAV-osok rendeltek maguknak fogásokat elvitelre, és ellenőrizték rögvest azt is, aki kiszállította az ételt, vajon be van-e jelentve az adott helyen dolgozóként. Nem volt gond, mert nem volt sumákolás, csak vendégeknek vannak híján mindenütt, köztük az Aranysárkányban is, de azoknak nagyon. 

És csak az égiek tudják, hogy még meddig.