Hogyan definiálniá a médiadizájn fogalmát?
A médiadizájn definíciója a nyitottság. Befogad és integrál. A médiadizájner munkája szorosan összekapcsolódik a grafikus, a programozó és az informatikus tevékenységével illetve más tudományterületekkel. A médiadizájner nemcsak használja az alkotói és tervezői munkája során az új technológiákat és programokat, hanem azokat alakítja, innovatív helyzeteket létrehozva rendezi őket.
Ezt a képzés során hogyan kell elképzelnünk?
A hároméves BA-s képzés során a hallgatók alapvető technológiai és szemléleti képzést kapnak, megtanulnak programokat kezelni és szembesülnek az elméleti felvetésekkel. Az audiovizuális alapképzés után a mesterképzésre –ami idén indul először- azonban szinte bárki bármilyen intézményből felvételt nyerhet, amennyiben teljesíti a felvételi követelményeket. Reményeink szerint minden területről érkeznek új szakemberek. Nem polihisztorokat akarunk képezni, hanem olyan szakembereket, akik értik egymást és együtt tudnak csapatban dolgozni egy adott projekten.
Milyen feladatokkal találkoznak majd a hallgatók?
Feladatuk lehet például egy rendezvény látványának megtervezése, egy épületbelső komplex vizuális megtervezése és kialakítása, ahol a médiafelületek interaktív, vagy csak mozgó felületei szervesen beépülnek a térbe. Továbbá ilyen az újmédia-kutatás, a robotika, a különböző kommunikációs felületek, játékok, rendszerek, interfészek tervezése is. Ezek nem science-fiction dolgok.
Folyamatban vannak a tárgyalások egy olyan háromdimenziós embermodell létrehozásáról, amely egy újszerű demonstrációs eszköz lehetne az orvosok számára. Különböző layereken végigkövethető lenne az anyagcsere, a vérkeringés; próbaműtéteket végezhetnének rajta a medikusok, de jó szemléltetőeszköz lehetne például a kisgyerekeknek is, mondjuk egy torokgyulladás bemutatásához. Óriási feladat egy ilyen modell értelmes megtervezése, vizuális artikulálása. Ez is a médiadizájner feladata.
A magyar piac készen áll arra, hogy ezt a tudást alkalmazza is?
Igen, de hogy milyen szinten és színvonalon, az egy másik kérdés. Ha azt veszem alapul, hogy Kelet-Közép Európában milyen erős az audiovizuális szennyezés, és ez alatt most nem csak a globalizációs igénytelenséget, tömegtermelést értem, akkor ez nyilván nehézséget, de egyben kihívást is jelent számukra. Ezek a szakemberek lesznek a kreatív médiaipar következő vizuális vezetői, művészei, és reményeink szerint ez a diploma meghatározó lesz a piacon.
Tudna mondani az utóbbi időből olyan pozitív és negatív magyar példát, amit a vizuális kultúra szempontjából fontosnak tart?
A Pannon-Telenor székházban egy olyan médiadizájn teret hozott létre pár volt diákom, ami műalkotásként is megállja a helyét. Világviszonylatban is rendhagyó teljesítmény. Különböző panoráma plazmatévéken, led-installációkon keresztül fut egy folyamatosan generálódó, soha nem ismétlődő mozgóképfolyam, amit az időjárás, a napszak és a bent mozgó emberek is befolyásolnak.
Mit gondol a Preziről?
Talán még jobb példa. Kiváló innováció és magas szintű kivitelezés, ami méltó módon példázza azt a szemléletet, amit mi is képviselni szeretnénk a mesterképzés során.
Negatív példát nem mondott…
Nézzünk körbe a városban, vagy a televízióban. Tele van. Rossz kompozíciók, rossz tipográfiák, slendriánság, igénytelenség. Ez ellen küzdeni kell.
Ez a szakemberek hiányának, vagy a megrendelők hozzáállásának köszönhető?
Összefügg. Olyan trendet kell elindítanunk, hogy a megrendelők az igénytelenséggel ne tudjanak előrébb jutni. Ha nem is veszi észre, hogy mi a jó, legalább sznob módjára akarja megtudni, hogy kikkel érdemes dolgozni, kérdezzen meg számára is hiteles szakembereket és művészeket, hogy mi a jó. Nem feltétlen valami magas művészeti kultúrát várok csak el, hanem minőséget, kultúráltságot.
Lehet formálni a közönség ízlését?
Nemcsak lehet, hanem kutya kötelességünk is. Ez üzlet, és működik a világon, és ami működik, az formálja a közízlést. A sznobizmus, a trendiség nem negatív fogalmak. Mi a médiaiparnak nem rabszolgákat akarunk termelni, hanem világot látott művészeket, akik meghatározó szereplőivé válnak a magyar és az egyetemes vizuális kultúrának.
Mi a véleménye a reklámokról?
Jelen pillanatban egy nagyon fontos és változóban lévő kommunikációs forma. Rendkívül izgalmas felület, és bizonyos szempontból még fontosabbnak is tartom, mint a galériaművészetet, hiszen óriási piac, és milliókhoz jut el.
Mitől lesz jó egy reklám?
A lényeg, hogy jó ízlésű, kulturált, innovatív emberek készítsék.
Mennyire tud lépést tartani az egyetem az új technológiákkal?
Négy évvel ezelőtt azt mondtam volna, hogy bizony nagyon kevés eszközünk van, és nagyon le vagyunk maradva. Ma már elég egy laptop. Nem lehet elbújni a mögé, hogy ez egy szegény ország szegény egyeteme. Az innováció pedig nem feltétlenül technológiát jelent, hanem szemléletet, hozzáállást.
Mitől lesz innovatív egy szemlélet?
Attól, hogy egy adott problémára többféleképpen próbál meg választ adni. Olyan új szempontokat vet fel, amik korábban az adott probléma megoldásánál nem jutottak eszünkbe. Ilyen a társadalmi érzékenység, a szelektív hulladékgyűjtés, vagy egy megoldás különféle médiafelületeken történő alkalmazása, vagy egymásba integrálása. Gyakorlati helyzetekben akarunk értelmes és alkalmazható válaszokat adni, ez piacképes.
Látjuk, hogy egyre több konkurens képzést indítanak más intézmények is. Hova pozícionálja magát a MoME médiadizájn képzése?
Nem kizárva a konkurenciát, de jelenleg ezt a programot mi képviseljük Magyarországon, és a cél az, hogy a régión belül is mi legyünk a referenciapont. Amúgy a konkurenciaserkentő-erejű verseny pozitív folyamatokat gerjeszt.
Erdély Miklóstól a MoME-ig |
Szirtes János 1983-ban végzett a Képzőművészeti Egyetem grafika szakán. 1978 és 1984 között tagja volt az Erdély vezette Indigo (Interdiszciplináris Gondolkodás) csoportnak. 1989-ben az Iparművészeti Főiskola adjunktusának hívják, 1997-től a főiskola egyetemi docense, majd egyetemi tanára, a vizuális kommunikáció tanszék vezetője. Díjai:
Szirtes János 1984-ben, az Európa Kiadó színeiben énekel
|