Tibor egyetemi oktató-kutató volt, majd vállalkozóként dolgozott. Az MTA agrár tudományok osztályának tagja, a debreceni Rotary Klub alapító elnöke. Több éven keresztül alkormányzó, aki két alkalommal is elnyerte a Paul Harris-díjat. Az 1989 óta építkező hazai szervezetben a 2007-től önálló Magyar Rotary Kerület első kormányzója lett.

Ahogy Tibor elmondta, egyfajta belső késztetés vezette mindig, egy vágy, hogy tegyen az övéiért, és a környezetéért, ezért vásárolta meg a mostani Vécsecitynek helyet adó területet, az egykori Vécsey-Sardagna kastélyt. Hernádvécse egy kicsi falu Abaújban, egy olyan régióban, ahol a kiugró munkanélküliség, szerény önkormányzati lehetőségekkel párosul. A helyi értékek megőrzésére kevés forrás áll rendelkezésre, ezért igazi áldás volt, amikor dr. Takács Tibor úgy döntött, felújítja, és ide álmodja azt a csodát, amit feleségével Vécsecitynek neveztek el. Választhatott volna sokkal jobb állapotban lévő szállodát, vagy Kastélyt. Lehetett volna egy álma, amivel kevesebb munka van. Tibor nem így döntött, ő tenni akart valóban, és tett is.

Egy csodát hozott létre ezen a történelmi vidéken, és olyan erőket mozgatott meg, amit így még senkinek sem sikerült. Küzdött a betegsége ellen, folyamatosan időt akart nyerni, alkudozott a halállal, de végül el kellett hagyni ezt a földi testet. Vécsecity egy különleges állomás volt az ő életében, egy küldetés, amit mi, akik itt maradtunk, tovább kell hogy vigyünk. Az országunkért, a Cserehátért, ezért a szellemiségért, az érték megőrzéséért. Tiborért.

Az ember nem az akinek kinéz, az ember nem az, akinek gondolja magát, még kevésbé az, akinek mondja magát. Az ember az, amit és ahogyan csinál. (Takács Tibor)