– Nem, most már nem megyek ki, de az idegenvezetőimnek előírtam, hogy legalább a határról küldjenek nekem egy SMS-t, hogy minden rendben van-e a csoporttal.
Az ön cége 1993-ban kezdett működni. A verseny talán akkor még nem volt olyan éles, mint most, de a multik már itt voltak. Hogyan tudta felvenni velük a versenyt egy olyan cég, amely jóformán a semmiből indult?– Olyan szegmenst kerestem, amellyel a multik nem foglakoznak. Úgy gondoltam, ez a körutazások szegmense lesz, hiszen ezzel sokkal több a szervezési probléma, mint egy sima útnál. Ráadásul olyan irányba mentünk, ahova addig nem voltak utak, például Portugáliába. Amikor először fordultunk a portugál idegenforgalmi attaséhoz, azt mondta, szívesen segít, de szerinte nem lesz utasunk. Szerencsére nem lett igaza; az első évben öt csoportot indítottunk a meghirdetett kettő helyett.
Mi volt az, amivel önök ki tudtak tűnni a többiek közül?– Minőségi idegenvezetéssel, különleges célterületekre szerveztünk autóbuszos és repülős körutazásokat. Mindig igyekeztünk valami újjal előrukkolni. Ráadásul addig ismeretlen desztinációkat kínáltunk, például Északi-fok (Norvégia), Baltikum...
Rendszerint ilyenkor másolják le más cégek azonnal, ami már bevált. Megtörtént ez önökkel is?– Hát persze. Meg is kérdeztem egyszer az egyik ilyen cég vezetőjét, miért másolták le egy az egyben a mi utunkat, miért nem változtattak meg benne legalább egy várost. Az volt a válasz, hogy így is elkel az út, legfeljebb ötezer forinttal olcsóbban adják, és akkor már az övékét veszik.
Mi a megoldás?– Minőséget kell nyújtani, gyorsan reagálni kell a változásokra, és állandóan a piac előtt kell járni. Négy éve például arra jöttünk rá, hogy érdemes kombinált, buszos- repülős utakat kínálni. Például elindítjuk az autóbuszos csoportot Magyarországról, ehhez lehet Koppenhágában csatlakozni, a közös skandináv program befejezése után pedig Stockholmból hazarepülni, míg a többiek autóbusszal jönnek haza.
Úgy hallottam, ön a cégét sem a megszokott módon irányítja.– Így van, nálam például soha nem tervezünk hosszú távra; ha valaki így tesz, szerintem nagyon könnyen elfelejt gyorsan reagálni a változásokra. Az értékesítőim feje fölött sem lebeg egy szám, a terv, amelyet teljesíteniük kell. Azt várom az emberektől, hogy a lehető legjobban dolgozzanak. Értékelés persze van; ha visszaesik a teljesítményük, mondjuk az előző évihez képest, akkor megbeszéljük, mi lehetett az oka. Előfordulhat, hogy megválunk egymástól. A jobb eredményt pedig honorálom.
Mennyire nehéz Szegedről irányítani egy országos hálózatot? Soha nem akart Budapestre költözni?– Soha. Nekem nagyon fontos, hogy a szülővárosomban sok ember ismer, és itt vannak a barátaink. Szerintem nem kell a fővárosban lakni ahhoz, hogy koordinálni lehessen az utakat, még úgy sem, hogy az utasaink jó része budapesti. A buszaink éppen ezért a fővárosból indulnak több alkalommal, de hogy a vidéki vendégeket se hagyjuk cserben, nekik ingyen transzfert biztosítunk a buszokhoz, általában Debrecenből, Miskolcról, Szegedről és Pécsről. A három útra annyian érkeznek vidékről, hogy általában a transzferbuszok is tele vannak.
Milyen útjaik vannak most?– A fő útirányunk továbbra is Spanyolország és Portugália, utána következik Skandinávia, majd a Baltikum és Svájc, Ausztria és Olaszország. A partner utazási irodák útjait is értékesítjük – ahogyan ők is a mi útjainkat –, úgyhogy lényegében bárhová elutazhat, aki betér hozzánk. Keressük az új lehetőségeket – amint megszüntetik a vízumot, elkezdünk utakat szervezni az USA-ba.
Milyen jövőt jósol maguknak? A turizmus olyan ágazat, amely nagyon érzékenyen reagál a megszorító intézkedésekre...– Ettől nem félek. A mi célközönségünk nem csak az a réteg, amelynek nagyon vissza kellene fognia a kiadásait a közeljövőben. Általában negyven év felettiek, igényesek, és van pénzük a minőségi körutazásokra. Amíg tudunk nekik olyan utat kínálni, amelyet érdekesnek találnak, és ahol jól érzik magukat, addig jönnek. Szerencsére egyre több touroperátor van a körutas irodák között, akikkel összedolgozva tovább lehet javítani az utazások színvonalát. Arra próbálok vigyázni, hogy a cég ne nőjön túl azon a méreten, amikor még kezelhető.
Született
1956. február 10.
Család
Felesége a ProKo Travelnél dolgozik idegenvezetőként, van egy 23 és egy 17 éves fiuk
Iskolák
Munkahelyek
Nyelvismeret
• Angol, német középfok
Hobbi
• Kézilabda, tenisz
Egyéb
